A blogom

Szerda van... ennek annak a napnak kéne lennie... Hiszen megbeszéltük, hogy ezentúl minden szerdára szabaddá teszem magam, hogy együtt ebédelhessünk. Csak sajnos ezt a szerdát nem beszéltük meg. Sőt egyáltalán semmit nem beszéltük meg. Meg nem is ír, meg nem is hív. Szóval minden változatlan. Persze rossz és várom minden percben, hogy hívjon, de próbálok nem csak erre koncentrálni.

Tegnap elolvastam egy régi JOY-ban a Hogyan szerezhetsz meg bárkit? című cikket. Egyszerűen nem nyújtott semmi újat. És nem azért, mert már olvastam, hanem mert én egyszerűen olyan vagyok, amit ott leírt az ember. De tényleg, minden amit olvastam az leginkább én voltam. A trükkök, a praktikák... nekem alap a viselkedésemben... az, hogy mosolygom állandóan az alap, hogy a szemébe nézek, szintén, hisz ki se bírnám, hogy ne úgy legyen. Hogy közben szexi dolgokra gondolok? Hát csak arra! Belenézek a szemébe és az jár az agyamban, hogyan térdelek elé és nézek közben szintén a szemébe... A külsőségek? Hogy egyszerű, természetes és ápolt? Hát az vagyok én! Szóval tényleg! Minden, ami csak felsorolásra került én vagyok! Nem akarok én nagyképűnek tűnni vagy ilyesmi, mert tényleg egyáltalán nem is vagyok az, de azt hiszem tényleg a lehető legjobban viselkedtem a randijainkon. Tehát az egyetlen baj az lehetett, hogy ezek tényleg nem randik voltak... egyszerűen semmit nem jelentett neki. Ennyi!

Most megyek és legyen bármilyen nevetséges... megmosom a hajam... hátha mégis találkozunk... Vagyis mégsem. Mert F azt mondta neki szombaton, hogy csak csütörtökön lesz, tehát ha esetleg jön is, akkor is csak holnap. De azért reménykedem! 

Anyuék elmentek Nagyvárosba. Járólapot vesznek a bejáratnál lévő lépcsőre. Alakulgat a házikónk :) Úgy volt, hogy én is megyek, de... mi van ha mégis jön M?! Nem mehettem el! Tudom! Szánalmas vagyok!!! De így legalább van időm egy picit a tanfolyamjaimra! Most is már itt vannak mellettem. Megyek is! Dolgozgatok rajt! 

feledésbe merült a TERV első és legfontosabb pontja... és bár M is a része a tervnek, csak valahol a hetedik-nyolcadik pontként szerepel... viszont mostanság eléggé elsődlegesnek lépett elő a gondolataimban... DE... és itt és most ez a legfontosabb!!! Ennek vége! Újra az első pontra kell koncentrálnom, ami a munka! Munkát kell találnom! Amiről pár napja írtam, sajnos úgy néz ki, nem jön össze. Ma ugyebár kedd van és múlt hét péntekig kellett a motivációs leveleket elküldeni, szóval gondolom én, hogy hétfő értesítették a szerencséseket és mivel én nem kaptam e-mail-t, így feltételezem nem tartozom közéjük. Ez szomorú! Még egy lehetőségről csúsztam le. És az a baj ezekkel a dolgokkal, hogy nem nagyon van lehetőség. Ha heti öt-hat állásinterjúm lenne, vagy akár csak megfelelő álláshírdetés, amire jelentkezhetnék, akkor nem fusztrálna annyira, hogy 1-1 nem jön össze, de így a havi 1-2-ből nagyon csak aggasztó... Nem tudom mihez is kezdhetnék?! Nagyon szeretnék már kezdeni magammal valamit. Kéne a pénz is. Itt az autóm, amit bár mostanában nem használok, de imádom és nem szeretném elveszíteni. Meg rendbe is kéne rakatnom.

Amikor megírtam A TERV című "műremeket" még a legfontosabb a munka volt. Első pont, pirossal kiemelve! Aztán sok más után, sokadik pont ként felírtam M-et is, de akkor még csak poénból. Persze komolyan szerettem volna (és szeretném még mindig) őt, de nem gondoltam, hogy valaha is lesz belőle valami. Nem gondoltam, hogy valaha még találkozunk... aztán jött egy nap, mikor kissé megszállottan viselkedve felvettem vele a kapcsolatot... Őszintén szeretném ha lenne köztünk valami! Nagyon kedvelem, sokat gondolok rá és szeretném ha kialakulna valami! Mindez és az, hogy a család is szabin van és a tesómék is itthon vannak volt az együttes elterelője a munka dolognak. Pedig még mindig az a legfontosabb! Tesómék ma haza mennek. Apu és anyu is már csak a héten vannak szabin. Szóval jövő héttől nekiláthatok teljes gőzzel a tanfolyamjaimnak is meg a munkakeresésnek is. Félek, hogy semmi munka nem lesz! Elszórom a pénzem és bajban leszek. Nem akarok ilyenekre gondolni, azt akarom, hogy minden összejöjjön, amit akartam és akarok. A TERV-ből a fogyással állok a legjobban. Jól megy! Csak az zavar, hogy leginkább a cicim fogy, ami tudom, hogy normális, de én nem szeretnék pici cicit. Főleg úgy, hogy nem eredendően pici és így nem is lesz szép. Ha tovább dolgoztam volna külföldön és meglett volna már mindenem, ami még akkor volt (a mostaninál kicsit komolyabb) TERV, akkor a cicim is megcsináltattam volna. Nem túl nagy, de azért nagy és szép melleim lettek volna. Imádok hatással lenni a férfiakra. Imádom, hogy olyan hülyék... szerintem egy nő bármit elérhet e férfiaknál... Kár, hogy csak nekem nem jön össze M-mel. Mert, mikor azt írtam, hogy egy nő, azért nem általában minden nőre gondoltam. Az túl egyszerű és fura világ lenne! Én nem vagyok olyan nő! Pedig tényleg elég sok férfi odavolt értem, mikor még itthon dolgoztam, de nem is a külsőmmel van eredendően azt hiszem a baj, hanem a belsőmmel. Nem vagyok elég gátlástalan! Itt van például a Rózsáspasi. Milliomos, nem is rosszképű (ha van ilyen szó?!), oda is volt értem, de egyszerűen nem... Talán úgyis ezért kellettem neki, mert nem vagyok olyan. Olyan... úgyis tudja mindenki, hogy mire gondolok... Mondta is, hogy tetszett neki, hogy nem mondtam egyszerre igent, de azért mert tényleg nem érdekelt. Talán M-nek meg ezért nem kellek, mert neki igent mondtam? Ezért van, hogy úgy érzi az ember, hogy mindig az elérhetetlen, ami kell neki? Hát akkor leszek M-nek is elérhetetlen! De előbb a munka :)

Tesómékat ebben a pillanatban utasítottam vissza! Nem tudom említettem-e már, hogy van biztonságtechnikai cégük és mondták, hogy legyek a területi képviselőjük. Nem szeretnék! Főleg úgy, ahogyan ők akarják. Ami nem tetszik benn, hogy saját pénzen és autóval kellene ügyfeleket felkutatni. Ez nem nekem való. Ha szívesen dolgoznék így, akkor megtehetném ezt egyből alkalmazotti munkaviszonyban is. Mégha mondjuk nem is kapnék jutalékot, legalább nem az én pénzem fogyna. Szerintem ez érthető indok! Remélem ebből nem lesz harag! Majd ha már tényleg minden kötél szakad!

