A blogom

állásinterjún. Felejtős! Csak azt bánom, hogy elvett két órát az életemből. Olyan, ami a legkevésbé sem érdekel. Ilyen biztosítási ügynökösdi lényegében. Persze az ember nem így adta elő és teljesen lelkes volt meg miegymás, de engem ez nem érdekel. Semmi olyan nem érdekel, amikor nekem kell az emberhez menni és nem az ember jön hozzám. Ennyi! Egyébként a vállalkozói jogviszony sem tetszik, meg a saját autó használata sem, meg lényegében az egész nem tetszik! Tehát még mindig nincs munkám...

Viszont van pozitívuma is a napnak. M hívott még délelőtt, hogy úgy 20 perc és itt van kicsiny városunkban, szóval lévén, hogy nincs ebédidő, meghívna egy tejeskávéra :) Tehát csak úgy alakította a programját, hogy belefértem. Ez örömmel tölt el! Nem kicsit! Tehát úgy másfél órát tudtunk együtt tölteni, mielőtt mennem kellett Nagyvárosba. Jó volt! Rózsáspasi éttermébe ültünk be. És ott volt ő is, sőt velem szemben ült végig. Köszönt, aztán annyi. Kicsit azért furi volt a helyzet. De M-et nem hiszem, hogy különösebben zavarta volna, semmi ilyesmi nem érdekli, se a múltamból, se a jelenemből. Azért egy kicsit érdeklődhetne! Na, sebaj! Tehát végül mégiscsak taliztunk, mégha csak futtában is, de legalább kufircolási kilátások nélkül is érdemesnek talált rá, hogy együtt igyunk meg valamit :)

Ennyi! Még mindig munkanélküli vagyok... De majd ma elolvasom A Titok című könyvet és ezután sitty-sutty lesz munkám :) M hozta el, meg még két másik könyvet is! Legalább lesz mivel az időt eltöltenem. Megyek is olvasni.