A blogom

lesz ma. Eddig számoltam, de hát együtt töltött napokon vagyunk túl azóta és így nem is tudom ma hányadszor találkozunk. De ez nem is baj. :)

Hívott valamikor fél egy körül. Nem vettem fel. Nem akarom, hogy azt higgye mindig mindenkor elérhető vagyok. Persze azt sem tudom, hogy ezt miért akarom. Na sebaj! Három körül visszahívtam, de kinyomott és ő hívott fel. Jobb is ez így (ő mégiscsak ingyen beszél). Azt mondta csak azért hívott, mert akkor indult haza és lévén hosszabb út állt előtte, gondolta beszélgetünk, de mire visszahívtam már otthon volt és valamit vitt valakinek és pont akkor ért oda, szóval csak pár percet beszéltünk. Viszont este megint felhívott :) Nem számítottam rá. Vagyis persze vártam, hogy hívjon, de mikor délután elbúcsúztunk azt mondta majd holnap és ebből arra gondoltam este már nem beszélünk, de hívott :) Mindkét beszélgetésünk jobban sikerül, mint a tegnapi. Ennek örülök. A hívásokról jut eszembe, hogy M megint megjegyezte, mikor mondtam neki, hogy azt hittem este már nem hív, hogy "na ja, te meg véletlenül se hívjál fel...". Hát ez már csak így van... Én tényleg sohasem hívom. Tehát ezt megint megkaptam, ami amellett, hogy persze szemrehányás, azért jól esik, mert azt jelenti, hogy örülne, ha keresném. Tehát ma ebéd! És remélem végre tisztázzuk mi van köztünk! 

valamit, mert egyre inkább fut vakvágányra a "kapcsolatunk"... Nem jó ez így! Tegnap este is felhívott, de azzal kezdte, hiába poén szinten, abban mindig van igazság, szóval azzal kezdte, hogy kezd unalmas lenni, minden este felhív és beszélgetünk... Mondtam is neki, hogy így van, erre csak röhögött... De tényleg?! Meddig tartható ez az állapot így! Semmi értelme az egésznek. Holnap találkozunk. Ebéd, de annyi. Nincs alkalmas hely arra, hogy együtt legyünk. Pedig olyankor meg működik köztünk minden... ha nem nyílvános helyen vagyunk, hanem kicsit jobban egymásra tudunk hangolódni, olyankor minden olyan jó! 

A tegnap esti beszélgetésünk is egy vicc volt... mondtuk is, tegyük le, majd inkább holnap beszélgetünk, mert ugyan arra már nem emlékszem, hogy mire, de többször is mondtuk, hogy na jól van inkább lapozzunk... Az elején, amig a kivel mi történt beszélgetés volt, addig jó volt, aztán a közepén lévő holtpont után átbillentettük a beszélgetést a kufircolásra, ami ugyan kicsit erőltetett volt, de legalább kihozott minket abból az idióta helyzetből, ami volt. Nem akarom, hogy ilyen hülyeségeken elcsússzunk!!! Nem akarom elveszíteni őt, pedig nem is az enyém, de amennyire az, annyi kell nekem belőle mindig! Elkezdődött! Vége! Nem szabadna így megélnem a dolgok. Csak egy kufircnak kéne felfognom, de nem megy! Bár előtte egész jól mutatom ezt. 

Eddig az volt a taktika, hogy csak keményen, egy kicsit hűvősen, de mindig mosolygósan és kedvesen viselkedjek vele. Ebből érezhette, hogy nyugodt lehet, nem akarok én a felesége lenni és lehetett ő is laza. De talán azt értem el vele, hogy nem is akar komolyan venni. Talán túlzott tartózkodásom miatt nem is mer komoly dolgokat kezdeményezni. Legalábbis szeretném ezt hinni! Szóval holnap más leszek... Holnap kicsit megpróbálok közelebb kerülni hozzá érzelmileg és nem csak a testiségre menni. Megpróbálom áthelyezni a dolgokat egy másik síkra. Nem mintha ez eddig hiányzott volna az együttléteinkből, mert sokat beszélgettünk mindenről mindig, mondta is egyszer, hogy olyan mintha ezer éve ismernénk egymást. De a fal, amit mi tartunk mindkét oldalról, ott van. Ott van és azt jelképezi, hogy csak szex és más semmi! Ezt a falat kell holnap valahogyan lebontanom. Max vége lesz szexuális kapcsolatunknak is...

Két hét múlva az anyukája egy 3 napos (péntek-vasárnap) kirándulásra megy. Úgy kezdte ennek is a felvezetését, hogy tudja, hogy soká lesz és addig még sokminden történhet, lehet addigra nem is ismerjük egymást, de ha gondolom szívesen látna majd akkor náluk... Meg mondta egyből, hogy sok a ha, de majd akkor meglátjuk... Mondtam neki, hogy oké, ha! Szóval ilyenekre gondolok, amikor arról beszélek, hogy mi magunk tartunk egy falat. Most miért kellett ezt is így elővezetni?! Miért nem lehetett simán, hogy két hét múlva lehet egy újabb közös hétvégénk! Aztán ha valami mégis történik akkor nem lesz, de így nekiállni alapból?! Ugyan ezt mondtam neki a távkapcsolatra is, ami persze nem kettőnkkel kapcsolatosan jött elő, hanem csak úgy általánosságban, szóval, hogy elvben és racionálisan nézve, igen, szerintem sem működőképes, de nem egy ellenpélda van és nem is lehet úgy nekiállni a dolognak, mert mi van, akkor, neki csak az ő városából való csaja lehet, vagy mi?! Szóval nem a távolságon múlik, soha nem ezeken a külső dolgokon múlik! Hanem azon, hogy az a két ember egymásnak van-e teremtve. Mert ha igen, akkor tök mindegy hol laknak, egymáséi lesznek, együtt lesznek! Ha meg nem így van, akkor arról nem a távolság tehet. Egy nem működő kapcsolatban lakhatnak egy városban, attól az még nemműködő lesz, egy működő pedig fenntartható távkapcsolatként is, ami nem mondom, hogy ideális formája a kapcsolatnak, de idővel úgysem lesz távkapcsolat. Egyébként meg mitől lenne távkapcsolat a miénk?! Nincs másfél óra az út... ennyi lehet mondjuk Pesten is két ember között, ők mégsem élik meg távkapcsolatnak, csak mert a város egy, de az időbeni korlát ugyanaz?!

Na mindegy! A lényeg, hogy ugyan régóta mondom, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba, de ezt holnap meg is teszem. Letisztázom a dolgokat! Magam miatt! Tudni akarom mennyit adjak bele!  

De túlontúl benne vagyok már ebben az egészben... Túl sokat gondolok rá! Túlzottan szeretnék vele lenni, mindig!

Nem normális! Nem erről volt szó! Illetve mittudom én... Részemről az elejétől erről volt szó! Én az első pillanattól többet szerettem volna, mint szex. Csak annyira akartam a többet, hogy belementem, hogy akár csak szex is, de legyen köztünk valami... Egyértelműen én basztam el! De annyira imádtam, amikor csak lopva is, de összeértünk, hogy nem bírtam volna ki azt sem, hogy ne kufircoljak vele! Csak hát mégiscsak nőből vagyok...

Annyi mindent csinál úgy, ahogyan én arra vágyom! Például, és ezt meséltem is neki, hogy amikor először kufircoltunk, ő kibontotta a hajam. Erre nagyon régóta vágytam! Már sokszor képzeltem el, hogy szeretkezem (bár nem hívhatom ennek) valakivel és ő kibontja a hajam, megsimogatja... És ő ezt tette. Amit eddig még soha senki. Bár fél perc múlva visszagumiztam, mert zavart, de akkor is imádtam és élveztem! Vagy ahogyan fog és hanyatt vág... Imádom, ahogyan ellentmondást nem tűrően akar engem... amikor én csak játszom vele és egyszercsak fogja magát és... hogy úgy fogalmazzak... megszerez... Imádom, hogy átölel utána, hogy odabújik hozzám, hogy keresi a társaságom alvás közben... Ez mind újdonság nekem és mindet imádom, mindre vágytam és most tőle megkapom és mégsem az enyém igazán... Nem mondhatom neki ezeket. Nem tudhatja, hogy mennyire odavagyok érte. Éreztetem vele, hogy szeretek vele lenni, illetve ezt el is mondom neki. De mégis mindig köztünk van, hogy nincs köztünk semmi komoly, hogy nincs egymáshoz közünk úgy és ettől nem tudom felhőtlenül élvezni ezt az egészet... Múlkor Pestről hazafelé is mikor mondtam neki, hogy már nem kell kedvesnek lennie hozzám, ő utána is úgyanolyan kedves volt és ez annyira jól esett. Persze lehet, hogy csak egyszerűen nem akart bunkó lenni. Hisz neki ez így kényelmes! De nem akarom ezt hinni. Nem akarok erre gondolni, mert felhív, mond kedveseket, bár ez nem kerül semmibe... Ez nem bizalmatlanság, ezt a helyzetet mi teremtettük, illetve inkább én, mert nem akartam, hogy azt érezze nagyon komoly dologról van szó és ez megijessze, meg azt sem akartam, hogy esetleg egy éjszaka után ő mondja, hogy "majd hívlak!" és ha nincs letisztázva, hogy csak ennyiről van szó, akkor én éreztem volna magam rosszul. És mindezektől szerettem volna megkímélni magam! Most meg itt vagyok, legszívesebben vele lennék és annyira szeretnék a szerelme lenni, annyira akarom, hogy jelentsek neki valamit!!! Olyan jól esett a múlkor is, mikor azt mondta a telefonban, hogy szívesen osztaná meg velem az ágyát, persze ekkor még a szexre gondoltam, de hozzátette, hogy akár csak aludni is... Ennyi! És én már boldog is voltam! Tetszik nekem minden vele kapcsolatos dolog! Ahogyan gondolkodik, ahogyan csinálja a dolgokat! De..... NEM! NEM! NEM! Ez az, amit nem szabad!

És közben mindezek mellett, hogy ennyire odavagyok érte, mindezek mellet ha őszinte akarok lenni magamhoz... a dolog a Pasival még nincs lezárva bennem... Még rá is gondolok... Nem úgy, nem hiányzik, nem az ő hívását várom, nem ugrott össze a gyomrom, mikor múltkor láttam itt elmenni motorral... de... és ettől biztosan nem nevezhető lezártnak a dolog... mikor először mentem M-hez, mikor a hétvégét töltöttem náluk, akkor direkt azt a fülbevalót vettem fel, amit a Pasitól kaptam. Azt akartam, hogy mikor M megcsókolja, megharapja a fülem, akkor az a fülbevaló legyen a szájában... Nem tudom ez melyikünkkel, a hármunk közül, szemben a legszánalmasabb?! De azt hiszem egyértelműen én vagyok a nevetséges!!! Már csak azért is, mert ezen előre megfontolt terv mellett, még szex közben is eszembe jutott ez az egész, mikor csókolta a fülem eszembe jutott a fülbevaló és a Pasi... Ez így nyílván nem normális! Arra nem emlékszem, hogy ezen első alkalom óta volt-e rá példa, hogy eszembe jutnak ilyen dolgok. Talán mert nem! Szóval az élet nem egyszerű...