Tegnap délután óta szakad az eső... Nem tudok barnulni... Viszont délután kimegyünk Ausztriába. Vásárolgatni, persze én nem, nem költhetek.

Na, szép napot mindenkinek! 

azóta nem jelentkezett. Úgy látszik hatással volt rá, hogy engem ez a dolog már nem érdekel. Nem is értem, hogy miért gondolta bárki is, érdekel és szaladok, mert a Pasi csaja egy picsa. Mi közöm nekem ehhez?! Jó! Értem én, hogy kilenc évig voltunk együtt, tehát a családdal is nagyon sokat voltam. Hiszen szinte ott nőttem fel, mondhatni, hogy a lányuknak tekintettek, de ez már a múlt. Mindenkinek tovább kell lépnie és elszakadni egymástól. Nem akarom én teljesen megszakítani a családjával a kapcsolatot, de ennek még nincs itt az ideje. Azért szerintem el is ájulnék ha látnom kéne a Pasi körül sündörögni egy másik csajt. Meg nem kicsit lenne szánalmas, ha most csak úgy megjelennék... Aztán ki tudja?! Igazából nem volt rám olyan hatással a hír, miszerint csaja van, akit már haza is vitt, hogy hanyadt dobjam magam. A múltkor, amikor az Unokatestvér írt, az jobban kiakasztott, hiszen írtam is hírtelen felindulásból M-nek. És akkor ennyit a múltról, jöjjön a jövő, azaz remélem M... :)

Még mindig nem tudom mi ez, ami köztünk van... vagy mi lesz? Vagy lesz-e egyáltalán valami? Komolyan nem értem, hogy mit akar tőlem? Arra gondoltam, hogy megpróbálom leállítani magam. Nem fogok állandóan azon gondolkodni, hogy mit miért és hogyan. Annak úgyis csak az a vége, hogy beleélem magamat valamibe, ami nincs is és nem is lesz. Szóval hátradőlök és lesz, ami lesz alapon átadom magam az eseményeknek. Igazából veszítenivalóm nincs. Egy biztos, ha esetleg találkozunk legközelebb, akkor nem leszek olyan mint eddig, azaz nem leszek, hogy úgy fogalmazzak, kacér. Megpróbálok nem egy cafkának (ami tényleg nem vagyok) tűnni. Kíváncsi vagyok úgyis, hogy tudunk-e komoly dolgokról is beszélgetni. Majd meglátjuk mi lesz! 

történt. A Pasi apukájának a telefonjáról volt egy nem fogadott hívásom. Nem is értem! Aztán egy sms, hogy legyek olyan kedves és vegyem fel. De azóta nem hívtak róla. Akkor még azt hittem a Pasi keresett, de nem, mert aztán jött még egy üzi, hogy menjek el, nem a Pasihoz hívnak csak beszélgetne velem, meg mutatna valamit. Az igazat megvallva azt sem tudom ki írt. Az apja biztos nem, nem tud sms-t írni, az anyja gondolom a sajátjáról írna. Szóval szerintem a húga. Leginkábbis belőle nézem ki a dolgot. Válaszoltam neki, hogy én nem szívesen mennék el, de remélem mindenki jól van. Aztán most jött a válasz, hogy igazából azért írt, mert akit odavitt a Pasi nagyon nem tetszik neki, amit éreztet is, a csaj nagyon rá van állva a Pasira, nyomul meg ilyesmi és szeretné ha engem látna és elhúzna, meg, utalt rá, hogy hívjam fel a Pasit. Hát nem! Megírtam neki, hogy ez már nem az én problémám és ne haragudjon, de nem is érdekel. És ez így is van! A Pasinak biztos bejön, ha ennyire össze vannak akadva. Aminek még örülök is, mert így nem engem zaklat. Ennél jobban már csak annak örülnék ha összejönne a dolog M-mel és teljesen elfelejthetném őket! Miután megírtam, hogy nem érdekel a dolog, nem tudom kapok-e még választ, de nem is érdekel. Tényleg nem akarok én tudni a Pasi dolgairól! Az Unokatesó is ezzel idegesít, most a Húga is. Hagyjanak engem ezekkel a dolgokkal békén! 

Bizony! Eljött! És megvolt a harmadik randink! :) :) Imádom randinak hívni :) Pedig tudom, hogy nem az, hiszen még mindig semmi... semmi nem történt köztünk... na, de erről majd később, kezdem az elején.

