De túlontúl benne vagyok már ebben az egészben... Túl sokat gondolok rá! Túlzottan szeretnék vele lenni, mindig!
Nem normális! Nem erről volt szó! Illetve mittudom én... Részemről az elejétől erről volt szó! Én az első pillanattól többet szerettem volna, mint szex. Csak annyira akartam a többet, hogy belementem, hogy akár csak szex is, de legyen köztünk valami... Egyértelműen én basztam el! De annyira imádtam, amikor csak lopva is, de összeértünk, hogy nem bírtam volna ki azt sem, hogy ne kufircoljak vele! Csak hát mégiscsak nőből vagyok...
Annyi mindent csinál úgy, ahogyan én arra vágyom! Például, és ezt meséltem is neki, hogy amikor először kufircoltunk, ő kibontotta a hajam. Erre nagyon régóta vágytam! Már sokszor képzeltem el, hogy szeretkezem (bár nem hívhatom ennek) valakivel és ő kibontja a hajam, megsimogatja... És ő ezt tette. Amit eddig még soha senki. Bár fél perc múlva visszagumiztam, mert zavart, de akkor is imádtam és élveztem! Vagy ahogyan fog és hanyatt vág... Imádom, ahogyan ellentmondást nem tűrően akar engem... amikor én csak játszom vele és egyszercsak fogja magát és... hogy úgy fogalmazzak... megszerez... Imádom, hogy átölel utána, hogy odabújik hozzám, hogy keresi a társaságom alvás közben... Ez mind újdonság nekem és mindet imádom, mindre vágytam és most tőle megkapom és mégsem az enyém igazán... Nem mondhatom neki ezeket. Nem tudhatja, hogy mennyire odavagyok érte. Éreztetem vele, hogy szeretek vele lenni, illetve ezt el is mondom neki. De mégis mindig köztünk van, hogy nincs köztünk semmi komoly, hogy nincs egymáshoz közünk úgy és ettől nem tudom felhőtlenül élvezni ezt az egészet... Múlkor Pestről hazafelé is mikor mondtam neki, hogy már nem kell kedvesnek lennie hozzám, ő utána is úgyanolyan kedves volt és ez annyira jól esett. Persze lehet, hogy csak egyszerűen nem akart bunkó lenni. Hisz neki ez így kényelmes! De nem akarom ezt hinni. Nem akarok erre gondolni, mert felhív, mond kedveseket, bár ez nem kerül semmibe... Ez nem bizalmatlanság, ezt a helyzetet mi teremtettük, illetve inkább én, mert nem akartam, hogy azt érezze nagyon komoly dologról van szó és ez megijessze, meg azt sem akartam, hogy esetleg egy éjszaka után ő mondja, hogy "majd hívlak!" és ha nincs letisztázva, hogy csak ennyiről van szó, akkor én éreztem volna magam rosszul. És mindezektől szerettem volna megkímélni magam! Most meg itt vagyok, legszívesebben vele lennék és annyira szeretnék a szerelme lenni, annyira akarom, hogy jelentsek neki valamit!!! Olyan jól esett a múlkor is, mikor azt mondta a telefonban, hogy szívesen osztaná meg velem az ágyát, persze ekkor még a szexre gondoltam, de hozzátette, hogy akár csak aludni is... Ennyi! És én már boldog is voltam! Tetszik nekem minden vele kapcsolatos dolog! Ahogyan gondolkodik, ahogyan csinálja a dolgokat! De..... NEM! NEM! NEM! Ez az, amit nem szabad!
És közben mindezek mellett, hogy ennyire odavagyok érte, mindezek mellet ha őszinte akarok lenni magamhoz... a dolog a Pasival még nincs lezárva bennem... Még rá is gondolok... Nem úgy, nem hiányzik, nem az ő hívását várom, nem ugrott össze a gyomrom, mikor múltkor láttam itt elmenni motorral... de... és ettől biztosan nem nevezhető lezártnak a dolog... mikor először mentem M-hez, mikor a hétvégét töltöttem náluk, akkor direkt azt a fülbevalót vettem fel, amit a Pasitól kaptam. Azt akartam, hogy mikor M megcsókolja, megharapja a fülem, akkor az a fülbevaló legyen a szájában... Nem tudom ez melyikünkkel, a hármunk közül, szemben a legszánalmasabb?! De azt hiszem egyértelműen én vagyok a nevetséges!!! Már csak azért is, mert ezen előre megfontolt terv mellett, még szex közben is eszembe jutott ez az egész, mikor csókolta a fülem eszembe jutott a fülbevaló és a Pasi... Ez így nyílván nem normális! Arra nem emlékszem, hogy ezen első alkalom óta volt-e rá példa, hogy eszembe jutnak ilyen dolgok. Talán mert nem! Szóval az élet nem egyszerű...
Amúgy ma is beszéltem már vele telefonon. Bár az én kezdeményezésemre. Írtam neki egy sms-t reggel, csak annyit, hogy jó reggelt. Válaszolt, hogy jó reggelt kedves leendő négyéjszakás kaland (mert így nevezzük egymást, és bár még csak három éjszakánál tartunk, ezek szerint lesz negyedik is :) és kérdezet, hogy milyen volt az éjszakám. Írtam neki, hogy jobb is lehetett volna, ha egy szuszogó, mocorgó, kényelmes jobbbkéz tulajdonos van az ágyamban, vagy én az övében. Ekkor hívott fel :) Azt mondta tetszett neki, az sms-em :) Hát reméltem! Szóval én kerestem reggel. Úgyis mindig a szememre veti, hogy sohasem hívom. Bár most sem tettem, de azért ez is valami, nem?!
Még a két sms váltás között hívott a Kutyasétáltatóspasi is... ahhhh... semmi kedvem az ilyen hülyeségekhez... Mégsem tudok bunkó lenni és megmondani, hogy ne hívogasson és egyáltalán semmit ne akarjon tőlem vagy velem kapcsolatban! Szóval ahelyett, hogy elküldtem volna a francba, kedvesen elbeszélgettem vele... szánalmas vagyok, tudom! Másikexszaktárssal is beszélgettem msn-en. Semmi extra, mesélte, hogy mennek a csajával Kínába. Nem semmi! Ja, meg még Milcsivel beszélgettem, szintén msn-en. Ő egy kisfiú, Pasi falujából. Aranyos és jóban voltunk mindig, így hát elbeszélgettünk. Legalább ő nem fárasztott a Pasival, meg a dolgaival. Mert a többi ismerősével azért nem szertnék kapcsolatot tartani, mert biztos azt kéne hallgatnom, hogy mit, hogyan, kivel, mikor és erre a legkevésbé sem vagyok kíváncsi! Ja, meg Exszaktárs is hívott, de nem vettem fel. Gondolom kíváncsi lett volna rá, hogy mi van, hogy megyek-e meglátogatni őt Spanyolországba, de nem megyek és mivel nem volt kedvem magyarázkodni inkább nem vettem fel. Majd ha visszahív, esetleg, akkor elmondom neki, hogy nem jön össze, ha meg nem hív, akkor megírom neki iwiw-en. Ennyi. Tehát ennyi történt ma. Lényegében semmi...
