A blogom

remélve, hogy azért csak lesz szobalátogatás, takarítgattam egy picit. Szobámat is meg az egész lakást is, sőt még az udvaron is. És megérte! 

Délelőtt is beszéltünk telefonon, írt sms-t, majd válaszoltam, majd felhívott. Mondta, hogy akkor majd jön és hív. Fél egy körül még nem jelentkezett, hogy itt lenne, úgyhogy gondoltam felöltözöm és inkább már indulásra készen megyek a kutyakajáért is, hátha közben hív, hogy végzett és vár. Hát nem így lett. Mert mikor jöttem visszafelé a sulitól (onnan hoztam a kutyiknak a kaját) láttam az utcánkban elhaladni az autót, mire a házhoz értem már ott állt előttünk :) Ez tetszett, hogy szó nélkül odajött hozzánk. Szóval jó volt a megérzésem, hogy felöltöztem. Beszaladtam a kutyik kajájával, majd ki hozzá az autóba. Még telefonálgatott, majd indultunk kajálni, de sétálgatva, mert a kocsit előttünk hagyta. Ez is tetszett! Megszokott helyre, de nem a kedvenc pincérünk volt. Kaja után hazasétáltunk. Imádom, hogy tudom kicsit húzni, hogy hát nem meg aludjunk meg ilyesmi és egy picit hagyja magát, majd hanyatt dönt. Imádom ahogyan azt csinálja! Szóval innentől nem részletezném az eseményeket... Első kufircolásunk után átölelt, mondtam neki, hogy ne csinálja, hogy ha csak kifircolunk, akkor nem kell úgy csinálni, mint akik nem csak kufircolnak, nem értette, kérdezte, hogy de ő mondta, hogy mi csak kufircolunk vagy mi, ezt meg én nem értettem, azt hittem, amikor megbeszéltük a dolgokat, az az jelentette, hogy csak kufircolunk, de most már semmit nem értek. Nem tudom mi van?! Kicsit mintha elbeszélnénk egymás mellett. Mondta, hogy ez olyan, mintha én felraknám őt a polcra és ha kell leveszem. Nem is értem, ő így érzi? Mondtam neki, hogy akkor nem lenne a polcra szükség, mert nekem mindig kell, mindig le lenne véve. Szóval most mégúgysem értem, hogy mi van... Már ott tartott, hogy akkor elmegy, mert úgy érzi én azt akarom. Mondtam, hogy dehogy akarom, kifejezetten azt szeretném, hogy maradjon! Kész, komolyan mondom ennyire még nem éltem át olyat, hogy a férfi meg a nő mennyire nem érti meg egymást és mennyire el tudnak ugyanazzal kapcsolatban beszélni egymás mellett... Hihetetlen! Azt is mondta, hogy teljesen megzakkantam, nem érti mi ütött belém, de szerinte ennek az az oka, hogy az én szobámban vagyunk... Nem ez az oka! Az oka az, hogy jólesik ha átölel, jólesik minden érintése és ezt nem akarom annak a tudatában, hogy nincs köztünk semmi. Ezt mondtam neki is. Megkérdezte, hogy akkor az a baj, hogy nehezebb lesz, ha vége lesz és mikor mondtam, hogy igen, akkor hozzátette, hogy de miért kéne, hogy vége legyen... Aztán persze ilyen kis elejtett kijelentéseken kívül, hogy nem lenne a polcon, mert mindig kéne, meg miért kéne, hogy vége legyen, meg ilyesmiken kívül megint nem jutottunk előbbre és mégannyira sem értem az egészet. Mondta ő is, hogy még szerencse, hogy arról régen letett, hogy megértse a nőket. Hát mondtam neki, hogy én sem értem őt! Tehát ennyiben maradtunk...

Hét óra körül ment haza. Közben már nem ellenkeztem az ölelés ellen, sőt volt olyan, hogy én bújtam. Meg is jegyezte, hogy ilyen sem sűrűn volt... Hát... Nagyon jól éreztem magam vele. Búcsúzáskor ő is azt mondta, hogy jól érezte magát a szobámban :)

Tehát a menstruáció nem szólt közbe, kibírta ma reggelig. Ez remek! Vele lenni is tudtam és legalább gyermekünk sem lesz :)

Pasi írt reggel e-mail-t, hogy gondoljam meg magam, mert ő nagyon szeret. Válaszoltam neki, hogy nem, de a pénzem az kell, szóval jó lenne ha minél előbb túllennénk rajta, mármint az átadáson. Durva, de csak a pénz miatt válaszoltam neki, ha már nálam lenne a pénz, válaszra sem méltattam volna. Szerintem ma eljön.