Már teljesen feladtam. Tudtam, hogy 6kor indul a futás és úgy gondoltam, hogy legkésőbb négykor elindul, azaz akkor telefonál is, hisz úgy beszéltük meg, hogy hív, ha jön. Szóval vártam, de mindhiába... Már feladtam. Még ettem is, pedig ha tudom, hogy jön délután valószínű már nem ettem volna. Aztán egyszer csak hívott :) (háromnegyed 5 volt) Úgy örültem! Már úton volt, akkor hagyott el egy telepulést és úgy számoltuk úgy háromnegyed óra és itt lesz. Beszéltünk negyed órát! Jött, hogy találkozzunk, illetve, hogy fusson, de útban idefelé is beszélgetünk negyed órát... szerinted?! Mennyire vagyok rákattanva a fiúra?! Megbeszéltük, hogy ugyanott találkozunk, ahol szoktunk és megnézem hogyan öltözik át... hááát.... TETSZETT!!!!! Tetszett, amit láttam! Nem kicsit! Egy biztos, hogy én vagyok a barnább :) mert ugye ez cél volt! De a teste... pólót láttam cserélni... ahhhhh... meg rövidnaciban volt... Szóval bejön a fiú! Tehát megérkezett, találkoztunk, nagyon kellett sietnie, mert a nevezését megtalálni (F előre elintézte neki, mert tudta, hogy késésben lesz), meg bemelegíteni, stb., stb. Teljesen át volt szellemülve. Olyan kis aranyos volt. Ment, sietett és láttam rajta, hogy teljesen ott jár már mentálisan a startnál. Cuki volt a megszállottsága! Tetszett ahogy bemelegített, olyan kis komolyan. Aztán már szaladtak is... Én meg várakoztam egyedül. Egy darabik egyedül, mert aztán megjelent anyu és apu :) Nem hiszem, hogy a futásra voltak kíváncsiak... Odamentem hozzájuk, legalább nem kellett egyedül álldogálnom. Aztán mikor M is visszaért megmutattam nekik. Anyu azt mondta szimpatikus neki, ez egyértelmű volt számomra, hisz sportol, ez anyunak már nagy plusz! Szóval beért a 196-ból olyan 20. környékén. Az szerintem tök jó! Odamentem hozzá, gratuláltam, aztán üldögéltünk a fűben, ő lazított meg próbált életben maradni. Kicsit később visszamentünk a kocsijához vízért, meg felhívott egy haverját, aki itt volt és a feleségevel. Egy hete házasok. A csaj idevalósi, ezért vannak itt, amúgy már szomszédos megye megyeszékhelyén laknak. Szóval kocsitól visszamentünk hozzájuk. Megkérdeztem még odafelé tőle, hogy nem baj-e ha megyek vele, szóval hogy most megismerkedem egy haverjával, de úgy tünt nem gond, mert mentem... A csaj tényleg idevalósi, ismerős volt látásból. Négyesben járkáltunk, meg megnéztük a homokfocit. A haverja persze végig húzta velem, meg egy másik haverja, akivel mindig beszélt telefonon, amikor együtt ebédeltünk, most is telefonált és hát ugye az, hogy én is megint ott vagyok egyből okot adott M szivatására, mondta a srác, hogy most már szeretne látni, fotózzanak le és küldjenek képet rólam. A feleség próbálkozott is vele, de nem hagytam magam. Szóval négyesben voltunk, így nem sokat dumáltunk M-mel. Aztán mikor a párocska elment, mi odamentünk F-hez. Elvégre ő hívta M-et, én meg azóta nem találkoztam vele, hogy kimentem külföldre. Vele is dumálgattunk. És elhangzott a számból az este legdurvább mondata... :) kérdezte F, hogy én miért nem futottam. A válaszom: "Hát, mert én más jellegű közös izzadást terveztem M-mel..." Szerencsére ezt F már nem hallottam, mert közben valaki odament hozzá, így csak ketten röhögtünk rajta... Persze mentegetőztem kicsit, hogy hát csak poén és erre egyszerűen nem is lehetett mást válaszolni, lényegében jól jött ki :) Amúgy M-et mindenki próbálta marasztalni. A haverja is ajánlotta neki, hogy a feleségééknél lezuhanyozhat, enni is kap, aztán maradjon estére. F is ajánlotta neki ugyanezt, sőt szállást is. De M mindenkit lepattintott. Azaz ezzel engem pattintott le. Ezzel azt utasította vissza, hogy tovább maradva velem töltse az estét. Ennek nem örültem, azt reméltem mulatunk egy kicsit együtt. Persze tudtam, hogy úgysem lesz így, hogy úgyis hazamegy, de reménykedtem. És akkor itt folytatnám, amivel elkezdtem, hogy nem történik köztünk semmi... Harmadszor találkoztunk és semmi... Azt leszámítva, hogy tegnap már nagyon sokszor egymáshoz értünk, de ha ez valaminek számít, akkor van még pár évem, amig mondjuk ad egy puszit... még csak nem is csókot, hanem puszit... De komolyan! Én nem értem ezt. Valaki, mondjuk egy férfi, elmondhatná miért van ez így, mit akar vagy nem akar? Még a szerdát sem beszéltük meg... a közös ebédünk napját... Semmit nem beszéltünk meg, eddig mindig úgy váltunk el, hogy valamit azért kilátásba helyeztünk, de most ez sem volt... Nem értem én ezt...  Amúgy a szerdából nem lesz semmi. F sem lesz itthon csütörtökig, szóval ha jön is, akkor is csak csütörtök körül. Illetve most jut eszembe, hogy azt mondta, ha jön akkor hív, de nem hiszi, hogy jön jövő héten, mondtam neki, hogy oké, majd azért előtte szóljon. Szóval ennyit megbeszéltünk. De ha megint nem keres addig, akkor már felvetem neki a dolgot, hogy számomra ez nem normális, hogy nem érdeklem annyira, hogy írjon vagy felhívjon vagy bármi életjelet adjon magáról két találkozás között. Szóval ott tartottam, hogy beszéltünk F-fel, elköszöntünk aztán vissza az autójához, ott még bezséltünk pár percet, ekkor már elmúlott fél kilenc és ő elindult haza. Azzal váltunk el, hogy vigyázzak este F-fel. Mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy veszélyt jelentene rám. Erre ő, hogy hát ő figyelmeztetett... Mindez azért volt, mert mivel hiába invitáltuk M-et az esti mulatságra, megbeszéltünk F-fel, hogy akkor este majd mi táncolunk, illetve F kérdezte, hogy visszajövök-e és táncolok-e majd vele, mondtam, hogy természetesen. Szóval innen jött a dolog! M elment, én is hazajöttem. Itthon üldögéltem kicsit, majd bementem a szobámba szundikálni. Tesómék még mentek ki az utcabálba, de én nem mentem velük, így F-fel sem találkoztam és nem táncoltunk. Amúgy tesóm azt mondta, hogy vicces volt a mulatság. Csak gyerekek táncikáltal, az átlag életkor 8 év volt és egyszercsak bemondták, hogy olyan sok bejelentés érkezett, számszerint 103, hogy csak éjfélig tart a mulatság. Szóval nem csúsztam le semmiről.

Összeségében az egész délután jól telt, szerintem. Jól éreztem magam M-mel is, a haverjaival is és F-fel is, akivel lévén, hogy a volt főnököm, azért aggasztott egy kicsit a találkozás. De minden jól alakult.   

