volt régen, hogy írtam... De hát a hétvége M-mel :)
Kicsit más volt, mint eddig. A kufircolás, evés, alvás, és ugyanez újra meg újra rendszer eléggé másként alakult ezen a hétvégén. Csináltunk értelmes dolgokat is! Mint például: M futott, én meg bicikliztem mellette, meg kicsiny épülő otthonában falat is építettünk! És mindez nagyon jó volt! Tetszett! Kufircolni sem kufiroltunk olyan sokat, mint ezelőtt. Volt este, amikor 11-ig a lakásában építettük a falat, hazaértünk, vacsi, zuhany, és összebújva már aludtunk is. És ez is tetszett! Tetszett, hogy nem csak a kufiról szólt a hétvége! Rengeteget röhögtünk! Ez változatlan volt.
És előálltam a szöveggel, hogy mi lenne, ha nem találkoznánk többet, mert neki már illene feleséget keresnie és nem akarom, hogy esetleg miattam lecsússzon róla, meg bla-bla-bla. Hát első reakcióban megijesztett, mert azt mondta, hogy jó ha így akarom. És akkor ennyiben is maradtunk, nem feszegette egyikünk sem a dolgot... Hűha, gondoltam, ezt lehet nem kellett volna, megijedtem na, hogy tényleg ez lesz az utolsó hétvégénk... Aztán csak előjött újra a dolog, akkor már kicsit pozitívabb felhanggal. Mondta, hogy elég rendesen kijelentettem, hogy vége. Én meg nem győztem mentegetőzni, hogy kérdésnek szántam, de szerinte nem kérdés volt az, hanem elküldtem a francba. Mondtam nem! Kérdezte, hogy jó, akkor mit akarok hallani, hogy ne, ne, meg könyörögjön. Mondtam, hogy a legkevésbé sem, azt akarom hallani, amit gondol! Hát az az volt, hogy ő nem szeretné, hogy ne találkozzunk többet :) Aztán persze jó szokásunkhoz híven nem tisztáztuk a dolgot, hogy akkor most mi van, illetve mi lesz. Ezért a hétvégén még többször visszajött, hogy hát utolsó hétvégénk, meg utolsó mindenféle... Mondtunk ezt-azt ezzel kapcsolatban egymásnak. Ő például mondta, hogy hiányozni fog neki ez a sok baromkodás. Én meg erre mondtam neki, hogy igen, nekem is, de nekem ő is hiányozni fog! És ő nem mondta nekem, hogy én is hiányozni fogok neki... Szomorú is voltam egy kicsit, azt gondoltam, hogy na most hülyeséget csináltam, hogy ezt mondtam neki. Aztán később, este a lakásában magához húzott, átölelt és azt mondta, hogy hiányozni fogsz. Ez sokkal jobb és őszintébb volt így, mintha akkor egyből az én kijelentésemre mondta volna. Tetszett!!! Nagyon jól esett, még meg is bizseregtem tőle, mint ahogy a hétvégén többször is éreztem a gyomromban, azt amit nem szabadna...
Amúgy péntek éjjel a tesója is hazajött és szombat estig otthon volt. Már meséltem róla. Most kicsit jobb volt a találkozásunk. Mármint ezelőtt sem volt semmi rossz benn, csak ő olyan nagyon karakán, erős személyiség, egyéniség és bár magam sem vagyok egy semmilyen kiscsaj (szerintem), de biztos mindenki volt már úgy, hogy valakinek a jelenléte feszélyezi, mert egyszerűen olyan senkinek érzi magát mellette. Én így vagyok vele. Egy egyszerű beszélgetésnél is azt érzem, hogy meg kell felelnem neki, ami nagyon csak idegesítő, nem tudok laza lenni mellette. Azt érzem, hogy bele tudna kötni minden szavamba és nem is szívesen szólalok meg a jelenlétében, amitől csak még hülyébben érzem magam... Szóval ezt érzem vele kapcsolatban, de most egy kicsit már jobban sikerült az együttlét. Sokat beszélt, amin mi sokat röhögtünk. Van köztünk 7-8 év, ami annyit tesz, hogy jóval komolyabb élettapasztalattal bír, amiből meg is tapasztaltunk néhány szeletet :) Vicces volt.
Amúgy hétfő reggelig tartott a hétvégénk. Úgy jöttem el, hogy igazából nem tudtam mi van most, hogy akkor azt beszéltük-e meg, hogy többet nem találkozunk, vagy azt, hogy mégiscsak kéne... Hülye vagyok, hogy mindig ilyen helyzetbe hozom magam, de ha egyszer ilyenek a nők, ilyeneket csinálnak, hogy azt hallják, hogy ne, szeretnék még veled lenni. Nem elég, amikor nem mondják az ellenkezőjét és magától értetődő, hogy van folytatás... ahhh... ilyen idióta helyzeteket kell teremteni, hogy hallhassuk az ellenkezőjét... Nevetséges! Szóval nagyon szar volt így eljönni. Megölelt és megcsókolt, azt mondta vigyázzak magamra és írjak ha hazaértem, és ekkor hozzátette, hogy a többit meg akkor megbeszéltük... Na puffff... gondoltam... ez most mit jelent, hogy akkor visszlát, örökre, vagy mi... mert elhangzott mind a két verzió, mármint a többet nemtől a komolyan mondom feleségül veszlekig minden volt. Beszéltünk úgy, hogy ez az utolsó hétvégénk, meg beszéltünk úgy is hogy milyen lesz majd, amikor M nálunk főz... Szóval nem kicsit kevertük meg a dolgokat. Kevésbé érthető minden, pedig eddig sem volt egyszerű! Tehát ilyen felemás érzésekkel váltunk el...
Hazaértem, aludtam egyet, aztán kaptam tőle egy sms-t, hogy ott felejtettem a könyvet. Ez tetszett, mert ezek szerint nem bánta volna ha elhozom és ez annyit jelent, hogy találkozunk még! Gondoltam legalábbis! Azért persze volt bennem bizonytalanság, de este felhívott :) Csütörtöktől egyedül leszek itthon, amit megemlítettem neki is... Talán, talán lesz belőle valami...
Tehát most itthon vagyok. Kedd van. Hiányzik M! Nagyon nagyon kedvelem őt! Egyre jobban...
Pasi írt tegnap egy sms-t, hogy nagyon hiányzom neki. Nem válaszoltam, természetesen. Meg hívott a munkaügyről a csaj, hogy a külföldi munkával kapcsolatos dolgok még mindig nem jöttek meg. Nem tudom ez mit jelent és mi lesz most, de jó lenne, ha történne valami, mert addig ugyebár nem lehet az összeget megállapítani, mármint amit elvileg kapok. Attól kezdek félni nincs minden rendben ezzel a külföldi dologgal és nem kapok majd pénzt. Az pedig nagyon nem lenne jó! Kéne a pénz! Nem kicsit!