Amúgy ma is beszéltem már vele telefonon. Bár az én kezdeményezésemre. Írtam neki egy sms-t reggel, csak annyit, hogy jó reggelt. Válaszolt, hogy jó reggelt kedves leendő négyéjszakás kaland (mert így nevezzük egymást, és bár még csak három éjszakánál tartunk, ezek szerint lesz negyedik is :) és kérdezet, hogy milyen volt az éjszakám. Írtam neki, hogy jobb is lehetett volna, ha egy szuszogó, mocorgó, kényelmes jobbbkéz tulajdonos van az ágyamban, vagy én az övében. Ekkor hívott fel :) Azt mondta tetszett neki, az sms-em :) Hát reméltem! Szóval én kerestem reggel. Úgyis mindig a szememre veti, hogy sohasem hívom. Bár most sem tettem, de azért ez is valami, nem?!

Még a két sms váltás között hívott a Kutyasétáltatóspasi is... ahhhh... semmi kedvem az ilyen hülyeségekhez... Mégsem tudok bunkó lenni és megmondani, hogy ne hívogasson és egyáltalán semmit ne akarjon tőlem vagy velem kapcsolatban! Szóval ahelyett, hogy elküldtem volna a francba, kedvesen elbeszélgettem vele... szánalmas vagyok, tudom! Másikexszaktárssal is beszélgettem msn-en. Semmi extra, mesélte, hogy mennek a csajával Kínába. Nem semmi! Ja, meg még Milcsivel beszélgettem, szintén msn-en. Ő egy kisfiú, Pasi falujából. Aranyos és jóban voltunk mindig, így hát elbeszélgettünk. Legalább ő nem fárasztott a Pasival, meg a dolgaival. Mert a többi ismerősével azért nem szertnék kapcsolatot tartani, mert biztos azt kéne hallgatnom, hogy mit, hogyan, kivel, mikor és erre a legkevésbé sem vagyok kíváncsi! Ja, meg Exszaktárs is hívott, de nem vettem fel. Gondolom kíváncsi lett volna rá, hogy mi van, hogy megyek-e meglátogatni őt Spanyolországba, de nem megyek és mivel nem volt kedvem magyarázkodni inkább nem vettem fel. Majd ha visszahív, esetleg, akkor elmondom neki, hogy nem jön össze, ha meg nem hív, akkor megírom neki iwiw-en. Ennyi. Tehát ennyi történt ma. Lényegében semmi...

Valahogy ez az egész helyzet nem jó így! Beszéltünk már arról, hogy nem éppen működőképes egy távkapcsolat egyikünk szerint sem, és bár ami köztünk van az nem nevezhető kapcsolatnak, de mégiscsak rossz ez így! Hiányzik nekem és rossz, hogy nem puszilhatom meg és nem érhetek hozzá, amikor csak akarok... Tegnap is beszéltünk kétszer és olyankor csak rosszabb. Főleg így, hogy még azt sem tudom, mikor látom vagy egyáltalán látom-e legközelebb?! Tehát nehéz ügy! Az meg, hogy azt sem tudom mi van köztünk csak még nehezebbé teszi... Szívem szerint megkérdezném, hogy mi van, hogy ő mit gondol, mit akar, mit szeretne ezzel az egésszel. Ha tényleg csak kufircolunk, akkor nem adnék bele mindent, és ami ebben a gondolatban a durva, hogy az anyagiakra gondolok itt és nem az érzelmekre. Nem tankolgatnék és utazgatnék annyit és a kajálásainra sem költenék (mert bár kevésszer, de előfordult, hogy én fizettem, de csak miután hosszasan kérleltem, hogy had tegyem). Tehát ha semmi komoly, felőlem akkor is folytathatjuk, csak akkor jöjjön ő, ha kufizni akar. Tegnap is beszélgettünk, lesz-e meg mikor lesz a negyedik éjszakánk és ő mondta, hogy hát egyik hétvégén elmegyek és... mondom neki, miért én, jöjjön ő... hát nem?! Aztán nem tisztáztuk a kérdést. Viszont jön, valószínűleg csütörtökön. Gondolom akkor találkozunk egy ebéd meg max tó erejéig. Bár ezt sem beszéltük meg, csak megemlítette, hogy akkor jár erre. Ahhh... türelmetlen vagyok, nem bírom csak úgy kivárni, hogy mi lesz... tudni akarom!!!!

Azóta a Kutyasétáltatósember elolvasta a levelem, de nem válaszolt. Kíváncsi vagyok milyen lesz ha összefutunk. Szerintem inkább neki lesz a kellemetlen! TomTailor írt megint, hogy mi a helyzet és láthatott-e tegnap itthon. Hát természetesen nem válaszoltam. A helyzet változatlan és nem láthatott tegnap, ha csak nem járt az udvarunkban, mert annál messzebb én nem mentem. Nagyon kitartó az ember. Nem is értem...

A munkahelyzet változatlan. Tegnap is, ma is jelentkeztem párra, de semmi... Kezdem feladni a dolgot... 

amúgy teljesen átlagosan telt. Egy-két dolgot leszámítva... Gondolok itt arra, hogy tesómék ugyebár megérkeztek szerdán, négyen jöttek, a pasija anyja, meg húga is velük jött. Tehát száműzve voltam a szobámból, kinn aludtam a nappaliban, meg még egy unokatesóm is úgy döntött, hogy most látogat meg minket, úgyhogy nem elég, hogy száműzve voltam, ideiglenes ágyamat még vele is meg kellett osztanom. A macskákról már nem is beszélve... le is ütöttem az egyiket egyik este, mert rám mászott, én megijedtem és lecsaptam, nyávogva repült... nem is jött oda a többi este...

Mindezen események is csak mégjobban erősítették bennem a vágyat, hogy M-mel lehessek, az ő ágyában alhassak...

Tehát nagy családi életet kellett élnem a hétvégén. Egészen máig. Ma délelőtt mentek ugyanis el. Ezért is van az, hogy most írok csak. Régen értékeltem ennyire, hogy van egy szobám és egy ajtóm, amit magamra csukhatok...

Ezenkívül zaklatóim még mindig nem adták fel. TomTailor, az ismeretlen, még mindig írogat, naponta többször is, pedig sohasem válaszolok neki, kivéve tegnap, mikor is megírtam, hogy nem akarok vele találkozni és soha nem is fogok akarni. De ez sem volt elég neki... A Kutyasétáltatós is írt még egy párszor, leginkább arról, hogy én milyen kedves és szép vagyok és hogy sajnálja ha megbántott vagy valamit félreértettem és reméli azért nincs harag meg ilyesmi. Hívott is még Pesten, M-mel voltam és nem vettem fel, de nem M miatt, ha egyedül lettem volna sem veszem fel. Meg mikor jöttem hazafelé Pestrő, illetve már M-től, akkor is hívott, akkor sem vettem fel, mondjuk azt nem is hallottam. Szóval ennyi. Írtam neki, mégiscsak ismerem és eddig jóban voltunk, hogy ne sajnáljon semmit és hátsó szándék nélkül szívesen beszélgetek vele bármikor, de ennyi, ja és a telefont azért nem vettem fel, mert nem hallottam. De ezt az iwiw szerint azóta sem olvasta és azóta hálistennek' nem is találkoztunk.

És a hétvége meglepetése, hogy jelentkezett a Pasi is... Bizony ám... Egyedül voltam egy pár órát itthon, mindenki átment a mamáékhoz, én meg kihasználtam a kis nyugalmat egy kis alváshoz. Mikor felébredtem, éppen a konyhában a mosogatónál álltam, mikor láttam elsuhanni egy a gyorsaságából kifolyólag csak foltnak látszó sárga motort, mint amilyen Pasié. Eszembe is jutott egyből, hogy ez lehet, hogy ő volt, de mivel nem láttam rendesen és nem csak neki lehet sárga a motorja, nem is gondolkodtam el rajta komolyabban. Aztán este várt egy üzenet tőle. Iwiw-en írt. Annyit, hogy nagyon hiányzom neki. Nem kellett volna kidobnom őt és járt felénk, ami nagyon szar érzés volt. Hát akkó ne gyere erre baze!!!!Há nem?! Há de!! Elolvastam, kitöröltem. Örülök, hogy végre jelentkezett, hogy mégiscsak bánkódik! Ez jót tesz a lelkemnek! De ennyi! Nem érdekel! Most M érdekel, még ha nem is mondhatom, hogy a barátom, mégha csak kufircolunk is, akkor is M kell nekem!!! Reggel meg láttam, hogy Pasi törölte magát, a regisztrációját az iwiw-ről... Nem is értem. Írt, aztán ma meg már nem létezik. Egyből arra gondoltam, hogy azért törölte magát, hogy lehetősége se legyen mégegyszer megkeresni engem! Pedig jól tenné, ha még egyszer megkeresne, mert tartozik 200ezremmel! Ne ilyen hülyeségeket írjon, hanem azt, hogy hol és mikor tudná visszaadni a pénzt! Nem tudom ezt elmeséljem-e M-nek. Telefonban biztosan nem, majd esetleg ha találkozunk még... ha...találkozunk...

Tehát röviden és tömören ennyi a kimaradt időről. Családi eseményekkel tudnám még fűszerezni a mesémet, de semmi izgi, így inkább elbúcsúzom és olvasom a könyvet, amit M-től kaptam kölcsön. Hogy mikor és hogyan kapja vissza?!... ki tudja...

hogy szerda volt... Nem is értem miért írtam ilyen nagyon régen...

Tehát szerda, ebédeltünk :) Szóval eljött és találkoztunk. Még mindig kicsit furin viselkedtünk az elején, az ebéd alatt, olyan punnyadtak és egy csöppöt elcsigázottak voltunk... kicsit olyan érzésem volt, mintha a szexen kívül nem nagyon működne a dolog... de mégsincs így, hiszen az órákig tartó telefonbeszélgetések, akár naponta többször is, nem erre utalnak. Na mindegy, mindenesetre ez a tegnap este meg a mai ebéd nem indult zökkenőmentesen. Aztán már megsimogatott és én is megpusziltam a kezét, szóval azért egymáshoz értünk és utána már jó volt a hangulat, vagyis jobb, de azért ő érezhetően fáradt volt. Ja, és felhívott a tegnap említett Pasi haverja a Kutyasétáltatós, akivel reggel beszélgettem, hogy így-úgy-amúgy és egyértelmű lett, hogy akarna valamit tőlem. M is végighallgatta a beszélgetést és megállapította, hogy hülye vagyok ha ilyen kedvesen beszélgetek mindenkivel és nem hajtom el őket a francba. Ezen elbeszélgettünk egy kicsit, megvitattuk a véleményeinket és azok különbözőségét és hát egyértelműen neki van igaza. Én vagyok a hülye, amiért mindig ilyen idióta szitukba keveredem. Na mindegy. Kaja után megint kimentünk a tóhoz. Leültünk egy padhoz és megint úgy viselkedtünk, mint a szerelmesek szoktak. Az ölemben feküdt és én simogattam... beszélgettünk, csókolóztunk... Nagyon jó volt! De, mint mindig, így most is, sietett haza. Ment megint edzésre. Illetve nem is edzés volt csak közölték a két kis emberrel, hogy nem indulnak a versenyen, mert nem igazán érzik rajtuk, hogy tennének érte és megfelelőképpen akarnák. Szóval inkább megbeszélés volt. Onnan meg valami kerti partiba ment. Irigylem, hogy neki van élete, hogy van egy csomó haverja és mindig van kihez szólnia, nekem meg semmi... a munkát már nem is említem...