Ma semmittevéssel töltöm a napom. Holnap meg nekiállok a tanfolyamoknak, amiket megrendeltem. Szerintem a már említett állásról is kapok holnap választ. Jó lenne, ha behívnának interjúra. Kezdem kellemetlenül érezni magam munkanélküliként. És nem csak azért, mint eddig, hogy nem vagyok emberek között és unatkozom. Azért is, mert M szemében nem akarok egy senki lenni. Az is elkezdett zavarni, hogy nincs diplomám. M-nek van és olvastam egy blogot, amiben egy srác ír magáról és találkozgatott egy csajjal és a sokadik találkozáskor derült csak ki, hogy a csajnak van diplomája és leírta a gyerek, hogy ettől egyből máshova sorolta az agyában és tudja, hogy ez durva és sznob dolog, de nem tehet róla, máshogyan nézett rá. Szóval, amint lesz munkám elkezdek vagy folytatok (mert kettőt már abbahagytam) valami egyetemet. Szívem szerint HR-t tanulnék. Lenne munkám, megcsinálnám az említett két tanfolyamot, aztán elkezdeném az egyetemet is. Kelleni akarok M-nek!    

Bizony bizony... augusztus van...

Még mindig nincs munkám, nincs Újpasim és nincs társadalmi életem... azaz tömören, nincs életem...

Szombat van. Azt várom minden percben, hogy telefonáljon M, hogy jön futni. Bár annak örülnék a legjobban, ha telefonálna, hogy a futásra ugyan nem ér ide, de azért eljön, ami annyit jelentene, hogy velem akar lenni :) Legalábbis én egyből és gondolkodás nélkül levonnám ezt a következtetést :) 

Tegnap este kimentem családommal a városi rendezvényre. Gondoltam megmutatom magam egy picit, de sajna nem találkoztam senki érdemlegessel. Az Anikót láttam, de messze voltak és nem mentem oda, pedig lehet, hogy érdemleges haverokkal volt. Na mindegy! Ma is kimegyünk. Ma retrodisco lesz :) Vicces lesz! Kinézünk!  Ha jönne M, akkor persze rábeszélném, hogy maradjon, ha nem jön, akkor marad kicsiny családom, mint társaság. Persze ha választhatok a két lehetőség közül... gondolom mondanom sem kell...

A fogyókúra egész jól megy, pár kiló lement. Meg szép barna is vagyok. Szóval jelenleg a jól érzem magam a bőrömben állapotomban vagyok.

Furcsa dolgok történnek velem mostanában esténként... Egyik reggel arra ébredtem, hogy fura foltok vannak a bal csípőmön, mint akit nagyon erősen megragadtak... rendesen ilyen kéznyom szerű... a fülbevalóm sem volt a fülemben, de ez előfordulhat, kieshet, de... ennek fenn volt a pöcök a végén... érthetetlen... Egy másik reggel meg arra keltem, hogy ökölbe szorítom a kezem, ami már annyira fáj, hogy arra ébredtem. El volt kékülve, meg benn volt a körmeim nyoma, ami még órákon keresztül látszódott... Nem is értem...

tudni mire gondol velem kapcsolatba. Mit gondol rólam?! Mit akar tőlem?! Akar-e egyáltalán valamit?! Bármit?! Annyira jó lenne tisztán látni a dolgokat. Igazán tudnám értékelni ha közölné, hogy mit akar tőlem! Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha az emberek vennék a fáradságot és nem szégyelve a gondolataikat, esetleges vágyaikat, megosztanák egymással azokat. Természetesen csak őszintén! Minden férreértés elkerülhető lenne. Már amennyiben értelmes emberekről beszélünk, mert van akinek a nem az nem jelent nemet... pl. ... legyen az bármilyen őszinte és komoly nem. Tehát a nehéz felfogással bíró emberek alapból kizárva abból a körből, akiknek az őszinte érzéseire kíváncsi lennék. 

Tehát itt ez az M gyerek... jó, jó, hogy ebédeltünk együtt, meg ilyesmi, de mi van most? Hova tovább? Mi lesz ebből? Örökké szerdai ebédpartnerek leszünk? Komolyan nem látom benn a továbbfejlődés lehetőségét... és nem miattam... úgy értem hiába tudom, hogy tetszem neki, nem tudom mennyire. És ő nem lép! Nem adja jelét, hogy valaha az ebédelgetésen kívül más is kialakulhatna. Még csak egymáshoz sem érünk. Beszélgetünk, ő eszik, én csak iszom és ennyi. Az első randi után azt gondoltam ebből csak szex lesz. De akkor legalább azt gondoltam, hogy valami lesz. Most már azt gondolom ebből szex sem lesz. Már nem volt annyira csak a szexről szóló a beszélgetésünk... sőt... És ismét úgy érzem ez nem miattam volt. Nem akarom mindenért őt hibáztatni, de mégiscsak ő a férfi! Neki kéne lépni! Nem csókolhatom meg én őt és nem tehetek én kezdeményező lépéseket. Így is már éppen elég kezdeményezés volt a részemről! Talán túl sok is és ezért is nem lép ő semmit. De igazából megvalva nem érzem azt, hogy nyomultam volna. Tényleg nem. Majd meglátjuk mi lesz szombaton.

Szeretném azt hinni, hogy azért volt egy kicsit visszafogottabb szerdán, mert komolyan gondolja velem a dolgokat és az ez előtti találkozás szerinte is szexuálisan túlfűtöttre  sikeredett... és félve, hogy én azt hiszem, hogy ő csak szexet akar, visszafogta magát egy picit... na igen... kis naív... vagyis inkább mondjuk azt, hogy pozitív gondolkodású :) Mindenbe bele tudom én látni a jót! Csak akarni kell! Ami a szombatot illeti, el fog jönni! Hisz látni akar! Velem lenni picit és nem csak ebédelni! Így is lesz!

Most befejezem, mielőtt elfogynak a pozitív gondolatok :) 

M-et! Még mindig ott tartok, hogy kiakadok tőle, amiért nem keres soha. Vagyis keres, de nekem az nem elég. Kevés a lelkesedése! Most is azt állítja hívott volna tegnap, de ugyebár megelőztem az sms-sel... hááát... nemtom'... De inkább elhiszem :)

