valamit, mert egyre inkább fut vakvágányra a "kapcsolatunk"... Nem jó ez így! Tegnap este is felhívott, de azzal kezdte, hiába poén szinten, abban mindig van igazság, szóval azzal kezdte, hogy kezd unalmas lenni, minden este felhív és beszélgetünk... Mondtam is neki, hogy így van, erre csak röhögött... De tényleg?! Meddig tartható ez az állapot így! Semmi értelme az egésznek. Holnap találkozunk. Ebéd, de annyi. Nincs alkalmas hely arra, hogy együtt legyünk. Pedig olyankor meg működik köztünk minden... ha nem nyílvános helyen vagyunk, hanem kicsit jobban egymásra tudunk hangolódni, olyankor minden olyan jó!
A tegnap esti beszélgetésünk is egy vicc volt... mondtuk is, tegyük le, majd inkább holnap beszélgetünk, mert ugyan arra már nem emlékszem, hogy mire, de többször is mondtuk, hogy na jól van inkább lapozzunk... Az elején, amig a kivel mi történt beszélgetés volt, addig jó volt, aztán a közepén lévő holtpont után átbillentettük a beszélgetést a kufircolásra, ami ugyan kicsit erőltetett volt, de legalább kihozott minket abból az idióta helyzetből, ami volt. Nem akarom, hogy ilyen hülyeségeken elcsússzunk!!! Nem akarom elveszíteni őt, pedig nem is az enyém, de amennyire az, annyi kell nekem belőle mindig! Elkezdődött! Vége! Nem szabadna így megélnem a dolgok. Csak egy kufircnak kéne felfognom, de nem megy! Bár előtte egész jól mutatom ezt.
Eddig az volt a taktika, hogy csak keményen, egy kicsit hűvősen, de mindig mosolygósan és kedvesen viselkedjek vele. Ebből érezhette, hogy nyugodt lehet, nem akarok én a felesége lenni és lehetett ő is laza. De talán azt értem el vele, hogy nem is akar komolyan venni. Talán túlzott tartózkodásom miatt nem is mer komoly dolgokat kezdeményezni. Legalábbis szeretném ezt hinni! Szóval holnap más leszek... Holnap kicsit megpróbálok közelebb kerülni hozzá érzelmileg és nem csak a testiségre menni. Megpróbálom áthelyezni a dolgokat egy másik síkra. Nem mintha ez eddig hiányzott volna az együttléteinkből, mert sokat beszélgettünk mindenről mindig, mondta is egyszer, hogy olyan mintha ezer éve ismernénk egymást. De a fal, amit mi tartunk mindkét oldalról, ott van. Ott van és azt jelképezi, hogy csak szex és más semmi! Ezt a falat kell holnap valahogyan lebontanom. Max vége lesz szexuális kapcsolatunknak is...
Két hét múlva az anyukája egy 3 napos (péntek-vasárnap) kirándulásra megy. Úgy kezdte ennek is a felvezetését, hogy tudja, hogy soká lesz és addig még sokminden történhet, lehet addigra nem is ismerjük egymást, de ha gondolom szívesen látna majd akkor náluk... Meg mondta egyből, hogy sok a ha, de majd akkor meglátjuk... Mondtam neki, hogy oké, ha! Szóval ilyenekre gondolok, amikor arról beszélek, hogy mi magunk tartunk egy falat. Most miért kellett ezt is így elővezetni?! Miért nem lehetett simán, hogy két hét múlva lehet egy újabb közös hétvégénk! Aztán ha valami mégis történik akkor nem lesz, de így nekiállni alapból?! Ugyan ezt mondtam neki a távkapcsolatra is, ami persze nem kettőnkkel kapcsolatosan jött elő, hanem csak úgy általánosságban, szóval, hogy elvben és racionálisan nézve, igen, szerintem sem működőképes, de nem egy ellenpélda van és nem is lehet úgy nekiállni a dolognak, mert mi van, akkor, neki csak az ő városából való csaja lehet, vagy mi?! Szóval nem a távolságon múlik, soha nem ezeken a külső dolgokon múlik! Hanem azon, hogy az a két ember egymásnak van-e teremtve. Mert ha igen, akkor tök mindegy hol laknak, egymáséi lesznek, együtt lesznek! Ha meg nem így van, akkor arról nem a távolság tehet. Egy nem működő kapcsolatban lakhatnak egy városban, attól az még nemműködő lesz, egy működő pedig fenntartható távkapcsolatként is, ami nem mondom, hogy ideális formája a kapcsolatnak, de idővel úgysem lesz távkapcsolat. Egyébként meg mitől lenne távkapcsolat a miénk?! Nincs másfél óra az út... ennyi lehet mondjuk Pesten is két ember között, ők mégsem élik meg távkapcsolatnak, csak mert a város egy, de az időbeni korlát ugyanaz?!
Na mindegy! A lényeg, hogy ugyan régóta mondom, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba, de ezt holnap meg is teszem. Letisztázom a dolgokat! Magam miatt! Tudni akarom mennyit adjak bele!