Tehát ez volt még szerdán. Meg megbeszéltük a csütörtököt. Reggel indultam hozzájuk, a megszokott kávézóban találkoztunk 10kor, illetve ott vártam rá egy pár percet. Mikor indultam, olyan fél kilenc körül felhívott, hogy hát mi van. Mondtam neki, hogy én már úton vagyok, hiszen megbeszéltük, hogy megyünk. Nem gondoltam, hogy hívogatnom kell még őt ezek után, mondta, hogy na ja, ő volt a hülye, hogy ezt feltételezte, hisz nem vagyok a csaja... De én tényleg nem gondoltam, hogy miután megbeszéltük ezen még mindig van mit beszélgetni reggel indulás előtt. Na mindegy. Megérkeztem, megérkezett, reggelizett, meg ittunk, aztán indultunk is Pestre. Otthagytam a kocsim a kávézó parkolójában. Nem akartam hozzájuk vinni, nem akartam találkozni az anyukájával. Bár igazából nem az a helyes kifejezés, hogy nem akartam, mert ha azt mondja, hogy gyere bemutatlak anyámnak, akkor szívesen mentem volna, de mondtam neki inkább, hogy nem és ő sem erősködött, szóval ennyiben maradt a dolog. Meg azt is mondta, hogy nővérével biztosan találkozom aznap és a kettőtől együtt inkább megkímélne...

Tehát kettesben autóztunk Pestre. Féltünk kicsit a forgalomtól, de egyáltalán nem volt vészes, sőt, az autópálya is , meg Pest is teljesen üres volt. Az út jól telt... :) Elszórakoztattuk egymást... :) Nem részletezném! Megérkeztünk, leparkoltunk és kisétáltunk az eseményre. Néztük a repülős dolgokat, meg minden, de nem nagyon lehetett beszélgetni, meg hallani egymás szavát és rendkívül nagyon meleg is volt, meg éhesek is voltunk, szóval elmentünk kajálni. Elvitt abba az olasz étterembe, amiről már mesélt és ajánlotta, hogy menjünk el, még mikor tesóméknál voltam fenn. De sokkal jobb volt ez így, mármint hogy ő vitt el. Nagyon jó volt! Nagyon tetszett és nagyon fincsi volt, amit ettünk! Mondtam már, hogy imádok vele enni?! Imádom, amilyen átéléssel és lelkesen, gusztin és jóízűen eszik :) Tehát ettünk egy jót. Aztán vissza a Duna partra. Mikor meguntuk, éppen indultunk tesómékhoz (mert ugye ott alszunk majd), hogy tűzijátékig "pihenjünk" egyet, mikor telefonált a nővére, hogy elindult hozzánk, de lerobbant az autója, se kép, se hang, megállt az út közepén és most szerez valakit, aki félretolja, de menjünk és segítsünk megoldani a dolgot. :) Vicces szitu volt. Tehát mentünk, felmentőseregként siettünk. Mint kiderült az üzemanyag fogyott ki :) De persze, mert az autó kiírt még 40 km-t, csak hát annyit már mégsem tett meg... Szóval megérkeztünk, benzinkútról hoztunk benzint, kétszer kellett fordulni. Ezidő alatt nem találkoztam a tesóval, mert olyan helyen tudtunk csak megállni az autóval, ahol nem szabadott volna és én inkább ott maradtam. Aztán mikor hajlandó volt az autó elindulni, akkor találkoztunk, mert M vitte a lerobbant autót, hátha valami lesz alapon és a nővére jött M autójával. Szóval amig odaértünk hozzá, addig vele autóztam. Beszélgettünk. Nem volt gáz. Bár kicsit két külön világ vagyunk. Ő egy szőke, megcsinált szájú, meg kitudja még mi mindene megcsinált, Milánóban meg Bécsben vásároló nő, én meg egy egyszerű barna kislány vagyok... Számomra ő szintén irigylésre méltó életet élő, önálló pesti csaj. Nem hiszem, hogy különösebben mély benyomást tettem volna rá, sőt volt egy olyan megjegyzése, hogy mi mindig ilyen sokat beszélgetünk, mert alig bír a szavunkba vágni... és hát nyílván azért mondta mindezt, mert szótlanul ültünk egymás mellett és a gépére próbáltunk netet varázsolni, mert valamit elbaszott rajta. Tehát ez van, mindegy. Miután végeztünk az autómentéssel és indultunk volna, akkor már tényleg "pihenni" ideiglenes otthonunkba, telefonált M kollégája, akivel nagyon jóban van, haverok, aki mondta, hogy küldjön rólam képet még amikor itt futott és szintén beszéltek telefonon. Na ez bonyolult lett. A lényeg, hogy tudunk egymás létezéséről :) Telefonált, mert ők is Pesten vannak, illetve Dányban pihennek a hosszú hétvégén a feleségével és hívtak minket, hogy menjünk ki hozzájuk, mert éppen grilleznek és szívesen látnának minket vacsorára. M-nek nem sok kedve volt, szerintem ment volna inkább szundikálni, de én szívesen kimentem, hogy végre megismerjem a híres kollégát. Jól sikerült az este. Jól éreztem magam velük! Talán semmi rosszat nem mondanak rólam M-nek, úgy értem remélem pozitív benyomást tettem rájuk. Nem tudom miért fontos ez nekem ennyire, de hát mégis... hogy venné ki magát, ha leszólnának... Ezért is bánt, hogy szerintem a nővére nem volt elragadtatva tőlem... Na, de vissza a lényeghez. Vacsi után siettünk vissza Pestre, összeszedtük a nővért, aztán uccu a tűzijáték, ami 20 perc volt és nem túl nagy szám... De hát mindketten tudtuk, hogy nem is igazán a tűzijáték miatt jöttünk... A nővér még hívott minket erre-arra, de M lepattintotta, hogy mi már nagyon fáradtak vagyunk... Tehát hazavittük őt, aztán mi is hazamentünk. Az este zuhannyal folytatódott, aztán a többit nem írhatom le... :)

Másnap délig szintén nem publikus a történés. De azután megint a nővérénél voltunk, konkrétan ekkor történt a net szerelés, meg autó is meg egyebek, de mindegy is. Szóval ott voltunk picit, aztán elmentünk kajálni, mert már nagyon csak éheztünk, aztán irány haza. Az autóút megint jól sikerült... Náluk a kávézónál hagyott autóhoz mentünk és hát a kötelező kávézóba való beülés is megvolt... Találkoztam még néhány haverjával és a kávézó tulajával is, aki szintén haver... Hazafelé úton felajánlotta, hogy maradjak még náluk, de én nem mondtam igent és ő nem erőltette a dolgot (pedig kicsit tehette volna, mert szívesen maradtam volna), de mikor nem mondtam igent, mondta, hogy meg is kímélne inkább az anyjától, mert még viszi orvoshoz is ma és amúgy sem egy leányálom... Szóval ennyiben maradtunk. Elváltak útjaink. Én megint nem adtam neki puszit és megint ő hajolt be az autóba és csókolt meg.

Hogy mi ez, ami köztünk van?! Hát még mindig nem tudom, vagyis méginkább nem tudom... Mert hazafelé beszélgettünk kapcsolatokról, a működőképességükről, meg házasságról és olyan jól egyetértettünk mindenben... mégis ugyanúgy elhangzott, hogy hát akkor visszlát, többet nem találkozunk és ugyan nem kell, hogy mostantól rosszban legyünk, de hát ennyi volt... Aztán ezek után ugyanúgy megsimogatott és sok puszit is kaptam... olyan puszikat, amikben szeretet volt és nem szexuális vágy, olyan érintéseket, amikben kedvesség volt és szintén nem vágy... Sőt talán kedvesebb érintéseket, mint előtte bármikor... Tehát nem igazán tudtuk megbeszélni mi van és mi lesz köztünk... Úgy éreztem kicsit, mintha ezt az előre megbeszélt csak szex van köztünk dolgot azért tartanánk fent látszatnak, mert ad némi biztonságot, ha mégsem jön össze semmi, akkor mondhatjuk lelkiismeret furdalás nélkül a másiknak, hogy mit háborogsz, hisz megbeszéltük... de ugyanakkor meg kicsit már jobban benne vagyunk mindketten, annál legalábbis, hogy ez csak szex, mindenképpen jobban... Még a kávézóban mondtam, vagyis valahogy szóba jött a szerelem és olyasmit mondtam, de a zaklatóimra és nem rá utalva, hogy nem kell nekem egyik sem és nem akarok senkit, erre ő hogy de múltkor azt mondtam, hogy lennék szerelmes szívesen megint, mondtam, hogy ez így van, még most is így gondolom. Erre megkérdezte, hogy mi lenne, hogy megpróbálkozna vele, hogy belé legyek szerelmes, mire én, hogy miért ? megpróbálkoznál vele. De konkrétumok helyett megint csak odáig jutottunk, hogy hülyeség ilyenekről beszélgetni, hülye kérdések ezek és úgysem mi döntjük el, hogy mi legyen, mert ez nem így működik... Nem tudom... Azóta is ugyanúgy mindennap hív és beszélgetünk. Nem órákat ugyan, de a fél, háromnegyed óra megvan és akár naponta többször is... Mégsem beszéltünk meg semmit, hogy találkozunk-e még vagy bármi. Mármint semmi konkrétat. Persze poénkodunk azzal, hogy hát majd ha kész lesz a lakás még kufircolnunk kell az ablakban, meg most készül a válaszfal és mondtam neki, hogy falnak döntés biztosnak kell lennie meg ilyesmik, de semmi konkrét. Hát marad a várakozó álláspont. Nem akarok nyomulni... Azt szeretném, ha ő kezdeményezne és tudom, hogy meg is teszi, ha úgy érzi, mert tudja, hogy szerintem ez a férfi dolga és hát mégiscsak ő a férfi. Tehát ha akar még tőlem valamit, akkor lépni fog. Csak esélyt sem látok rá, hogy mostanában bárhol is együtt lehessünk... Se hétközben, se hétvégén. Ő most hétvégén is Pesten lesz, meg azután is és hát így a hétvége kilőve. Hétközben max egy ebéd... De ha nem lesz lehetőségünk a közeljövőben együtt lenni, úgy igazán együtt, kettesben együtt, akkor vége lesz minden még nem létező dolognak is... ezt tudom, ez egyértelmű... nem fogunk csak beszélni a dolgokról...     

a tegnap esti beszélgetésünk... egy szar volt, le is raktuk úgy 20-30 perc elteltével... Nem is értem... Furák voltunk mind a ketten! Na mindegy, nem akarok sokat képzelni a dologba. Mármint nem a telefonbeszélgetésbe, hanem ebbe az egész kapcsolat jellegű dologba! Nem akarok csalódni! Nem akarom beleélni magam és csalódni! Szóval szerelmes álmodozásaimnak romantikus sétákról (mondjuk ilyen még nem volt) vége! Nem tudom ő mit akar, ő mit gondol erről az egészről?! Mert mondtunk minden féléket, hogy egyéjszakás kapcsolat, meg 100 km miatt semmi, meg ilyenek, de valahogy mégis naponta többször beszélünk, csinálunk szerelmesekre jellemző dolgokat, most is a 20-dikát tervezzük... Szóval azt hiszem ideje lenni megbeszélni, hogy mi ez most?!