Lehet, hogy jön szombaton. Kicsiny városunkban történelmi napok címen futó hétvégi programsoroztra érkezne. Azért a feltételes mód, mert van az átalakítás alatti lakása, ami miatt tegnap is sietett és dolgoznia kéne a mielőbbi beköltözésen. Igazán eljöhetne pedig! Csak ahogy a szavaiból kivettem nem csak rajta múlik a dolog, mert valamit betonozni kell és ehhez kapcsolodó munkafolyamatokat befejezni, meg segítsége is lesz és hát nem lehet őket csak úgy ugráltatni. Szóval sajnálatos módon nem tartom valószínűnek, hogy találkozunk szombaton. De azt mondta, ha nem tud jönni, akkor szerdán ebéd :) Azért a szerda, mert ugye mindkétszer szerdán találkoztunk és én mondtam neki, hogy akkor ezután minden szerdára tegyem magam szabaddá?! És erre mondta, hogy akkor ha a szombat nem, akkor a jövő szerda... Úgy legyen! De azért örülnék én a szombat + szerda összeállításnak! Amúgy F, a volt főnököm, hívta. Ők nagyon jóban vannak. Tavaly is volt ezen az eseményen, de akkor én még Pasival voltam és emlékszem pont mentünk tőlünk hozzájuk és indultunk motorozni, amikor útközben ő jött szembe. Szomorkodtam is :( Akkor azért jött, szintén F invitálására, mert cége is ajánlott fel nyereményeket és hát képviselte azt. Most a csata emlékfutásra jönne. Szeret futni és ez egy jó alkalom! Hát csak jönne!!!! Szaladhat itt, én még vizet is hűtenék be neki! Múltkor, még az első ebédünk előtt, rákerestem szerény személyére a neten és a közdősporton kívül, amit űz, ilyen maratonos futós dolgokat is találtam róla. Bizony! Komoly sportemberrel van dolgom! Ja, és ami a legfontosabb, hogy képeket is találtam róla, futás közbenieket. Olyan kis aranymaszat!!! Szóval remélem látom szombaton!

A randiról hazafelé meg találkoztam egy általános iskolai osztálytársammal. Nem dumáltunk meg ilyenek, csak köszönve elmentünk egymás mellett, mint mindig ha összefutunk. Ha már egy városban lakunk. De reggeli gépbekapcsolásnál tapasztaltam, hogy felvett msn-re. Mostani gépbekapcsolásnál meg kaptam üzenetet, hogy reméli nem gond, hogy bátorkodta felvenni velem a kapcsolatot. Hát gyorsan elrejtettem a kapcsolódási állapotom, mert nem akartam vele kommunikálni, ő még mindig be van jelentkezve. Majd ha nem lesz, akkor megosztom vele, hogy hogyan lenne baj, de most nincs kedvem, így, hogy beszélgetés lenne a vége.

Most megyek még barnulni. 

Csak mert én szeretném így hívni! Nem tudom mi volt, randi vagy tényleg semmi különös csak egy ebéd egy régi ismerőssel, de legalább volt! Történt ma is valami jó velem! Sőt duplán jó! Az előbb kaptam egy állással kapcsolatban is egész jó híreket, bejutottam a második körbe! Egy motivációs levelet kellett küldenem és ennek elbírálása alapján hívják be az embereket személyes interjúra. Remélem lesz belőle valami!

De térjünk inkább vissza M-hez :) én ma is jól éreztem magam. Remélem ő is. Ő evett, én ittam. Ugyanott voltunk! Csak kicsit rövidebb ideig, mert sietett haza. Van egy átalakítás alatti lakása és téglát vittek neki. Úgy másfél óra volt csak az egész, mármint az idő, amit együtt töltöttünk... Ő elvileg most téglát cipelget. Egyedül! Felajánlottam neki a segítségemet, de azt hiszem nem vette komolyan... :( Nem tudom mi most ez az egész, mert nem értem mit akar?! Találkozunk, de ennyi... nem ír, nem hív... jó írt is, meg azt mondta komolyan hívott volna ma, de akkor is nem az igazi a lelkesedése... tényleg nem ehhez vagyok szokva. Viszont most tényleg nem hívom és írok és egyáltalán nem keresem, ezt megmondtam neki is. Kiváncsi vagyok ezek után mit lép. Amúgy a beszélgetés kicsit komolyabb mederben folyt, legalábbis nem csak a szexről beszélgettünk, amikor meg igen, azt inkább én idéztem elő... ciki is volt, de mondtam neki nem tehetek róla, de ezt hozza ki belőlem... és ez így igaz. Becsukom a szemem és az van előttem hogyan csókol meg és hogyan szeretkezünk... ez van... nem tehetek róla... Bár csak már itt tartanánk!!! Megveszek érte!!! Én csak ilyenekre gondolok és közben meg nem történik köztünk semmi intim! Ettől a falnak megyek! Bárcsak kellenék neki...

telt el. Nem azért nem jelentkeztem, mert annyi, de annyi dolgom volt, hanem egyszerűen... nem is tudom, hogy miért...

Hétfőn leginkább pancsolással töltöttem a napot. Lubickoltunk egész nap. Szép barna is vagyok :) Délután aztán végül csak találkoztam a volt munkatársaimmal, Mónival és Anikóval. Az Anikó terhes. Úgy 3 hét múlva szül. Nagyon jól néz ki! Semmi terheses nincs benn. Mondtam is neki, hogy nem láttam én még ilyen jól kinéző kismamát. A pocakja nagyon nagy, bár szerinte inkább kicsi, szerinte ez egy pici gyerek. Nem tudom, nekem kimaradt ugyebár az egész, számomra hirtelen egyszer csak kilenc hónapos kismama lett. Az Anikó nagy pocakját leszámítva mindketten ugyan olyanok voltak. Jól éreztük magunkat együtt, mint mindig. A Mónival sincs semmi változás. Még mindig a Pituval van és még mindig ugyanott tartanak. Bár... a Móni nemrég megcsalta őt. Ééééés ami ebben a legviccesebb, hogy egy zarándoklaton... Hát milyen világ ez?! Férrekufircolt :) De ezt a Pitu nem tudja, csak sms-eket olvasott meg hát ugye rájött, hogy van illetve volt valami érdeklődés köztük, de semmi komolyabb. Móni csalódott. Leginkább magában. Eddig hitt a házasság, család, életünk végéig, jóban-rosszban dologban. A Pitu meg magát hibáztatja, mert már nagyon rég téma köztük a házasság, a komolyabb dolgok, de valahogy sohasem léptek. Szerintem azért mert a szívük mélyén tudják, hogy nem ez az igazi, ami köztük van. Szerintem! Szóval négy sírós, lelkizős nap után lassacskán túltették magukat rajt. A Móni szerint nem érte meg. Nem nagyon tud elszámolni a lelkiismeretével! Szerintem ez az ő baja. Legalább jól érezte magát pár napog. Jutott neki egy kis fellángolás és még szakítás sem lett belőle.

Anikóéknál találkoztunk. Megismertük a kiskutyáját, Bodzát. Nagyon kis jófej :) Aztán babacuccokat nézegettünk. Rendeltünk kaját. Ittunk... Aztán elmentünk fagyizni, oda ahol M-mel is voltam és ahol mondta a pincér, hogy nem érdemes meghalni amíg nem nyaltunk náluk... Hát tényleg fincsi volt! De a legjobb, hogy meghívtak rá minket! Anikónak mindig vannak vicces barátai ilyen helyeken... Tehát meg volt a találkozás! És nagyon jól sikerült! Jól szórakoztunk! És velük is olyan volt, mint Exszaktárssal, hogy mintha csak egy hétvége telt volna el a két találkozás között. Semmit sem változtunk és ugyanúgy elvoltunk mint rég, mikor szinte minden napot együtt töltöttünk a munkahelyen kívül is!

