újra megharapni a szád... Nem nagyon tudok másra gondolni...
De megpróbálok! Szóval! Nem is tudom írtam-e tegnap?! Ja, igen. Elmeséltem milyen sokat beszélgettünk... erről-arról... de azóta nem beszéltünk. Kíváncsi voltam, hogy így lesz-e?! És erre számítottam. Nem mondom, hogy nem örültem volna ha felhív, de igazából tudtam, hogy nem fog! Végülis bele beszélhetem, hogy beszéltünk tegnap is, hiszen mikor másodszor hívott az már vasárnap volt. Ezt akkor meg is beszéltük. Na sebaj... Hogy hívni fog az biztos! Ezt a péntek délután óta ilyen biztosan ki tudom jelenteni :)
Viszont az Unokatesó tegnap megint keresett. Nem volt elég, hogy a két héttel ezelőtti megkeresésére nem reagáltam, se az sms-re, se a hívásra... Hát csak nem sikerült lepattintani. Pedig akkor nagyon felidegesített! Viszont neki köszönhetem, hogy írtam M-nek és ő felhívott és másnap is együtt ebédeltünk. Úgyhogy most válaszoltam neki. Az sms tartalma (mint mindig) annyi volt, hogy mi van velem és alakul-e valami kapcsolat. Az előbb válaszoltam neki, hogy köszi az érdeklődést, minden ok és nem vagyok egyedül, ami ugyebár nem igaz, mert nincs senkim, de neki és ezáltal Pasi családjának, ezt nem kell tudnia. Nem írhattam, hogy itthon egyedül senyvedek. Az szánalmas lett volna. Én meg a legkevésbé sem akarok annak tűnni! Ennyi kis kamu belefér!
Meséltem azt is, hogy egy másik Exszaktárs is felvette velem a kapcsolatot. Úgy értve másik, hogy nem a legjobb barátom, hanem egy ugyan szintén jó haver, de nem a legjobb. Na, jó ez kicsit zavarosra sikeredett. Hívjuk N-nek. Szóval írt iwiw-en és aztán felvett msn-re. Eddig kerültem kicsit, úgy csináltam mint aki nem elérhető meg nincs a gépnél meg ilyenek, de ma beszélgettünk. Hááát... erre azt mondanám, hogy nem fiú-lány barátság... nem olyan, mint Exszaktárssal... legalábbis ahogyan most ez kiderült... A szokásos hogy vagy, mi van veled körök lefutása után közölte, hogy nem szerelmes a barátnőjébe (pedig lassan egy éve együtt vannak!) és ezek után azt is közölte, hogy tavaly mikor meglátogatott száműzetésem alatt, akkor kért volna egy a munkahelyemen (mert ugye oda jött) kívüli találkozót is ha nincs barátom. Hááát... nem mondom, hogy meglepett. Azt azért észreveszi az ember ha tetszik valakinek. De azt sem mondom, hogy elmentem volna vele bárhova is. Engem ugyanis nem érdekel úgy! Tehát a részemről a dolog tényleg barátság. Na mindegy. Szóval dumáltunk. Ezt leszámítva semmi különösről nem beszélgettünk.
Munkával kapcsolatban semmi változás. Kaptam választ az utolsó jelentkezésemre is, sajnos nemlegeset. Hát próbálkozom újra! Csak nincs lehetőségem.
A tanfolyamokat, illetve a kötelező házi feladatokat megcsináltam. Neten kellett, szóval elég gyorsan ment. Meg, hogy őszinte legyek, nem éppen törekedtem a tökéletességre, inkább a gyors befejezésre. Anyu meg elfaxolja a jelentkezést az OKJ-s vizsgára. Szóval szeptembertől hétvégente elvileg Pest! Remélem ez nem olyan lesz, mint a lakberendező tanfolyam, amin csak nők voltak... Talán találkozhatom férfiakkal is... :)
Ma marad a semmittevés...