Tehát beszéltünk este is. Hogy ma találkozunk-e az még mindig képlékeny... Remélem azért összejön, bár a tegnapi beszélgetés után nem vagyok benn biztos...

Reggel beszélgettem msn-en megint a Másikexszaktárssal. Ő és M már találkoztak. Meséltem neki is, hogy lehet megyek Pestre vele. Első kérdése volt van-e barátnője M-nek. Hát nincs, remélem nincs, vagy remélem én leszek (na, de ezeknek a gondolatoknak nem szabadna megfogalmazódnia a kis fejemben!). Szóval vele beszélgettem, aztán indultam teregetni és jött egy haverom. Illetve nem is igazán az én haverom, még a Pasi ismerkedett meg vele úgy ezer éve a kutyáik által. Szóval sokszor szoktunk beszélgetni és most is ez történt. Azt leszámítva, hogy megtudta nem vagyunk együtt Pasival, amin őszintén csodálkozott, és elmesélte, hogy ő is válófélben van... 11 év után... nem tudom miért közölte ezt velem, de hát remélem nincsenek hátsó szándékai... Bár kicsit úgy éreztem nem bánná...

Aztán az ismeretlen is írogat még. Még mindig találkozni akar velem és ő is Pesten lesz. Nem válaszoltam neki, nincs kedvem...

Szóval van pár pasi körülöttem és mégis csak M-et akarom! Nem kicsit!   

a nővéremmel, hogy csütörtökön náluk aludnék. Lévén, hogy ők úgyis itt lesznek, nem leszek útban. De azt elfelejtettem a nagy szervezkedésben, hogy a mama szülinapja lesz 20-dika. Tudtam a tv vásárlási tervről, meg minden, mégsem esett le, hogy ez ajándék lesz szülinapra. Ma jöttem rá, mikor vásárláskor tortához valókat vettünk. Na mindegy, ezért nem mondom vissza M-et és a pesti estet... Gondolom úgysem reggel indulnánk és akkor meg belefér a mama is, úgyis itt lesz nálunk és majd adok neki két puszit mielőtt elmegyek.

Ma is beszéltem már M-mel :) Elvileg este is felhív még. A csütörtököt még mindig nem beszéltük meg, de azt már mondtam neki, hogy a nővéremnél lezsíroztam a dolgot és akkor egyből kérdezte, hogy akkor mi lesz, megyünk-e, én meg mondtam neki, majd holnap megbeszéljük, mert ugye elvileg együtt ebédelünk. Aztán az előbb eszembe jutott, hogy a tesómék lakása tele van kamerákkal... (kicsit bolondok, tudom) és én azt mondtam tesómnak, hogy egyedül aludnék ott. Szóval nem tudom mennyire lebukásveszélyes a dolog. Azt sem tudom, hogy felveszi-e az eseményeket vagy csak élőben nézhető a neten. Bár nem hiszem, azt azért nem hiszem, hogy rögzítenék a dolgot és ha jól tudom, akkor csak a folyosót meg az erkélyről a kilátást látni. Na sebaj, ez nem tarthat vissza, ha amúgy minden más rendben lesz! Mi lesz ebből?!

hogy miután vége lesz a hétvégének és eljövök tőlük, lesz-e folytatása a dolognak. Mármint, hogy fog-e keresni és ha igen, akkor mondjuk egy hét elteltével vagy mint az elmúlt egy hétben, úgy mindennap... Szóval ezek a kérdések foglalkoztattak...

De megnyugodhattam! Hiszen már aznap felhívott miután hazaértem :) És nem volt benne semmi kínos és nem volt fura, ugyanúgy tudtunk beszélgetni egy órán keresztül és persze leginkább sokat röhögtünk :) Azt hiszem, ha nem lenne ennyi, reálisan nézve, akadálynak minősülő dolog a kapcsolatunk ellen (100 km és 6 év, bár ez még hagyján, azt hiszem leginkább a távkapcsolat, ami nem fekszik egyikünknek sem), akkor mindketten szeretnénk  úgymond a másikhoz tartozni legálisan. Ezt érzem rajta is, szerintem ő is kedvel annyira, hogy más helyzet esetén tennénk egy próbát. Én nem különben!

De a telefonálásnál tartottam. Tegnap is felhívott :) Kétszer is! Már dél körül valamikor egyszer az autójából, akkor is elég sokat beszélgettünk. Aztán este 11 körül újra felhívott. Hát szeretünk beszélgetni, ez van :) Persze csak-csak megjegyzi, hogy én sohasem hívom... Nem gondoltam egyébként, hogy eljön ez a pillanat. Arra gondolok, hogy pár hete még hogy szenvedtem, hogy úgy érzem nem kellek neki, meg hogy nem keres, legalábbis nem úgy és nem annyiszor ahogyan az nekem tetszene... most meg?! Elértem, amit akartam és ez annyira jó! Pedig tényleg nem gondoltam, hogy így lesz. Főleg, hogy megbeszéltünk dolgokat a távkapcsolatról, valami akkori csajról, meg ilyesmi és akkor már egészen feladtam. De mint a mellékelt ábra mutatja elértem, amit akartam. Legalább ebben sikerült! Mert erről jut eszembe a munka... ami nem nagyon jön össze... kezd nagyon csak frusztrálni a dolog... Na, de vissza M-hez! Tehát tegnap is felhívott kétszer. Megbeszéltük a szerdát, a szokásos közös ebédünket :) Persze kérdőjelesen, mert mint mindig azért nem 100%, hogy ideér, de biztosan megpróbál. Ezenkívül a 20-dikáról is akadnak terveink... Miszerint el kéne menni Pestre. Nővéremék úgyis itt lesznek nálunk, meg úgy néz ki, pasija szülei is jönnek, szóval száműzve leszek a szobámból és arra gondoltam, meg kéne kérni nővéreméket, had aludjak 20-án náluk. Holnap jönnek, kulcs elkér aztán csütörtökön irány Pest, persze M-mel. Nem tudni mi lesz belőle, mert nem nagyon halad az otthonával, lévén, hogy a múlt hétvégét sem éppen az ottani munkával töltötte :) és mondta, hogy azért kéne már valamicskét dolgozgatnia, csak az a baj, nagy a csábítás... Hát én igazán nem akarok az a lány lenni, aki miatt nem haladnak a dolgai és csak hátráltatja... De ez a pesti tűzijátékos dolog azért jó lenne, ha összejönne. Persze ez tesóméktól is függ. Majd holnap megbeszéljük M-mel mi legyen. Ja, és most jut eszembe, hogy mikor meséltem neki, száműzve leszek a szobámból és nem lesz hol aludnom, akkor mondta, hogy hát volnának ajánlatai hol töltsem az éjszakáim. Ezenkívül azt is mondta, olyan kis aranyosan, hogy hiányzom neki és elzsibbaszthatnám a jobb kezét azzal, hogy azon alszom :) Jólesett!

Ja, és beszélt az általam a kávézóban megismer barátjával, aki hevesen érdeklődött a hétvégénkről :) és azt mondta szimpatikus voltam neki. Ez is jólesett! Legalább egy haver már kedvel.

Azonkívül, hogy múltkor eljutottunk a kedvellektől a tetszelig, most már odáig "fejlesztettem" magam, hogy nem a volt munkahelyem+nevem szerepel a telefonjában, mint mindenkinek (nyílván családtagokat és haverokat kivéve), hanem csak a nevem. Ezt ő mondta tegnap, mármint, hogy átírta a dolgot. Ez is tetszett!

Tehát kedd van. Ma szintén semmi dolgom. Sajnos! Se munka, se komoly program... Szenvedés! Ez a része az életemnek még mindig szenvedés! M-et leszámítva minden téren minden változatlan... Ahhh... Jó lenne már nem semmitevőnek lenni. Jó lenne mutatni valamit M irányába ilyen téren. Nem akarom, hogy azt gondolja semitelen' vagyok! De ha egyszer semmi lehetőség... Persze már a pénz sem ártana, mert azért most, hogy találkozgatok M-mel, azért fogyogat a dolog... Tehát munka!!!!!!

is zaklatott a hétvége folyamán! Azzal kezdődött, hogy bejelölt az iwiw-en, de én nem ismertem és írni akartam neki, hogy bocs, de nem hiszem, hogy mi ismerjük egymást, de nem sikerült elküldenem, mert msn-en felvett és elkezdett irogatni. Itt dolgozik állítólag és látásból ismerjük egymást. Hát én őt ugyan nem! Szóval röviden annyi, hogy szeretne velem találkozni, de én ezt nem szeretném. Bár neki még nem mondtam. Nem tudom hogyan kell kezelni az ilyesmit... tanulhatnék M nővérétől... hallottam róla vicces történeteket :) Amúgy M is tudja az imént említett eseményt és bár nem mutatta, hogy érdekelné, de csak rákérdezett, hogy mit írt és találkozom-e vele. Válaszom csak annyi volt, hogy nincs hozzá semmi közöd... kissé gonosz volt, de persze mosolyogva mondtam neki és elmondtam azt is, hogy mit írt és hogy nem találkozom vele...

Emberünk azóta írt megint és próbálkozott msn-en való beszélgetéssel is, de nem válaszoltam és nem is áll szándékomban.

Bár megvallom őszintén, hogy élvezem, ezt az érdeklődést, ami körülvesz... mármint, hogy mindig van valami szerencsétlen, aki próbálkozik, de hát M is megmondta, hogy mindig a nő választ! És ez így is van rendjén! Ha tehetném M-et választanám "kispárnámnak"! :)

érzek egyszerre. Fura érzések vannak bennem a hétvége óta...