Az előbb csörgött a telefonom. Pasi unokatesója hívott. Az a bizonyos unokatesó... Nem vettem fel. Nem vagyok rá kíváncsi. Tegnap mikor hazaértünk a Balcsiról egy sms várt tőle, amiben csak annyi volt, hogy hogy vagyok és hogy Pasi csaja 21 éves és valami Somogyi... Hát kit érdekel ez?! Nem akarok róla tudni!!! Nem vagyok rá kíváncsi! Ki kérte, hogy számoljon be nekem ezekről?! Vagy mit hisz, hogy megint lefekszem vele, mert utálom a Pasit és ő meg adja alá a lovat?! Vagy mi a szar?! Felhúzott! Meg ne hivogasson! Családja van, feleség meg gyerek... törődjön azokkal!!!

Az sms hatására írtam M-nek. Tudom, tudom!!! Azt mondtam többet nem kezdeményezek, de nem bírtam volna ki, hogy ne tegyem meg... igen... természetesen némi bosszú vezérelt, hogy Pasinak miért van valakie és nekem miért nincs... Felidegesített az Unokatesó és kellett valami pozitív a lelkemnek! Tehát írtam M-nek. Ő meg egyből felhívott. Leszidott, hogy miért nem hívtam fel, hogy ott vagyok a Balcsin tőle 2-3 km-re. Hát mondom miért kellett volna?! Erre, hogy pedig ő akart hívni, mert ma jön megint felénk és gondolta megint találkozhatnánk, de ezek után, hogy én nem hívtam... Kérdeztem komoly-e, mondta, hogy okos lány vagyok én, nem mondja el mégegyszer, hogy ma akart hívni, csak még nem biztos hogyan és mikor ér ide, ezért nem szólt előre... Hát nem tudom elhiggyem-e, de mindegy is ha a vége az lesz, hogy ma találkozunk, bár mint mondtam nem biztos. Nem biztos, hogy megérkezik ma ide. Pedig jó lenne! Szívesen találkoznék vele. Biztos, hogy jól szórakoznánk!

Tehát ha összejön a mai randi, akkor legalább ennyi haszna lesz ennek az idióta Unokatesónak, mert ha nem írta volna tegnap azt, amit írt, akkor nem írtam volna M-nek. Bár a randi nélkül is megérte, mert beszéltünk telefonon és már az is nagyon jó volt.

Tegnap a Balcsin is jó volt! Még szebb barnaságú vagyok :) Tesómékkal mentem, anyuékkal meg ott találkoztunk, jöttek haza ugyebár nyaralásból. Szóval öten voltunk. Igazából a terv szerint azért mentünk oda, hogy kipróbáljuk a wakeboard-ot, de persze ez elmaradt. Nem mertem én kipróbálni. A többiek meg nem is akarták. Én is csak M miatt. Mert ő szokott és gondoltam kicsit imponálok neki... Hát ki ugyan nem próbáltam, de neki azt mondtam tegnap este, hogy igen. Ha ma találkozunk be is kell számolnom élményeimről :) nem tudom mi lesz... remélem nem lebukás... Nem tudom azt sem, hogy miért hazudtam ezt neki. Nem akarok hazudni. Nem is fogok többet! Neki nem!

Tehát lényegében ez egy jó hétnek indul... A hétfő a csajokkal, a kedd a Balcsi és remélem a mai délután M-mel fog telni... 

Megyek is hajat mosni :) 

és nem tudok aludni. Gondoltam irkálok egy picit.

Amióta meg van a medencénk a hobbim a barnulás :) Egész jó színem van már, de ha így folytatódik az időjárás, akkor nem tudom mi lesz... Már tegnap sem tudtam napozni.

Tegnap reggel (relatíve reggel, de testvéreméket ismerve a tíz óra az durván kora reggel) elmentünk nagyvárosba'. Ők otthon lopják az egyik tv szolgáltató, illetve digitális adást nyújtó, társaságtól a csatornákat. Van egy parabolájuk (vagy mi) és így-úgy-amúgy valahogy megszerzik maguknak vele ingyen és bérmentve az adást. Most itt is szeretnék ezt megvalósítani, mert kedvenc műsoraikat nem tudják máskülönben nézni. Ez Pestről indulva is terv volt már, el is pakoltak egy dogoznyi (jó nagy doboznyi) kütyüt, csak éppen a parabolát felejtettük el. Így a tegnapi projekt ennek a beszerzése volt. Először rendes gyerek módjára boltot kerestünk, de egy sem volt nyitva szombaton. Nem is értem. Aztán találtunk bácsi árulja neten 1998-ban (11 éves) vásárolt antennáját beltérivel 2000 Ft-ért :) Hát ez vicc ár! Találkozót lebeszéltük, üzletet nyélbe ütöttük... Ember 11 éves beltériéhez még a használati útmutató is megvolt :) szépen mellékelve a gondosan becsomagolt minden egyébhez. Jó vétel volt :) Persze a beltéri inkább kacat, mint hasznos szerzemény, már csak a korából kifolyólag is, de a parabola miatt már megérte. Aztán nem sikerült már tegnap üzembe helyezni, mert kell tartó rúd neki, de ezt még a papa legyártja előbb nekünk. Aztán lesz a meglévő 1000 csatorna mellé még vagy 1000. Hasznos! Sőt, létfontosságú!

Ezek után még vásárolgattunk. Majd hazaérve éhesen elmentünk a Rózsáspasi éttermébe. Sétáltunk egy kört a városban, a tesó pasija fagyizott még egyet. Majd hazajöttünk. A rossz idő ellenére tartottunk esti fürdőzést... nagyon-nagyon hideg volt... de nem lehetett kihagyni a mai napot sem :) Így hát belementünk, lubickoltunk. A víz a levegőhöz képest még jó is volt, csak hát ki kellett egyszer jönni. Eléggé összefagytunk. Jött is a forró zuhany, meg a takaró alatt tévézés. A 21 idegen igen című műremeket néztük meg. Amerikai romantikus vígjáték... ez mindent elárul. Az a fajta, hogy mikor elkezdődik, már akkor előre el tudsz mondani minden fordulatot és akadályt, ami a szerelmesek útjában tornyosul... De jó volt persze mindezek ellenére is. Pont ilyen könnyedségre kis egyszerűségre vágytam. Aztán szundi... romantikus filmbeli pillanatok átörökítése álmodozásaimba M-mel...

vagyok... még ugyan ott tartok, mint tegnap... idegesít ez az M gyerek... Ma sem keresett. Ha követi az eddigi szokásait, akkor holnap kell, hogy írjon vagy esetleg felhívhatna... tudom, tudom... álmodik a nyomor...

