telt el mióta utoljára írtam. Szégyenlem is magam! Szóval csütörtöknél tartottam. Voltam reggel állásinterjún, az eredményt azóta már tudom, mert szombaton telefonált az ember, és bár szeretnének felvenni, de mivel 60 km-re lakom, nem nagyon tudják megoldani a dolgot... Diszkrimináció! De a héten még bármi lehet, azt mondta az ember megpróbál kitalálni valamit, hogy mondjuk otthonról is csinálhassam és csak néha kéne felmennem Nagyvárosba. Hát... engem bármilyen megoldás érdekelne, mondtam neki is, szóval a héten még jelentkezik. Persze tudom, hogy ebből már nem lesz semmi. Meg pénteken is voltam, de az meg tiszta gáz volt, németül is kellett volna dumálni, az meg nem nagyon ment, szóval mondtam inkább hagyjuk. Ciki, de így volt!
Csütörtökön volt itt M :) Együtt ebédeltünk, aztán mivel nem volt itthon senki, eltöltöttünk egy kis időt együtt a szobámban... Sajnos sietnie kellett, meg elég későn is érkezett, F-ék feltartották, kapott néhány tüskét szegény a lebukásunkkal kapcsolatosan. De túlélte :)
Pénteken meg állásinterjú után mentem anyuhoz aztán indultunk Pestre. IKEA-ban találkoztunk nővéremmel, vettünk neki új ágyat itthonra, meg nekem ágyterítőt meg ilyesmit. Utána meg Asia Center-ben voltunk és tesómnak vettem parfűmöt szülinapjára. Aztán végre megérkeztünk hozzájuk, ettünk és nekiláttunk a régi ágymatracuk leszállításának a kocsihoz. Megszenvedtünk vele, meg az új ágyrács összeszerelésével is. Gy, nővérem pasija, Debrecenben volt. Később ő is megérkezett, két kollégájával egyetemben, akikről már ezelőtti pesti látogatásomkor írtam. Leginkább velem voltak elfoglalva, szexuális töltetű megjegyzéseket kaptam. Nem nagyon tetszett. Nem tudom kezelni az ilyesmit, de mindegy is. Ekkorra már megittunk egy üveg bort, jó hangulat volt.
Szombaton a suli egész jó volt. Nem volt legalábbis kibírhatatlan. Meg nagy pozitívuma volt, hogy előbb véget ért. Anyu is lelépett előbb, szóval sitty-sutty hazaértünk. Közben beszéltem M-mel és ő meg Horvátországban volt, hirtelen felindulásból kimentek a sportegyesületük színeiben versenyző srác után, mert bejutott a döntőbe és bár kikapott, de egy EB ezüst sem rossz! Tök jó! Gratuláltam nekik! Szóval bármennyire is reméltem M nem invitált meg hozzájuk. Utalgatott rá, de mondta, hogy hogy nézne az ki, hogy letekerek Pestről haza, ő meg elvárná, hogy menjek vissza hozzá. Mondtam neki, hogy ha meghívna el tudnám dönteni lenne-e kedvem vagy sem visszaülni az autóba, de addig nem fog olyat hallani tőlem, hogy elmennék. Szóval erről dumálgattunk. Úgy háromszor beszéltünk telefonon, szerintem mivel nem jutottunk dűlőre ezzel a menjek vagy ne menjek kérdéssel, kicsit azt hitte megsértődtem és még kétszer felhívott este. De a legkevésbé sem sértődtem meg! De imádtam a helyzetet!
Vasárnap összeraktuk a tesómnak pénteken vásárolt ágyat. Ez eltartott délig. Anyu meg az én ágytámlámat húzta át, mert múlt héten szétszedtük, tiszta kosz volt. Most szép. Ebéd után szundikáltam, meg tévéztem. Aztán írtam M-nek, hogy szép lett-e a házuk, mert tudtam, hogy azzal foglalatoskodik egész nap, anyukája megkérte, mivel az erkélyük vízorr nélküli volt, csúnyán bekoszolódott és ezt javította ki. Rakott vízorros élvédőt és bepucolta, eddig jutott, jövő szombaton jön a folytatás. Megjegyzem, ez annyit tesz, hogy a jövő hétvégét sem tudjuk együtt eltrógerkodni... Szomorú! Na, de a lényeg, hogy vasárnap hétkor a menni vagy nem menni beszélgetés eljutott odáig, hogy menni... Tehát elmentem hozzájuk :) Megérkeztem, elmentünk vacsizni, lemosattuk az autóját, majd felmentünk készülő otthonába is, mert még nem láttam mióta változások történtek fal odébbhelyezéssel. Klassz lett! Kis változás, nagy munkával, de megérte! Itt már elég rendesen egymásnak estünk... Tetszett!!! Gyorsan haza is siettünk... Reggel nagyon korán kellett kelnünk, mert ők mentek valahova messze megbeszélésre és bár M mondta, hogy maradjak nyugodtan, nekem nem kell olyan korán elmennem, de nem akartam. Szóval együtt keltünk, megérkezett munkatársa, akivel együtt mentek és indultunk is. Én haza, ők valahova messze és nem is tudják miért, nem is tudják mi ez a hirtelen megbeszélés, ráadásul cégközponton kívül. M annyira nem, de a többi munkatárs azért be van szarva, hogy valami rossz dolog fog ebből kisülni... persze nem azt mondom, hogy M-et nem érdekli, csak olyan mint én, nem idegeskedik olyanon, amin úgysem lehet változtatni. Mondtam neki, hogy hívjon fel ha hazaért és mesélje el mégis mi volt ez a nagy titkolózás, mert azért érdekel a sorsa.
Szóval itt tartunk most. Reggel jöttem el tőlük. Hazafelé lementem exmunkahelyemre, ugyebár fizetnem kellett a bababulis ajándékokból a részem. Meg dumálgattam mindenkivel. F is megérkezett és hát nem csak M kapott a megjegyzésekből... De túlélhető volt! Meg Mr. K-val is dumáltam, egy másik cég tulaja, illetve már egy cég, de ez bonyolult! Mindegy! A lényeg, hogy voltam lenn és jó volt. Sokat kacagtam! Aztán M írt, hogy hazaértem-e. Válaszoltam neki, hogy persze, persze, sőt azóta túl vagyok az F-fel való találkozáson is... Aztán hívott is. Elmeséltem neki, milyen megjegyzésekben volt részem. Közben ők is megérkeztek és elég koraiak volt, volt még vagy egy órájuk.
Szóval ennyi a lemaradásom. Elmeséltem mi minden történt a napokban. Lassan hazaér apu, aztán megyünk mamához füvet nyírni... remek...