De kezdeném inkább az elején. Gondoltam elmesélem az egész hétvégét. A péntekről már írtam. A megérkezésről, a szimpatikus haverról, meg ilyesmi. Aztán ő edzésre ment és én egyedül maradtam náluk. És ami fura az az, hogy nem volt fura. Egy pillanatig sem éreztem magam rosszul, meg furán náluk. Sőt, tök nyugodtan leültem, otthon éreztem magam és olvasgattam. Aztán megérkezett... :) Imádom őt! A helyzet az, hogy nagyon tetszik nekem! És ez baj! Lévén, hogy kapcsolatunk, ami nem nevezhető kapcsolatnak, megbeszélés alapján csupán szexuális jellegű... Pedig minden tetszik benne... Nem kicsit! Tudom, tudom, ez így normális, hisz hiába minden... mégicsak nőből vagyok... Na, de visszatérve a hétvégére! Hazaérkezte és zuhany után úgy fél perc alatt egymásnak estünk... Imádtam! Kufircoltunk, ettünk, aludunk, felébredtünk, kufircoltunk, aludtunk, felébredtünk, kufircoltunk... nagyjából ezzel telt a péntek este, illetve éjjel és hajnal. Ami megjegyzem nem kicsit fura a számomra... és ez még csak a péntek volt... Vacsit főzött, boroztunk... Olyan igazán klassz volt minden! A szombat sem telt másként. Az előbbi felsorolást kéne itt is megismételnem, esetleg más sorrendiséggel :) Imádtam, élveztem minden pillanatát a hétvégének! Utólag összeszámolva, megállapítottuk, hogy 10 fölött van a hétvége a számok tükrében... Ez ez nem kicsit nem normális... szerintünk! Legalábbis ő is azt mondta, hogy ilyet még nem csinált és nem is gondolta, hogy képes ilyesmire. Valljuk be... nem semmi teljesítmény... Egyikünk részéről sem és egyikünk számára sem... Jézusom!!!!! Azt mondta, ha valaki csütörtökön azt mondja neki, hogy ilyen lesz a hétvégéje, azt pofán röhögi... nem különben...

Aztán este 10 körül összeszedtük magunkat és elmentünk vacsizni. Később meg, mivel itt nyaralt egy volt szaktársa, akit úgy 5 éve nem látott, velük (mármint a szaktárssal meg a nővérével) találkoztunk. Beültünk egy helyre, dumálni, inni. Én nem ittam, én vezettem. Vezethettem a céges autót :) M nagyon kis helyes volt. Aztán miután elváltak útjaink, mi még lementünk a Balaton partra, körülnézni a keszthelyi éjszakában... De inkább úgy döntöttünk, hogy haza kéne menni... :) Otthon, náluk, még leültünk, ittunk némi tequila-t, ő jelentősen nagyobb mennyiséget az unszolásomra és hát... nem publikus dolgok következtek (nem írhatom le, kaptam már kommentben, hogy perverz vagyok és kiskorúak is olvasnak). 

Eljutottunk a kedvellektől a tetszel nekemig... :) Szerintem amúgy olyan kis viccesek voltunk egész hétvégén! Összebújva aludtunk, szeretgettük, simogattuk, puszilgattuk egymást, de minden nem szexuális érintés, azaz kedveskedésből elkövetett után, megbeszéltük, hogy ilyet a szerelmesek csinálnak, tehát mi nem tehetjük, aztán persze folytattuk... Jó volt! Tehát ilyenek is voltak egy-egy alvás, kufircolás, evés között... 

Vasárnap sem volt másként semmi... És ami a legdurvább, hogy lényegében 3 napot töltöttünk együtt, leginkább ki sem mozdultunk és mégis, egy pillanata sem volt unalmas a hétvégének. Szóval vasárnap... sikerült délre összeszedni magunkat és elmentünk ebédelni. Aztán beültünk a már említett kávézóba, onnan sétálni mentünk, szép kis város látványosságait megtekintve. Jó volt sétálgatni vele :) Felmentünk a készülő otthonába is megint, meg találkoztunk a szombat esti volt szaktárssal és családjával, mert a lakás alatti étteremben ebédeltek. A lakásban megállapítottuk, hogy hát csak haza kéne menni gyorsan-gyorsan...

Nem akarom úgy jellemezni a délutánt, hogy kufircolás, alvás, kifircolás... mert azért (NEKEM) többet jelentett... főleg a "nem csinálhatunk ilyet, mert ilyet a szerelmesek csinálnak" dolgok miatt... Aztán nem volt könnyű, de lassan csak elindultam haza... Szomorú voltam hazafelé! Nagyon jól éreztem magam vele!

A búcsú?... Hááát... nem is tudom... Azt hiszem majdnem tökéletesre sikerült a körülményekhez képest, meg, amit a megbeszélés alapján, az egyéjszakás kaland szabályai engedélyeznek (bár a miénk kétéjszakás! :) Magamtól jöttem el, ő szerette volna ha még maradok egy picit, de nem tettem, indultam, kikísért, nem csókoltam meg, mert nem mertem, nem akartam, hogy más jellege legyen a dolognak, mint ami. Egy visszláttal beültem a kocsiba, aztán ő hajolt be a lehúzott ablakon és megcsókolt... Tetszett! Aztán elindultam... és onnantól vagyok szomorú és boldog egyben. Mondta, hogy hívjam fel ha hazaértam. Nem tettem. Csak írtam egy sms-t, hogy "hazaértem". Ennyi. Válaszolt, hogy örül, részben. Anyuék érdeklődtek persze a hétvégéről. Nem mondhattam persze el, így maradtunk annyiban, hogy semmi csak haver és nem is vele töltöttem a hétvégét, hanem vele plusz sok mindenki mással... Aztán aludtam, kissé azért már fáradt voltam a hétvége után... Arra ébredtem, hogy felhívott :) Ennél jobban nem is tehetett volna boldogabbá! Nagyon örültem, hogy megtette! Úgy egy órát beszélgettünk. Aranyos volt, mikor megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy ezt tette (mármint, hogy felhívott) és hogy megteheti-e újra, mert tudja, hogy korábbi egyéjszakás kalandjaimnál én kértem a fiúkat, hogy legyen annyi az egész és ne beszéljünk többet, meg semmit ne csináljunk többet együtt, tehát fejezzük be az egy éjszaka után. Persze vele nem szeretném ezt tenni, vele szívem szerint minden éjszakát együtt töltenék... De nem gondolhatok ilyenekre... tehát csak beszélgettünk, mint szoktunk és jó volt! Kedves és aranyos volt! 

Röviden ennyit a hétvégéről! Sok mindent tudnék még mesélni, sok mindenről beszélgettünk még és részletezhetném is a dolgokat, de már így sem sikeredett túl rövidre a bejegyzés...

"Egy élmény volt!"    

vagyok M-nél... :) Hááááááááát... eddig csak ettünk meg kufircoltunk...

De ne szaladjunk ennyire előre! Hívott tehát dél körül pénteken, hogy "nem köptek a levesébe" és minden rendben, menjek. Hát mentem, de nem is nagyon siettem, nem akartam kettő előtt megérkezni. Aztán mikor írta a GPS, hogy még negyed óra, akkor felhívtam, hogy mindjárt ott vagyok. Mondta, hogy ok, a megbeszélt kávézóban van egy haverjával, ott megvár. Odamentem, odataláltam. A haver nagyon jó fej, aranyos volt. Vicces fiú :) Szerintem talán ő sem gondolja rólam, hogy hülye picsa vagyok. Aztán eljöttünk M-ékhez. Szép ház. Tetszik. Minden tetszik itt. Elvoltunk... elvoltunk... aztán ő ment edzésre, amúgy most is ott van. Lényegében most nincs is kedvem mesélni. Inkább kihasználom, hogy nincs itt és alszom egyet. 

hogy el kéne mennem vásárolni valami klassz kis rucit arra a bizonyos mulatós estére. Szóval elmentem Nagyvárosba és vettem nacit meg felsőt is. Szerintem klassz, de valami kiegészítő kéne még hozzá. Csinos akarok lenni, ha már tényleg találkozom a barátaival. Bár ezt nem mondta, hogy így lesz, de ki tudja, én erre gondoltam, mert azt mondta, hogy elmegyünk valahova és hát csak nem csak kettesben megyünk bulizni?! Bár nem tudhatom!

Este nem hívott. Vártam, vártam, de elég korán elaludtam és nem vettem észre, amikor írt és kérdezte, hogy alszom-e. Hát erről lecsúsztam. Aludtam. Reggel írtam neki, hogy elaludtam, de hívjon a délután miatt. És már hívott is. Az előbb tettük le :) A kávézónál találkozunk, ami egy haverjáé és sütizünk. Előzetes megbeszélés alapján. Kérdeztem, hogy miért nem mehetek hozzájuk, pakolhatom le a cuccom, otthagyhatnám az autóm és utána mennénk csak oda. A válasz persze az volt, amit hallani szerettem volna, hogy fél akkor nem jutnánk el a sütizésig és ő sem nagyon tudna utána az edzésen teljesíteni :) Szóval valahogy oda kell találnom a kávézóhoz. Kettő körül találkozunk. Várom! Kíváncsi Vagyok milyen lesz!

Ő is azt mondta, amit már írtam, hogy élvezi ezt a dolgot, ami így most köztünk van és szerinte is rossz, hogy vége lesz. Mondtam, oké, akkor nem megyek. Húzhatjuk még a dolgot... Mondta, hogy akkor ő jön és visz el :) De tényleg kár, hogy annyi vágyakozás után, a még nem is tudjuk milyen beteljesedéssel, vége lesz ennek a kis játéknak...

Napközben is kaptam tőle egy sms-t. Mármint még tegnap. Annyi volt benne, hogy nem megyek ki a a fejéből... Tetszett! Kedves és gondolom, hogy őszinte volt. Szerintem így érezte és leírta, ennyi. Ezért esett jól. Aztán mint már emlíettem este nem beszéltünk, mivel elaludtam. Dél körül még hív, hogy minden oké-e a kettővel, de szerinte oké lesz.

Lassan megyek készülődni. Nem nagyon tudom mibe pakoljak. Erre az egy napra ugyanannyi cuccot viszek, mint egy hétre, hiszen bármi kellhet ugyanúgy, mint egy hét alatt. De mégsem akarok bőrönddel beállítani... az olyan idióta lenne... Nem tudom, nem tudom mi lesz... valamibe csak bele kell szórnom a cuccokat... Na, mentem! És majd írok, de most szólok, remélem (!) következő írásaim 18-as karikásak lesznek...

csak elfelejtettem, hogy mikor beszéltünk, majdnem az lett belőle, hogy elindult vissza, meg én is elindultam felé és ahol találkozunk ott kufircolunk a motorháztetőn... Ő teljesen komolyan 100%-ig benne lett volta, meg hát én is, de mivel menstruálok le kellett, hogy beszéljem róla. Olyan ciki, hogy elutasítottam ezt a remek ötletet, mert normál esetben indultam is volna, de lévén, hogy nem tehettem... Anyááááám........hogy ez mennyire jó lett volna..... aaaaaaaaaaahhhhhhhhhhhhhhh

Meg azt is elfelejtettem, hogy megbeszéltük, óvszer nélkül fogunk kufizni. Ez a kérdés, mármint a védekezés kérdése, már régóta foglalkoztatott. Mikor hétfőn menstruálni kezdtem, eszembe is jutott, hogy el kéne kezdeni megint fogamzásgátlót szedni, de gondoltam csak nem akar óv nélkül kufizni, de mint kiderült, és itt idézném " Maradjunk annyiban, hogy én abban semmit sem vagyok hajlandó csinálni!" Mondta ezt arra, hogy meséltem neki, hogy egy barátnőm csak abban volt hajlandó bekapni a barátja kukiját és hogy számomra ez érthetetlen és indokolatlan mesterségesanyag fogyasztás, hát az rossz ízű... imádtam bekapni Pasi kukiját, de eszembe nem jutott volna mindezt óvval tenni... Szóval ezzel kapcsolatosan megbeszéltük, hogy óv nélkül és utalt arra, hogy sok barátja megszívta így és nem kívánt gyermekáldás követte tettét. Erre jött és ő mondta, hogy hát miért nem szállt ki az ember időben, szokta ő kérdezni ilyenkor... Hááát ezt én sem tudom... De az biztos, hogy bevettem a fogamzásgátlóm és nem szeretném, hogy nálam kiszálljon! De ez legyen meglepetés! Nem mondtam el neki. Aztán ki tudja, lehet nem fog neki tetszeni az ötletem... Mindenesetre közlöm majd vele, hogy én vigyázok magamra és nem szeretném nem magamban érezni őt! Majd meglátjuk, de kész... hogy én mennyire szenvedek... velem ilyen még nem volt... ennyire még nem kívántam senkit... élvezem, hogy ezt tettük... ez felér egy egy hetes előjátéknak... érzem, hogy nem lesz gyenge a péntekünk...