De most komolyan, miért ne hívhatna fel és mivel a jövő héten megint dolgozik, azaz jár felénk, miért ne találkozhatnánk megint?! Persze ez nem kérdés! Tudom, hogy miért nem keres és miért nem fogunk találkozni se a jövő héten, sem azután, sem azután.

Eljutottam odáig, hogy új Újpasit kell találnom, mert nem mehet ez így tovább! Nem jó ez így! Nem bírom elviselni, hogy nem kellek neki eléggé! Ez nem tetszik! Tehát váltok! Persze :) a legjobb azért az lenne, ha megkaphatnám őt, de ha nem, hát nem... Nem idegesítem magamat ezen tovább!

Ez ügyben (mármint Újpasi ügyben) az első lépés az volt, hogy elmentem ma tesómékkal annak a srácnak az éttermébe, aki annak idején a rózsacsokrot küldte, meg sok szép sms-t írt. Na, neki kellettem! Így kéne viselkedni M-nek is! Lehet, hogy ez már az ami nem lehet a tiéd kategória?! Tehát a Rózsáspasi nem kellett, mert az enyém lehetett volna és M azért kell, mert nem lehet az enyém? De akkor én azért nem kellek M-nek, mert azt hiszi, hogy simán megkapna (mint ahogyan ennek hangot is adott, mikor beszéltünk, de ezt már meséltem). Nem tudom miből gondolja ezt?! Nem értem! Komolyan mondom, nem értem én ezt! Mert kedves voltam vele és nem hajtottam el az anyjába, de hát ha egyszer kedvelem... De azt akartam kihozni a dologból, hogy ugyebár elmentünk kajálni, de a Rózsáspasi nem volt ott! Tehát nem találkoztunk. Pedig terveztem, hogy bocsánatot kérek tőle, amiért bunkó voltam. Soha nem válaszoltam neki az sms-eire, meg bunkón zártam le a dolgot is! Szóval bocsánatot kértem volna és megkérdeztem volna, hogy hallgat-e még Ákost, mert azt mondta akkoriban, hogy az egyik számról mindig én jutok az eszébe. Szóval kicsit kedveskedtem, jópofiztam volna! Mert egy ilyen szintű érdeklődés kéne most nekem, mint amit ő mutatott irányomba. Ez az M gyerek meg le van szarva. Így járt! Nem tudja mit hagyott ki!

az ember... mármint M. Háromnaponta ír egy üzenetet, majd válaszolok neki, aztán ő nem válaszol... Szerinted?! Mennyire normális ez?! Kiakaszt! Kiakaszt, mert nem értem. Valaki megmagyarázhatná nekem, hogy mit jelent ez. Most vagy írjon rendesen mindig és válaszoljon, mert érdeklem... vagy egyáltalán ne keressen, mert nem érdeklem... Ez így lenne normális. Hát nem?! Mert ezt én így fel nem foghatom!

Vagy mi ez? Valami pasiújságokban olvasható taktika?! De biztos, hogy nem arra irányul, hogy hogyan szerezzünk meg egy csajt, hanem arra, hogy hogyan bolondítsuk meg...

Tegnap is írt. Minek ha nem akar semmit. Vagy ha tényleg csak kufizni akar, mint ahogyan én azt gondolom, akkor meg közölje, aztán ha tetszik a gondolat, akkor hajrá, ha nem akkor meg elhajtom... Nem veszít semmit. Mindketten csak időt nyernénk ha nem szórakoznánk így egymással, mert ez, ahogyan ő játszik velem nagyon nem tetszik. Kezd komolyan idegesíteni.

Mondom! Most már vagy lesz valami normális, férfi és nő közötti, kapcsolat felvételi szándéknyilatkozat a részéről vagy nagyon bolond leszek. Nem vagyok én ehhez szokva! Ha valakinek tetszem az mondja meg. Ha ennél több és kellek neki, akkor meg szerezzen meg! Deeee ez, ez így minden csak nem normális... Azt mindenesetre elérte vele, hogy foglalkoztat a dolog, de ő amúgy is érdekelt. Ezzel csak idegesít!

Az is idegesít, hogy nem tudok vele az én játékszabályaim szerint játszani. Nem tudok elérhetetlen lenni a számára. Azt hiszem, úgy érzi, hogy csak csettintenie kéne és az övé vagyok. És még ha ez így is van és én szívesen lennék az övé, akkor sem lehetne, hogy ő ezt tudja. Nálam ez úgy kellene, hogy működjön, hogy azt higgye nincs ilyen egyszerű dolga. Hogy azt higgye küzdenie kell. Kiakaszt!!! Valahogy át kéne billentenem a dolgot... csak nem tudom hogyan tudnám megtenni. Utálom azt érezni, hogy nem ő akarom megszerezni engem, hanem én őt! Nem szabadna ennek így lennie! Valahogy változtatni fogok ezen a felálláson és akkor nyeregben érezhetem magam! És akkor biztosan neki is jobban fogok kelleni... ha már úgy érzi, hogy neki kell megszereznie engem! Már csak valami jó kis terv kéne! Valami ami beválik... Segítség!!!

reggel, amit már rég (vagyis pár napja) le akartam írni. Semmi extra. Csak eddig kimaradt az életemből és fura volt megélni, még ha nem is a konkrét helyzetben voltam, de így is kellemetlen volt.

Szóval még tesóméknál volt. Ugyebár hárman voltunk: én, tesóm, pasija. A szituáció pedig az volt, hogy ők veszekedtek. Én az egyik szobában voltam, ők a másikban veszekedtek (nem volt komoly és vérremenő, valami hülyeségen kaptak össze). Annyira rossz érzés volt, annyira hülyén éreztem magamat, hogy azt el sem tudom mondani. Azt akartam ebből kihozni, hogy milyen lehet a gyerekeknek, ha a szüleik veszekednek?! Én azon szerencsés gyermekek közé tartozom, akiknek a szülei sohasem veszekedtek. Még most is nagyon szeretik egymást :) Kis aranyosak :) Mindenképpen boldog és mindenekelőtt kiegyensúlyozott életem van és volt! Ezért azt hiszem hálával tartozom nekik. Szóval soha nem volt ilyenben részem, de azt már tudom, illetve csak sejthetem, hogy milyen lett volna... Sajnálom azokat a gyerekeket, akik nem élhettek nyugalomban és szeretetben, mint én. Szeretném majd én is megadni ezt az életminőséget a családomnak. Nem tehetem ki a gyerekeimet másfajta életnek. A lényeg, hogy szerncsésnek érzem magam!

