sem szerdai, sem csütörtöki ebéd... tehát rettenetesen rossz kedvem van! Nevetségesnek érzem magam, amiért ilyen hatással van rám a lemondott találkozó. Tehát a lényeg, hogy beszéltem M-mel. Írtam neki egy sms-t. Röviden és tömören csak annyit, hogy kívánlak. Erre egy kicsit később felhívott. Ekkor mondta, hogy sajnos nem tudta átrakni csütörtökre az itteni programját, mert P bácsi (ex munkahelyem másik telepének vezetője) holnapra rendelt valamit, amit nem kamion visz, hanem M. Tehát P bácsi beleköpött a levesünkbe. Azt mondta, hogy azért ne adjuk fel, max nem lesz belőle ebéd... Hát én személy szerint feladtam. Azt gondolom, hogy beleteszi a seggét a céges autóba és eljön csütörtökön is. Nem?! Vagy csak csütörtökön jön, attól, hogy elviszi a cuccot P bácsinak, ami egy másik település, nem kell ide is akkor jönnie, hiába szokta máskor egy körként kezelni. Tehát, ha akarta volna összehozhatta volna rendesen is. Anélkül, hogy ez a szállítás beleköpött volna a levesünkbe. Szerintem! Szóval rövid úton le is zártam a beszélgetést. Rossz kedvem lett. Reméltem, hogy találkozunk hétközben is, de így már a hétvégében sem bízom. Ahhhh... Szar az egész! Hosszú idő óta először nem lesz közös ebédünk... úgy érzem ez már a vég... ez már a nem akarunk mindent megtenni a találkozásért kezdete és nekem erre nincs szükségem... nincs szükségem a szenvedésre megint...
Amíg beszéltünk kaptam egy sms-t. Azt hittem a Pasi az. De M írt :) Ez akkor még tetszett. Annyit írt, mint én neki. Kívánlak! Tehát akkor még tetszett, de azóta voltam olyan hülye, hogy válaszoltam neki, de ő meg azóta sem írt vissza. Pedig órák teltek el azóta. Annyit írtam neki, hogy bárcsak érezhetném... Nem hiszem, hogy nagy fejtörést okozott volna egy kis válasz. De semmi életjel azóta! Kapd be M! És még az is lehet, hogy a hétvégét nem várom meg, hogy te mond le!