Beszéltünk róla, hogy azért ciki lesz ezek után, ha nem lesz olyan jó a dolog, mint amennyire várjuk... De mondtam neki, hogy el nem tudom képzelni, hogy ne élvezzem, mert amennyire élvezem ma (azaz szerda délután) azt, hogy csak megcsókol és hozzámér... az kész... szóval kizárt dolog, hogy ne legyen jó... Mikor este beszéltünk, ő is ezt mondta. Mondta, hogy a délután után és az után amiket tettem ő is teljesen biztos benne, hogy őrület lesz a péntek! Szerintem is :)

Miután letettük a telefont, azt is azért, mert a szenvedésünk már-már átment nem szenvedésbe... hanem... hááát nem sok kellett volna, hogy így fogalmazzak, segítsünk magunkon... Na, de azt akartam ebből kihozni, hogy letettük és kaptam egy sms-t: "Nincs olyan, amit most jobban akarnék, mint téged!" :) Nem kommentálnám :)  

Holnap ilyenkor már nagy izgalomban készülődhetek hozzá. A pontos időpontot még nem tudom, de a péntek biztos. Megbeszéltük, hogy felhív, mikor hogyan végez. De ne szaladjunk ennyire előre. Még csak csütörtök van :(

Tegnap este természetesen felhívott :) Két órát beszélgettünk. Szeretek vele beszélgetni. Ezt már ő is mondta, tegnap is. Jó volt az egész. Felhívott mikor indult haza a készülő otthonából, de nem működött  a kihangosítója, ezért mikor hazaért (pár perces út az egész) hívott újra. Jó volt, mert olyan volt az egész mintha vele lettem volna. Hallottam csapódni az autóajtót, pittyenni a riasztót, ahogyan megy befelé, végbeszélgettük amíg csinálta a vacsiját (nem kis halláskárosodást szenvedve így), kívánhattam neki jó étvágyat, véghallgattam amíg megeszi és közben végig beszélgettünk. Tetszett. Aztán visszament a lakásába, mert nyitva maradt az ablak. Ezt az utat is végig beszélgettük. Tetszett, na, az egész nagyon tetszett! Mikor úgy másfél órája beszélgettünk hívta egy haverja úgyhogy le kellett tennünk,de aztán visszhívott. Mondván már olyan rég beszélgettünk. Egyre jobban imádom... Annyit röhögtünk :) Megevett 6 szelet husit rizzsel, aztán evett még dinnyét, fagyit, csokit. Lényegében két órán keresztül evett. Olyan aranyos! Kész vagyok tőle...

Volt valami megjegyzésem, hogy csak szexuális kapcsolatunk lesz. A hangsúly persze a csakon volt. Erre ő kijelentette, hogy nem így gondolja... szerinte ez több... Nagyon jól esett! Mondtam is neki, hogy ez esett legalább annyira jól, mint amikor szexuális vonatkozásban mond ilyesmiket nekem. És tényleg! Jó, amikor azt mondja, hogy kíván, de hát ez legalább annyira jó volt! Aztán persze ki tudja mennyire igaz. Bár azt gondolom nem kellene ilyeneket mondani, hisz nem ezen múlik, hogy kufizunk-e vagy sem. Ezt ő is tudja. Szóval nem lenne szükség ilyen hazugságokra! Remélem, hogy nem is volt az! Csak azt nem értem, hogy akkor miért beszéltük meg még pénteken, hogy egyikünknek sem hiányzik egy távkapcsolat. Mert ezt megbeszéltük és hogy nem sok értelme lenne, meg ilyenek. Na, mindegy... Elvarázsoltam és megváltoztattam a véleményét :)

Mondta, hogy vigyek olyan ruhát is amiben elmehetünk valami buliba... Hááát... de milyet?! Milyen buli? Kikkel? Minek? Kocsma? Mert akkor jó a rövidnaci-póló. Vagy valami puccos hely? Mert akkor fogalmam sincs mit vehetnék fel. El is megyek vásárolni, úgyis akartam fürdőrucit is venni. Meg akkor most vigyek pulcsit meg hosszúnacit is, vagy mi van? Na, majd ma ha felhív, akkor megkérdezem. Bár a vásárláson már túl leszek, szóval abból kell majd dolgoznom, ami lesz... De ez azt jelenti, hogy megismerem néhány barátját? Ez jó jelnek minősül, nem? Úgy értem, hogy nem fog titkolni, bemutat a barátainak. Mit fog mondani? Helló, ő egy kedves ismerősöm?! Vagy ki leszek?! Kész... Egyre érdekesebb ez az eljövendő hétvége...

Hááááááááááááááát................... nem panaszkodom! Igazán nem panaszkodhatom! Fél egy körül érkezett. A Rózsáspasi étterme mögött állt meg. Láttuk is őt. És akit még láttunk, az a már emlegetett, volt főnököm, sőt... nem hogy csak láttuk... le is buktunk... találkoztunk vele. Lévén, hogy ott ebédelt, akkor végzett, ment fagyiért, M kocsiát (mivel céges) megismert, odajött és hát... lebukás megvolt... pár perc beszélgetés után elbúcsúztunk legyetek jók felkiálltással :) Mondtam én, hogy mindig jók vagyunk! És ez így is van! :) Még az autóban dolgozott egy pár percet miután megérkeztem, valami rendelést kellett elküldenie, addig persze beültem hozzá. Hát már ott is bejött az első tette... köztünk volt a laptop táskája, belenéztem, ő odahajolt és megcsókolt... tetszett, hogy fél perc elteltével kezdeményezett...

Szóval a találkozás után mentünk ebédelni. Szokott hely, a kedvenc pincérünk. Jó volt. Bár kicsit már fura... megmondom őszintén nem volt olyan pergő a beszélgetésünk, mint szokott... Jó, hát ettünk, ez ad némi indokot, de akkor is már kicsit fura volt és azért ott még nem tartunk, hogy hallgatni is jó lenne együtt, azért nem mondom, hogy ilyen már-már feszélyező csendek voltak, deeee... nem tudom... Furább volt, mint eddig, na. Ebéd után elmentünk a tóhóz, sétáltunk egyet... sokszori megállással... hasonló történésekkel, mint a péntek délután volt... bár kicsit már bátrabbak voltunk... járt a kéz olyan helyen ahol addig nem... Háááát nem volt könnyű leállni. Azt mondta ő most olyan, mint egy felrázott kólás üveg, amit nem bontanak ki és ami mindjárt robban... Hasonlóképpen... magam is hasonlóképpen... Nagyon kívántam (kívánom) és élveztem ahogy hozzám ér, megcsókol... mindent élveztem... 

Sajnos sietett edzésre. Ezért van, hogy már itthon vagyok. Viszont megbeszéltük a hétvégét is. Péntek délután megyek. Bár ő szerette volna ha már most megyek, felajánlotta, hogy most vele elmegyek, holnap meg hazahoz, mert szerinte az igazán pazarlás, hogy a mai nap helyett csak a péntektől leszünk együtt. Kedves volt tőle, de nemet mondtam. Nem volt egyszerű nemet mondani, de sikerült. Szóval maradt a péntek délután. Hogy meddig maradok, azt meg már tisztáztunk, amíg kedvünk van... VÁROM!!!!

Hazahozattam magam. Nem volt kedvem sétálgatni. Csók aztán visszlát! Kaptam tőle egy cukrot. Miután elment és megettem a cukrot írtam neki egy sms-t :) "Megettem a cukorkát... nem mondom, hogy csak azt szopogatnám el..." Távozása után gondoltam ráteszek egy lapáttal még a szenvedésünkre... A válasza: "Azt hiszem, vissza kellene fordulnom..." Azt mondta este felhív, persze mert megfenyegettem, hogy ha péntekig nem beszélünk, akkor nem megyek. Bár azt hiszem, amúgy is felhívott volna. 

A lényeg röviden annyi, hogy újabb szexmentes, de nem kicsit erotikus tóparti randin vagyunk túl!    

Mert én már nem nagyon emlékszem, de M-ért nagyon csak oda vagyok! Sokat gondolok rá. Vigyorgok állandóan, mint valami idióta. És bár nem teszem, de állandóan róla beszélnék. Megvan a fura érzés is a hasamban, még ha nem is találkozunk csak rá gondolok, akkor is, ha meg tudom, hogy találkozunk, akkor kész... végem...

És ma találkozunk! :) Közös ebéd! Ott tartottam tegnap, hogy írtam neki reggel, aztán ő sokáig nem válaszolt, majd 11 körül hívott, de nem vettem fel. Végre elkezdhetettem egy picit az én játékszabályaim szerint játszani... Eljött a pillanat, mikor ő keres és én nem vagyok elérhető... Végre nem az van, hogy várom, hogy mikor hív, hanem tudom hogy hívni fog és lehetek egy picit az elérhetetlen... Ezt a fordulópontot már régóta vártam... és ki is élvezem, mert valószínű, hogy a hétvége után nem lesz már így. Vége lesz a vágyakozás varázsának... a beteljesülés megszünteti ezt a kis erotikos hangulatot köztünk... Ami sajnálatos. Élvezem! De tudom, hogy a szexet is fogom!

Szóval ott tartottam, hogy hívott és nem vettem fel, aztán kicsit később megint hívott, de akkor sem vettem fel. Aztán este kaptam egy sms-t, hogy minden rendben van-e? Hát persze, hogy rendben csak kicsit eltűntem... Az sms-re sem válaszoltam. Aztán este kilenc után valamivel írtam neki, hogy élek nyugi és hívjon ha gondolja... :) Hát hívott! Közel két órát beszélgettünk :) Már azt hitte lekoptattam... Ez volt a cél! Még egy kis szenvedés az eddigiek mellé... Szóval cél elérve! Beszéltünk a mai ebédről, meg a hétvégéről... tetszett, ahogy reagált a dologra... Hogy ő úgy tervezte, hogy az egész hétvégét együtt tölthetnénk... sőt, hogy akár már mától vasárnapig szívesen lenne velem, kisebb-nagyobb megszakításokkal :) Persze nem vettem komolyan, aztán végülis tényleg komoly volt azt hiszem, hogy nem csak egy délutánra gondolt... Teljesen komolyan mondta, hogy nem szeretne megijeszteni, de szeretné ha tovább maradnék... Ez nagyon jólesett! Még nem tudom, hogy mikor megyek és meddig maradok. Megbeszéltük, hogy majd ma megbeszéljük mikor megyek, de azt nem hogy mikor jövök, mert addig maradok, amíg jól érzem magam. Nagyon tetszett a hozzáállása! Kicsit azt éreztem, hogy ez már lehet hogy nem csak a szexről fog szólni! És ez tetszett! Bár mondtam neki is, hogy ez tetszik, de tudom azt is, hogy van annyi esze, hogy tudja mit akarok hallani és azt mondja... a válasza, hogy ennyire nem furfangos... háááát... majd elválik...

