A blogom

jól sikerült. A megérkezés megint nem volt zökkenőmentes, mint ahogyan ezelőtt sem. Akkor is férrebeszéltünk egymás mellett M-mel (mármint exkolléganővel, nem M M-mel) és én sikeresen vártam otthon, ő meg már A-nál volt. Most is ugyanígy sikerült. Persze ez lényegtelen, csak gondoltam elmesélem, milyen jól sikerült megint. Szóval hívott, hogy na mi van, hol vagyok. Mondtam én, hogy itthon várok, erre, hogy ők már mindjárt ott vannak, szóval induéjak, beültem az autóba és mentem! V-né (társtulaj, egy picsi, rendes meg minden, de egy picsa) meg Utódom már ott voltak. V-nével való találkozástól féltem, tudtam hogy ő az egyetlen, aki képes rá, hogy kötözködjön velem, hogy na te kis hülye, elmentél most meg nincs munkád. De meglepő mód nem tette! Kedves volt, meg minden, azt leszámítva, hogy M-ről való kérdezősködést azért csak ő kezdte. Na, de ezt majd később. V-nén és Utódomon kívül jött ugyebár M, meg Á, meg még egy M. (kár hogy egyikőjük sem az az M) Meg kicsit később megérkezett I is. Őt imádtam, már más a munkaköre, mint akkoriban volt, mikor én is ott dolgoztam, most nincs annyit az irodában, de akkoriban vele voltunk a legtöbbet együtt és nagyon jóban is voltunk. Örültem, hogy látom őket!!! De most már illene a gyermekről is írnom :) Nagyon kis cukorfalat. Illetve ez nem is jó kifejezés, mert nagyon nagy baba. Édes, hatalmas haja van és tiszta apja, de tényleg. Jó volt, nem sírt míg ott voltunk. Nézelődött az anyukája ölében ülve, meg aludt is egy picit. Aztán fürdés, meg etetés előtt leléptünk, nem akartunk természetesen akkor már zavarni.

Az előbb megcsörgetett M. Egy csörgés, aztán vége... Ilyet se csinált még. Gondolom hívni akart, aztán hívta közben valaki és inkább kinyomott. Gondolom... Talán majd visszahív, addig viszont folytatom az írást.

Szóval a baba nagyon édi, A inkább vékonyabb, mintsem hízott volna. Ettünk, ittunk, dumáltunk. Mikor aludt a baba, akkor került elő a téma... mármint én és M :) Kedvenc témám! :) Tehát V-né kezd, hogy látott minket múltkor, persze nem ő látott, hanem a Nagyorrú recepciós csaj. Kérdezgették mi van. Mondtam semmi, kajálunk néha együtt. Tagadtam mindent!!! Meg persze őket Pasival történt szakítás is érdekelte, hisz abból a korszakból ismertek engem és életemet. Persze senkit nem lepett meg, hogy azóta M-mel találkozgatom, de azt hiszik ez csak egy-két ebéd volt és én meg is hagytam őket ebben a hitükben. Természetesen egészen másként alakult volna a dolog, ha nincs ott mindenki, hanem csak A és M, mert akkor meséltem volna nekik mindenről, de így nem tehettem. Meséltem is este M-nek, hogy nyugodtan jöhet még kicsiny városunkba, mert tagadtam mindent! Szóval este beszéltünk :) Aranymaszat... imádom! :)

Tehát a buli jó volt. Egyik nap le kell mennem, mert közösen vásárolt ajándékot adtunk nekik és én még nem perkáltam a részem. Holnap állásintejú, aztán remélem M, de ha most visszahív majd kiderül. Szóval gondoltam pénteken lemegyek, de azóta már arra a napra is van állásinterjúm, reggel kilencre, szóval onnan hazafelé majd bemegyek hozzájuk. Fizetek, meg remélem tudok dumálni M-mel is egy pöttyet. Át kéne neveznem ezt az M-et valami másra, mert így zavaró lehet. Legyen Tervező. Tehát Tervező, az ex kolléganő, akivel nagyon jóban voltunk. Így nem lesz keveredés, ha már egyszer annyit M-ezek.

Nem bírom már kivárni, hogy visszahívjon M!!! Mi van már?!

Nos, tehát holnap és holnapután is állásinterjú!!! :) A pénteki jobban érdekel! Nem tudom mi az, de szimpibb! Az kell nekem!

Az Utódom tök normális! Sajnos! Jobb lett volna a lelkemnek, ha egy kis hülye, de sajnos nem az... Nem is tudom miért örültem volna jobban neki, talán mert akkor nagyobb lenne a hiányom, illetve, mert talán akkor hiányoznék, így meg biztos nem, mert jó az utánpótlás...

Most befejezem és remegve várom, hogy visszahívjon M... :)