A blogom

bennem a bizonytalanság M-mel kapcsolatban. Nem tudom miért, de eddig este mindig biztosan tudtam, hogy hívni fog, de tegnap este meg féltem, hogy nem hív. Néztem az órát, hogy mi van már, miért nem keres. Már a délutáni sms-be is belemagyaráztam, hogy azzal ellentétben, amit először gondoltam, hogy hiányzom neki, azzal ellentétben sima elköszönés volt. Nem tudom, komolyan nem tudom mi történt, de elkezdtem bizonytalankodni... Talán ez pont azért van, mert nagyon elkezdett érdekelni, mert nagyon szeretném ha akarna! Rossz lenne ha vége lenne ennek a valaminek, mert csak annak nevezhető, ami köztünk van. Aztán persze felhívott :) Beszélgettünk úgy fél órát. Ma majd én hívom fel. Ezt már tegnap elterveztem. Egy "meglepetés!" felkiáltással. Remélem örülni fog neki! Sajnos csütörtökig nem találkozunk. Legalább tudom egy picit folytatni a fogyókúrámat, mert ha vele vagyok, akkor nagyon sokat eszem, imádok vele enni! Minden rosszban van valami jó! :) Hiányzik nekem! Beszéltünk arról a hétvégéről, amikor anyukája nem lesz itthon és már a múlkor mondta, persze sok "ha" kíséretében, hogy szeretné, ha együtt töltenénk. Szóval most meg mondta, hogy azon a szombaton lesz az OB valahol picsordon és peccegette, hogy menni vagy nem menni. Én meg mondtam neki, hogy szívesen elmegyek vele, ha lehet olyat és nem gond. Mondta, hogy az egész nem biztos, de akkor oké, ha úgy alakul, akkor megyünk. Tényleg szívesen elmennék vele. Csinálhatunk mi mást is együtt, mint hempergünk az ágyban...