Szóval ma ebéd. Várom! A szobamutogatás kimarad! A már ismertetett okokból. Jó lesz vele lenni az ártatlan péntek délután után úgy, hogy csak ebédelünk...   

egy sms-t M-nek. Tegnap éjjel is felhívott. Illetve először írt, aztán miután válaszoltam, felhívott. Gondolom lévén, hogy éjjel fél egy volt, előbb megtudta ébren vagyok-e. Hát nem voltam, de az sms-re felébredtem és nem hagytam volna ki vele a beszélgetést :) Mondtam is neki, hogy ő most a kedvenc éjszakai beszélgetőpartnerem! Szerdán ebéd. Hétvégén meg nemtom' mi, de találkozunk akkor is :) Sokszor mondtam már... nagy úr a szex!

Közel másfél órát beszélgettünk. Próbáltunk nem a péntek délutánról, meg nem a következő hétvégéről beszélni, de nem nagyon ment... Pedig tényleg nem kéne, mert csak nagyon beleéljük magunkat, olyat várunk ami nem lesz és az szívás. De nem tehetek róla, ha minden gondolatom a kufircolás vele...

És akkor itt a probléma! Menstruálok. Csak remélni tudom, hogy hétvégére elmúlik!!!! De ez ha a hétvégét nem is, a szerdát mindenképpen befolyásolja. Nem akartam vele szerdán kufircolni (illetve persze nagyon), de megbeszéltük, hogy megmutatom neki a szobám és hát... Nehéz lett volna megint leállni... Szóval ebből a szempontból jobb is, mert legalább mindenképpen nemet mondok, de nem akarok hülyét csinálni belőle. Nem akarom megint visszautasítani. Nem akarom, hogy azt gondolja "ez a hülye picsa szórakozik velem". Mert távol álljék tőlem! Tényleg nem! Meg olyan céljaim sincsenek, hogy várnia kelljen rám még, meg semmi ilyen női praktika jellegű dolog. Csak szerdán tényleg nem jön össze.

Meg amíg nem menstruáltam sem akartam szerdán szeretkezni (ez nem jó kifejezés, azt a szerelmesek csinálják) vele. Nem akartam, hogy utána ő legyen az, aki elmegy, hazaindul. Meg akarom tartani magamnak ezt a lehetőséget, hogy fogom magam és eljövök, amikor csak akarok és nem engem hagynak egyedül. Ezt majd neki is elmondom, ha szerdán szóba jönne ez a "szobamutogatás". Márpedig szóba fog jönni!

Már eleve a szobamutogatás is olyan fura. Még soha senki nem volt itt. Jó, persze a Pasi, de ő nem számít, illetve persze, hogy számít, de itt volt mikor kivertük a falat, beraktuk az ablakot meg mittudom én, szóval ő nem idegenként jött egyszercsak. Tehát az teljesen más. Úgy, mint most M fog, még soha senki nem volt itt. És mint említettem szeretném ha most szerdán ő sem lenne még itt. A szobám... a dolgaim... minden egy kicsit én vagyok... Fura lenne beengedni ide valakit. Na, nem misztifikálom túl, majd kiderül!

Tehát éjjel megint beszélgettünk. Elmeséltem neki 2. Exszaktárssal folytatott msn beszélgetésem, meg a titokban dugós Unokatestvér jelentkezését is. Csak úgy. Ne gondolja, hogy ő az egyetlen jelentkező.

Az sms-re azóta nem válaszolt. Gondoltam, hogy így lesz, mert fél hétre ment a mixer, készülő lakásában betonoznak. Haveri segítséggel. Elvileg azóta is hordják a betont. Tehát nem ér rá reagálni, lehet, hogy észre sem vette még. De holnap ebéd!!!!! :)

újra megharapni a szád... Nem nagyon tudok másra gondolni...

De megpróbálok! Szóval! Nem is tudom írtam-e tegnap?! Ja, igen. Elmeséltem milyen sokat beszélgettünk... erről-arról... de azóta nem beszéltünk. Kíváncsi voltam, hogy így lesz-e?! És erre számítottam. Nem mondom, hogy nem örültem volna ha felhív, de igazából tudtam, hogy nem fog! Végülis bele beszélhetem, hogy beszéltünk tegnap is, hiszen mikor másodszor hívott az már vasárnap volt. Ezt akkor meg is beszéltük. Na sebaj... Hogy hívni fog az biztos! Ezt a péntek délután óta ilyen biztosan ki tudom jelenteni :)

Viszont az Unokatesó tegnap megint keresett. Nem volt elég, hogy a két héttel ezelőtti megkeresésére nem reagáltam, se az sms-re, se a hívásra... Hát csak nem sikerült lepattintani. Pedig akkor nagyon felidegesített! Viszont neki köszönhetem, hogy írtam M-nek és ő felhívott és másnap is együtt ebédeltünk. Úgyhogy most válaszoltam neki. Az sms tartalma (mint mindig) annyi volt, hogy mi van velem és alakul-e valami kapcsolat. Az előbb válaszoltam neki, hogy köszi az érdeklődést, minden ok és nem vagyok egyedül, ami ugyebár nem igaz, mert nincs senkim, de neki és ezáltal Pasi családjának, ezt nem kell tudnia. Nem írhattam, hogy itthon egyedül senyvedek. Az szánalmas lett volna. Én meg a legkevésbé sem akarok annak tűnni! Ennyi kis kamu belefér!

Meséltem azt is, hogy egy másik Exszaktárs is felvette velem a kapcsolatot. Úgy értve másik, hogy nem a legjobb barátom, hanem egy ugyan szintén jó haver, de nem a legjobb. Na, jó ez kicsit zavarosra sikeredett. Hívjuk N-nek. Szóval írt iwiw-en és aztán felvett msn-re. Eddig kerültem kicsit, úgy csináltam mint aki nem elérhető meg nincs a gépnél meg ilyenek, de ma beszélgettünk. Hááát... erre azt mondanám, hogy nem fiú-lány barátság... nem olyan, mint Exszaktárssal... legalábbis ahogyan most ez kiderült... A szokásos hogy vagy, mi van veled körök lefutása után közölte, hogy nem szerelmes a barátnőjébe (pedig lassan egy éve együtt vannak!) és ezek után azt is közölte, hogy tavaly mikor meglátogatott száműzetésem alatt, akkor kért volna egy a munkahelyemen (mert ugye oda jött) kívüli találkozót is ha nincs barátom. Hááát... nem mondom, hogy meglepett. Azt azért észreveszi az ember ha tetszik valakinek. De azt sem mondom, hogy elmentem volna vele bárhova is. Engem ugyanis nem érdekel úgy! Tehát a részemről a dolog tényleg barátság. Na mindegy. Szóval dumáltunk. Ezt leszámítva semmi különösről nem beszélgettünk. 

Munkával kapcsolatban semmi változás. Kaptam választ az utolsó jelentkezésemre is, sajnos nemlegeset. Hát próbálkozom újra! Csak nincs lehetőségem. 

A tanfolyamokat, illetve a kötelező házi feladatokat megcsináltam. Neten kellett, szóval elég gyorsan ment. Meg, hogy őszinte legyek, nem éppen törekedtem a tökéletességre, inkább a gyors befejezésre. Anyu meg elfaxolja a jelentkezést az OKJ-s vizsgára. Szóval szeptembertől hétvégente elvileg Pest! Remélem ez nem olyan lesz, mint a lakberendező tanfolyam, amin csak nők voltak... Talán találkozhatom férfiakkal is... :)

Ma marad a semmittevés...

a szex milyen hatással van az emberekre, illetve a férfiakra (meg persze rám). Bár ez nem volt pontos megfogalmazás, mert a szex, mint lehetőség az ami meglehetősen jelentős változást hoz a férfi viselkedésében :) 

Arra gondolok, hogy nemrég még szidtam M-et és értetlenül álltam a viselkedése előtt. Azt akartam, hogy kelljek neki és úgy viselkedjen, mint az eddigiek, akik odavoltak értem. Idegesített, hogy nem keres max hetente egyszer. Hát a péntek délután óta... mindez megváltozott... :) Picit azért rossz, hogy csak a kufircolás lehetősége miatt változott a lelkesedése, de igazán nem állíthatot, hogy bánom. Persze érdekelhetné ugyanennyire a lelkem is...

Este felhívott! Valami haverjának gyermeke született és ezt ünnepelték. Ez olyan fél tíz körül volt. Fél órát beszéltünk, de már folyton kiabáltak neki, hogy menjen, én meg igazán nem akartam feltartani. Szeretek vele beszélgetni :) Mondta, hogy előre bocs, ha részegen és később még felhív és hülyeségeket beszél. Mondtam neki, hogy biztos aranyos részegen, úgyhogy nyugodtan hívjon fel. Aztán éjjel kettőkor írt, hogy alszom, vagy olvasok, vagy esetleg szenvedek-e. Válaszoltam, hogy nem ment az olvasás és hogy szenvedek-e, hát piszkosul. :) Erre felhívott megint. :) Mondta is, hogy nem is érti mi van vele, hogy ennyit beszélgetünk... Hát, mint mondtam nagy úr a szex! De mondtam neki ne csüggedjen, hisz ma még nem beszéltünk, ekkor már másnap volt ugyebár (azaz ma). Egy és negyed órát beszélgettünk. Éjjel kettőtől negyed négyig! Persze a péntek délután képezte a beszélgetés legnagyobb részét...

Nem részletezném a témáinkat, de azt azért elmesélem, hogy megbeszéltük, hogy le kéne erről állnunk, mert mindketten eléggé be vagyuk kattanva, rá vagyunk pörögve a dologra és beleélve magunkat túlértékelhetjük a lehetőséget... szóval mi van, ha nem lesz olyan jó, mint amennyire kívánjuk már. Hisz a spontán dolgok általában jobbak?! Megbeszéltük, hogy lehet, nem jó ötlet állandóan erről álmodoznunk... Kár, hogy élvezzük és mégsem tudjuk abbahagyni... Na mindegy, majd kiderül milyen lesz... Bár én mindezek ellenére tudom, hogy nagyon jó!!!

És amit még megtudtam :) hogy jó állagú a fülem :) Ez nagyon fontos! El is mondom mindenkinek! :)

A lényeg, hogy M most úgy viselkedik, ahogyan azt szerettem volna! Ez nagyon tetszik! Kár, hogy vége lesz, amint szexeltünk. Mert vége lesz! Elmúlik ez a varázs, vágy, akarás, kívánás! Vége lesz a mostani kis játékunknak... szomorú... mert élvezem, ami most köztünk van... de tudom, hogy nagyon fogom élvezni a szexet is... Azt hiszem erre mondják, hogy valamit valamiért...

