amúgy teljesen átlagosan telt. Egy-két dolgot leszámítva... Gondolok itt arra, hogy tesómék ugyebár megérkeztek szerdán, négyen jöttek, a pasija anyja, meg húga is velük jött. Tehát száműzve voltam a szobámból, kinn aludtam a nappaliban, meg még egy unokatesóm is úgy döntött, hogy most látogat meg minket, úgyhogy nem elég, hogy száműzve voltam, ideiglenes ágyamat még vele is meg kellett osztanom. A macskákról már nem is beszélve... le is ütöttem az egyiket egyik este, mert rám mászott, én megijedtem és lecsaptam, nyávogva repült... nem is jött oda a többi este...
Mindezen események is csak mégjobban erősítették bennem a vágyat, hogy M-mel lehessek, az ő ágyában alhassak...
Tehát nagy családi életet kellett élnem a hétvégén. Egészen máig. Ma délelőtt mentek ugyanis el. Ezért is van az, hogy most írok csak. Régen értékeltem ennyire, hogy van egy szobám és egy ajtóm, amit magamra csukhatok...
Ezenkívül zaklatóim még mindig nem adták fel. TomTailor, az ismeretlen, még mindig írogat, naponta többször is, pedig sohasem válaszolok neki, kivéve tegnap, mikor is megírtam, hogy nem akarok vele találkozni és soha nem is fogok akarni. De ez sem volt elég neki... A Kutyasétáltatós is írt még egy párszor, leginkább arról, hogy én milyen kedves és szép vagyok és hogy sajnálja ha megbántott vagy valamit félreértettem és reméli azért nincs harag meg ilyesmi. Hívott is még Pesten, M-mel voltam és nem vettem fel, de nem M miatt, ha egyedül lettem volna sem veszem fel. Meg mikor jöttem hazafelé Pestrő, illetve már M-től, akkor is hívott, akkor sem vettem fel, mondjuk azt nem is hallottam. Szóval ennyi. Írtam neki, mégiscsak ismerem és eddig jóban voltunk, hogy ne sajnáljon semmit és hátsó szándék nélkül szívesen beszélgetek vele bármikor, de ennyi, ja és a telefont azért nem vettem fel, mert nem hallottam. De ezt az iwiw szerint azóta sem olvasta és azóta hálistennek' nem is találkoztunk.
És a hétvége meglepetése, hogy jelentkezett a Pasi is... Bizony ám... Egyedül voltam egy pár órát itthon, mindenki átment a mamáékhoz, én meg kihasználtam a kis nyugalmat egy kis alváshoz. Mikor felébredtem, éppen a konyhában a mosogatónál álltam, mikor láttam elsuhanni egy a gyorsaságából kifolyólag csak foltnak látszó sárga motort, mint amilyen Pasié. Eszembe is jutott egyből, hogy ez lehet, hogy ő volt, de mivel nem láttam rendesen és nem csak neki lehet sárga a motorja, nem is gondolkodtam el rajta komolyabban. Aztán este várt egy üzenet tőle. Iwiw-en írt. Annyit, hogy nagyon hiányzom neki. Nem kellett volna kidobnom őt és járt felénk, ami nagyon szar érzés volt. Hát akkó ne gyere erre baze!!!!Há nem?! Há de!! Elolvastam, kitöröltem. Örülök, hogy végre jelentkezett, hogy mégiscsak bánkódik! Ez jót tesz a lelkemnek! De ennyi! Nem érdekel! Most M érdekel, még ha nem is mondhatom, hogy a barátom, mégha csak kufircolunk is, akkor is M kell nekem!!! Reggel meg láttam, hogy Pasi törölte magát, a regisztrációját az iwiw-ről... Nem is értem. Írt, aztán ma meg már nem létezik. Egyből arra gondoltam, hogy azért törölte magát, hogy lehetősége se legyen mégegyszer megkeresni engem! Pedig jól tenné, ha még egyszer megkeresne, mert tartozik 200ezremmel! Ne ilyen hülyeségeket írjon, hanem azt, hogy hol és mikor tudná visszaadni a pénzt! Nem tudom ezt elmeséljem-e M-nek. Telefonban biztosan nem, majd esetleg ha találkozunk még... ha...találkozunk...
Tehát röviden és tömören ennyi a kimaradt időről. Családi eseményekkel tudnám még fűszerezni a mesémet, de semmi izgi, így inkább elbúcsúzom és olvasom a könyvet, amit M-től kaptam kölcsön. Hogy mikor és hogyan kapja vissza?!... ki tudja...
