aludtam ma, illetve este. Már 5 óra 23 perckor ébren voltam. Nehezen aludtam el és látszik az ágyamon, hogy nem is volt túl jó éjszakám. Két párnával és két takaróval alszom (a kilenc év maradványa) és nagyon csak szanaszét volt tekeregve, fetrengve mind.

Azt hiszem annak köszönhetem a rossz éjszakát, hogy kattogott az agyam. Persze, hogy A.M.-en gondolkodtam. Visszaidéztem a randi kellemes pillanatait, bár ez nem szándékos volt, de azon kaptam magam, hogy olvasok és már oldalak óta nem tudom miről van szó, mert M-re gondolok. Azon is gondolkodtam, hogy milyen más volt az Exszaktárssal való találkozás, meg az M-mel való. Ugyanolyan jól éreztem magam. Ugyanúgy dumáltunk, röhögtünk, jól éreztük magunkat, de mennyire más, ha van a dologban vonzalom. Ha minden szavad kétértelműre tervezed (mert direkt csinálod!), hogy legyen benne szexualitás, ha álltok egymás mellett és hozzá akarsz érni a másikhoz, helyezkedsz, hogy "véletlenül" összeérjen a kezetek... Imádom mind a két srácot és mégis mennyire más. Létezik fiú és lány barátság! Ebből erre kellett rájönnöm. Mert, mint ahogyan azt írtam is, Exszaktárssal nagyon jó barátok vagyunk. Vagy ha mégsincs fiú-lány barátság, akkor Exszaktársnak kell éreznie valamit irántam. De ez nem így van. Tudom! És ettől volt nagyon más Vele, mint M-mel. Ő tetszik nekem... ennyi...

Erről jut eszembe, hogy tegnap hívott Exszaktárs is. Kinn van már Spanyolországban és dolgozik és vár, hogy meglátogassuk. Jó, hogy van nekem! Jó, hogy van, aki felhív!

Azon is gondolkodtam, hogy azért fura lenne, ha lenne másik pasim. Kilenc év a Pasi mellett... aztán hírtelen egy Újpasi. Csak én lennék ugyanaz. És ezzel együtt a szokásaim is ugyanazok lennének, ugyanúgy ölelném át, ugyanúgy bújnék hozzá, ugyanúgy puszilnám meg, ugyanúgy becézném... Fura lenne! Sohasem voltam mással kapcsolatban. Minden szokásom, ami egy kapcsolatban jelen van, az hozzá köthető, az egy picit ő is... Nem tudom mennyire normális ez?! Azt hiszem már eleve az sem normális, hogy 15 éves korom óta, kilenc éven keresztül, voltam kapcsolatban... Ez nyomot hagy. Ő már mindenképpen része az életemnek, mondhatni mióta az eszemet tudom mellettem volt. Amúgy M ezt nem tudja rólam. Nem beszélgettünk még ilyesmiről. Én sem tudok semmi ilyesmit róla. Hány barátnője volt? Hányszor volt szerelmes? Majd talán ha legközelebb találkozunk (ha találkozunk még), akkor beszélgetünk ilyesmiről is. Amúgy a tegnapi (szerintem) jól sikerült randi óta nem jelentkezett. Nem mintha kellett volna, csak azért tetszett volna (természetesen) egy kedves üzenet. Nem csak miatta gondolkodtam azon, hogy milyen lesz új kapcsolatban lenni. Hiszen szó sincs köztünk kapcsolatról. Inkább olyan az egész, mint amiből max. szex lesz... amit persze nem bánnék... vagyis mégis... Azért gondolom ezt, mert tényleg minden szavunkban benne volt a turpisság... Azért jó lenne, ha nem csak abból a szempontból érdekelném. Azt már eldöntöttem az utolsó egyéjszakás kalandom óta, hogy soha többet nem fekszem le senkivel csak úgy. Nagyon idióta dolog. Akkor élveztem. Nagyon. De leginkább a lelkemnek tett jót, hogy érdeklek valakit, hogy kellek valakinek. Igaz minkét ilyen esetben nem a pasin múlott, hogy csak egy éjszaka lett belőle. Én zártam le a dolgokat, nem akartam folytatást soha. Mindkettőt megbántam. Rájöttem, hogy ilyet csak önbizalomhiányos szerencsétlen kiscsajok csinálnak, mert mint mondtam, akkor jó a lelküknek az érdeklődés. Én már nem vagyok ilyen. Tehát M-mel sem fogok csak szexuális kapcsolatba bocsájtkozni. Pedig nem hiszem, hogy más lehetne a dologból. Nem miattam. Szerintem ő nem akar mást, azért gondolok erre, mert tényleg nem beszéltünk komoly dolgokról, bár burkoltan, de a szexről beszéltünk végig és ez nem rajtam múlott. Mondtam is neki, hogy nem lehet vele komoly dolgokról beszélni, persze ő ezt próbálta megcáfolni, de hát... mégiscsak ugyanoda lyukadtunk ki... :) Azért a mosolyjel, mert persze azért ez akkor tetszett (még most is, kinek ne esne jól, ha valaki vonzódik hozzá szexuálisan), de... és erre csak most gondoltam... jobb lenne, ha másként is érdekelném. És itt jönne szóba az új kapcsolat lehetősége. Erről jutott eszembe, hogy azért fura lenne. Bár ki tudja?! Én lennék csak ugyanaz, ő más lenne... és ettől talán az egész más lenne, talán mégsem ugyanúgy ölelném és nem ugyanúgy becézgetném...