Tegnap nem írtam... hááát...

Szóval :) Vigyorgok, mint a tejbetök... még mindig... Elmentem. Találkoztunk. Úgy három körül hozzájuk közeli kisvárosban. Fagyiztunk. Megpróbálkoztunk a komoly beszélgetéssel :) Hát csak nem sikerült. Jó volt, hogy leginkább nem a mi anyanyelvünkből valók vettek körül minket. Azért persze sikerült nem csak a szexről beszélgetnünk, de meg kellett jegyeznünk, hogy néhány perc mással kapcsolatban eltöltött beszélgetés, ami nagy koncentrációt igényelt, után valahogy mindig csak ugyanoda lyukadtunk ki. Fagyi után rábeszéltem, hogy mutassa meg készülő otthonát... Na, az ottani bezsélgetés kezdetben igazán komoly volt. Megmutatta mit hogyan miért, milyen lesz és így-úgy-amúgy... De... Este nyolcig maradtunk... Nem részletezném a dolgot... :) :) :) Nem csináltunk semmi olyat! Na, jó egy kicsit... De meggyőztem, hogy álljunk le, mert azt akarom, hogy szenvedjen... Hááát... szenvedtünk... sajnos nem csak ő... Jaj, imádtam, ahogyan hozzám ért, megfogott, a falnak nyomott... élveztem minden pillanatát!!!! Ahogy megcsókolt... azt is imádtam... Kész vagyok!

Azért persze próbálkoztunk tényleg, erősen próbálkoztunk a komoly beszélgetéssel! Azt mindenesetre megbeszéltük, hogy reálisan gondolkodva ebből tényleg csak szex lesz! Mert lesz! Ezt is megbeszéltük! Megígértettem vele, hogy én leszek az első, akivel az ablakban fog kufircolni ha kész a lakás. Lehet, hogy nem bírom megvárni, hogy kész legyen... :) Szóval megbeszéltük miért mondtam a haverjának, hogy nem vettem észre, hogy csajozna. Hogy nem ehhez vagyok szokva, hogy nem érzem úgy, hogy érdekelném (mennyi hogy). A válasz megjegyzem nem esett túl jól... mert van, vagy volt, vagy mi egy másik csaj... nem is értettem, mert először úgy értelmeztem mintha ez a lány a lehetséges barátnőjelöltje lenne, aztán később meg inkább úgy értettem, mintha nem hinné, hogy összejön a lánnyal. Szóval nem értettem teljesen! Olyan volt mintha én vagy ő?! Azért ez mellbevágó egy élmény volt! De persze nem csináltam úgy, mint akit érdekelt. Hiszen mi csak kifircolni fogunk! Azt is megbeszéltük, amit már említettem, mint lehetséges hátráltatóját a komoly dolgoknak, hogy 6 év + 100 km. Ez a távkapcsolatnak minősülő dolog pedig egyikőnknek sem hiányzik. Tehát komolyan tisztáztunk mindent, azt is megbeszéltük, hogy ez így normális, ha megmondjuk mit akarunk egymástól, tisztáztunk mindent és csak azután... szóval azután jött a szórakozás...

Akkor tényleg nem érdekelt az esetleges másik csaj, de hazafelé azért elgondolkodtam rajta. De azt mondta, hogy nem a barátnője, mert akkor nem tenné ezt velem, amit tettünk és azért volt kicsit tartózkodóbb még pár hete, napja, mert akkor még lehetséges barátnőjelölt volt, de lévén hogy már nem az, azért tartunk ott, ahol tartunk. Hát inkább elhiszem! Mert, amit először gondoltam a dologba, az kevésbé tetszik!

Rengeteg dologről beszélgettünk, már tudja a kilenc évet, a "Kár, pedig azt hittem titokban dugunk?!"-ot, meg lényegében elég sok mindent. Neki is volt 6 éves kapcsolata, de az is egy 100 km-es dolog volt, ezért is nem akarna ilyet. Beszéltünk a múltról (mert van már két éves közös múltunk :) ), hogy ő emlékszik arra, mikor először látott, elmesélte hogyan volt és hogy neki abban a pillanatban eszébe jutott, hogy megkufircolna. Mondtam neki, hogy ez tetszik! Aztán legközelebb akkor mondtam neki, hogy ez is tetszik, mikor mondtam, már szexuálisan túlontúl túlfűtötten, hogy inkább menjünk, erre annyit mondott, hogy nem! Imádtam, hogy csak ennyit mondott, ellentmondást nem tűrően! Ez is tetszett és jólesett! Meg még sok minden más hasonló olyan dolog történt, ami nagyon bejött. Megbeszéltük, hogy hagyjunk itt egy jelet, ami feltehetően sokáig megmarad, ami arra emlékezteti, hogy mit ígért, hogy velem fog először kufircolni az ablakban. Az ablakpárkány lett a kiválasztott hely. Arra nem mostanában kerül festék. Húztunk rá egy vonalat. Ő tette, mert mondtam neki, hogy nem gondolja, hogy én húzom meg magamnak a strigulát :) Szóval a jel megvan! Motiváció, hogy gyorsabban készüljön a lakás :)

Nos, visszatérve a szenvedésre... hát szenvedtünk... de kibírtuk. Bár azt hiszem ez nekem köszönhető. Végül többszöri próbálkozás után csak sikerült elindulnunk :) Visszavitt a kocsimhoz, közben simogatta a lában... imádtam...

Megbeszéltük, hogy ha jön a jövő héten találkozunk, meg hogy az anyukája nem lesz otthon hétvégén és hát... csak össze kéne futnunk... :)

Fél tíz volt mire hazaértem. Tíz körül meg felhívott! Csak sikerült elérnem, hogy keressen, hogy érdekeljem, hogy most már ő akar jobban!!! A terv megvalósítva! Nem az van, hogy napokig semmi, hanem alig hogy hazaérek tőle keres! Örültem neki! Fél órát beszélgettünk. Ő visszement a lakásba, hogy kicsit dolgozzon, de állítása szerint nem nagyon ment neki... :) Azt mondta, hogy eddig nem gondolt ott ilyenekre, hisz semmi hasonló nem történt, de most nem nagyon tud másra gondolni... :) Szóval részéről a szenvedés megvan, elértem a célom, ha ezt akartam! Hát bizony! Ekkor beszéltük meg az ebédet. Mondtam neki, hogy szeretnék vele ezek után csak ebédelni, beülni valahova, egymás szemébe nézni, úgy, hogy nem eshetünk egymásnak, elvégre nyílvános helyen vagyunk... Azt mondta megbeszéltük, de kész van... az égnek áll a haja tőlem a szó legpozitívabb értelmében... (második cél is elérve!) Megbeszéltük ezt is és a hétvégét is! Hát várom... nem kicsit!!!

Mondtam neki, hogy útban hazafelé eszembe jutott, hogy remélem meglesz a kis jelünk az ablakpárkányon, mikor a felesége az ablakot pucolja majd... :) Azt mondta gonosz vagyok :) Hát, lehet! :) Jaj, élveztem a délután minden pillanatát és utána a telefonbeszélgetést is! Azt is mondta nem nagyon fog épülni a fal, mert nem kicsit szenved és attól tart lesz még néhány gondolata velem kapcsolatban... Hogy én hogy vártam ezt! De elértem, amit akartam. Még ha csak szex is lesz belőle! És a csak nem is illik ide! Szex! Szex! Szex! Így, simán, csak nélkül!   

az az, hogy írt egy régi kedves ismerősöm. Egy másik volt szaktárs, akivel szintén nagyon jóban voltam és aki csintén CSAK barát. Mindkettőnk részéről csak erről volt szó mindig! Fura, több barátom van, mint barátnőm, azt hiszem. Szóval ő is egy nagyon jó haver. Nem annyira, mint Exszaktárs. Tavaly, mikor száműzetésemet töltöttem másik telephelyünkön, akkor találkoztam vele utoljára. Ő odavalósi és akkor találkoztunk. Volt olyan, hogy mikor M meglátogatott, akkor ő is ott volt :) És akkor még megvolt a Pasi... Vicces szitu volt. Persze N nem akart semmit tőlem, mi tényleg csak haverok voltunk és dumáltunk, de akkor is jól jött ki, hogy mindketten azt hihették a másikról, hogy úgymond udvarló... és én nyílván nem világosítottam fel őket az ellenkezőjéről... :) Higgyenek, amit csak akarnak alapon! Vicces volt! M még néha azóta is emlegeti őt, mint rajongómat! Ha holnap találkozunk, el is mesélem neki, hogy képzelje csak, írt :)

Szóval N kérdezte mi van velem, hogy megy sorom, ilyesmi. Minden ilyen normális rég hallottam felőled mi újság dolgot! Válaszoltam. Ennyi

Felhívott! Felhívott! :) :) :)

Még dél előtt. Azt hittem megint jön és együtt akar ebédelni, de nem. Nem jött :( Csak felhívott :) Fél órát beszélgettünk. Ő vezetett. Gondolom újabb ügyfélhez ment vagy már hazafelé tartott, ezt nem kérdeztem, de lévén, hogy a munkája nagyon sok autózással jár, így nem nagy meglepetés, hogy közben hív. Úgy örültem! Kérdezte mikor megyek legközelebb wakeboardozni és én mondtam, hogy holnap indulok, találkozom egy barátnőmmel ott, aki arra felé lakik és ha gondolja és otthon lesz meg ráér, akkor találkozhatnánk. Lényegében nem beszéltünk meg semmi konkrétat, mert mondta, hogy húzós lesz a holnapi napja, de majd hív, ha összejön valami. Hát minden esetre én elmegyek, aztán ha keres akkor összefutunk... REMÉLEM ÍGY LESZ!!!!

ma mennem a Munkaügyre. Bejelentkeztem, hátha lesz belőle valami. Eddig semmi haszna, csak futkozhatok vissza. Bár az ember elég jófej volt, mert úgy két hónappal ezelőtt voltam és mára adta a legközelebbi időpontot, szóval nem túl sűrűn rángat le. Reméltem, hogy lesz munkám vagy valami tanfolyam, amin részt vehetek. De semmi. Azért az esélyt megadtam neki.

M nem keres. Most legalább már nem jár az agyam azon, hogy mit akarhat tőlem, mi lesz belőle, mert tudom. Semmi. Legalább egyértelmű lett a dolog! Kár, hogy én beleéltem magam és ráindultam a lehetőségre. Most rossz egy kicsit, mert mint sokszor írtam, nagyon bejön nekem. Na sebaj!

Ez a dolog arra az elhatározásra juttatott, hogy ne keressek Újpasit! Bizony! Leálltam! Nem kell Újpasi! Vele megpróbáltam, őt megkerestem, de ennyi. Mással nincs kedvem ezt eljátszani! Szóval Újpasi projekt lefújva! Inkább munkakereséssel, meg a tanulással foglalkozom. Azaz magammal!!!

tehát nem ebédeltem együtt M-mel. Még jó, hogy nem töltöttem időt a hajmosással. Nem is jelentkezett. Ennyi!