M szülei elváltak. Nem is mesélt róla. Pedig kérdeztem az apukájáról, de nem volt hajlandó semmit sem mondani róla. Ebből feltételezem, hogy ő nem tartozik a szerencsések közé! Sajnálom.

Amúgy tegnap, ahogyan azt már meséltem, írt. Majd válaszoltam, de aztán ő nem válaszolt. Nem is értem! Nem értem ezeket a dolgokat! Miért nem folytatunk őrült sms-csatákat estig, majd egy aludj jól, álmodj velemmel búcsúzhatnánk... Nem értem miért nem teszünk így?! Vagyis hát tudom! Mert ennyire nem érdeklem! De akkor legalább én lehetnék az, aki nem válaszol. De most hogy ne írjak neki vissza? Akkor tudám megtenni, ha mondjuk most válaszolt volna arra, amit írok és akkor tudtam volna én lenni a nem válaszoló. De így hogy? Ha már ír, nem tehetem meg, hogy nem válaszolok, főleg hogy kérdés is volt benn... Ahhhh.... 

Egy pöttyet voltam csak idegbeteg tegnap. Úgy indult a dolog, hogy szerda reggel indulunk haza... hááát... nem mondom, hogy nem számítottam rá, hogy nem így lesz, de azért erre nem számítottam... Szerinted?! éjjel egykor értünk haza... Nem is kommentálná, tovább a dolgot...

Ismerem én őket! Nem is gondoltam komolyan a reggeli indulást, de azért gondoltam délután négy körül azért összejön. Hát nem! Este kilenckor indultunk el. na, de aztán beletörődte, és feladtam a reményt. Már mindegy volt mikor érünk haza. Nem volt dolgom, szóval.

A mai program a csajokkal át lett rakva hétfőre, mert Anikó (aki terhes) ma megy leánybúcsúba. Holnap meg a Móni nem ér rá. Szóval hétfőn talizunk. Legalább ez már tuti! Mert telefonon beszéltem le a Mónival.

Jó barna vagyok. A nap jelentős részét mostanáig fürdőruhában töltöttem. Felállítottuk a tegnap beszerzett medencénket. Nagy, vízforgatós, takarófóliás, meg minden ami kell. Benn is van már a gumimatrac :) Abban lubickoltunk. Komoly feladat volt a hely kialakítása, megfelelő slag beszerzése, a szükséges vegyszerek beszerzése és megfelelő adagolása. Mind-mind komoly munka volt! De végeztünk és nagyon jót lubickoltunk!

És a végére hagytam a legfontosabbat :) Írt M! Az előbb. Mikor jöttem be már várt az üzenet. Vicces és aranyos. Nem tudom mit válaszoljak neki... Valami szintén vicceset és frappánsat kéne! Majd kitalálom, de egy picit még várni akarok és nem egyből rohanva válaszolni.

Holnapra is barnulást tervezek... semmittevést, barnulást...

a terv része volt, mondhati legfőbb pontja, hogy kipróbáljuk a sushit... Háááát... nem kellett volna! Nem volt jó! Nem volt rossz sem, de nem fehér embernek való. Először is 2500 Ft-ért kaptunk egy tenyérni dobozt... ezen már csak röhögni tudtunk... de ami durva, hogy még így is sok volt! Maradt belőle! Illetve nem jó kifejezés, hogy sok volt és azért maradt, inkább azért mert nem volt fincsi (bár M-nek azt írtam jó volt, de csak mert nem bírtam tovább várni azzal, hogy írjak és megírtam neki, mielőtt megérkezett a megrendelt cucc... :), de sebaj). Rendeltünk füstölt lazacosat, valami japán gombásat, meg omlettes paprikásat. Nem volt rossz! Tényleg nem mondhatnám azért rá azt, hogy ehetetlen vagy ilyesmi. Igazából ugye nem is tudjuk milyennek kell lennie. Az íze lényegében jó volt, az állagával voltak problémáim. nyílván ilyennek kell lennie, mármint kicsit ragacsosnak, mert különben nem állna így, ahogy kell, nem maradna meg ilyen formában, de...

Na, mindegy. Ez is megvolt! Kihúztam a listáról!

Mikor írtam M-nek, írtam a volt munkatársaimnak is, hogy találkozzunk már végre. Szóval összeszedtem magam és a tervezett látogatás ugyan még mindig elmaradt, de legalább találkozás lesz belőle, ha így, hogy nem megyek le nem is mindenkivel, de legalább a két legfontosabbal igen! Csütörtökre tervezzük a talit. Még nem tudom mit csinálunk. Talán fürdünk a tavon, vagy csak beülünk valahova. Nem tudom, de mindegy is! Végre dumálunk, mesélnek mi minden történt, mert bár pár dolgot M is mesélt, de hát ő mégsem bennfentes és nem tudhat mindent.

Tegnap! Azaz kedd. Délelőtt jött Zsófi, ő az unokatesónk. Tíz és van köztünk, de imádom, mindig nagyon szerettem. Emlékszem egyszer mikor még nagyon pici volt sírtam is mikor hazajöttek és én úgy éreztem nem ölelgethetem, puszilgathatom többé. Sokat játszottam vele mindig és bár már fel nőtt (nem felnőtt, hanem fel nőtt, mert előbbi azért azt hiszem túlzás lenne), azért egyértelműen kötődünk egymáshoz. Szóval meglátogatott minket. Amíg a nővérem pasija aludt (mert ő mindig inkább éjszaka csinálja a dolgait és úgy délig meg alszik) elmentünk elintéztünk pár dolgot. Lényegében dolgoztunk, mert nekik van egy cégük, illetve a pasinak, és ezzel kapcsolatos ügyeket intéztünk. Ja, meg a legfontosabb! Megvettük a GPS-em. Gyönyörű! Nagyon tetszik! Még nincs beüzemelve, de nemsokára már nyomkodhatom!

Mindezek elintézése után mentünk strandolni! Tehát a délutánt strandon töltöttük. Próbálkoztam a barnulással, de nem nagyon megy. Fog a nap rajtam egy picit, de nem vagyok az a "bazzeg, de barna vagy!" kategória. Pedig szeretnék! Majd idővel! Hazafelé bevásárultunk, itthon meg punnyadás volt. A strand, meg a nap kiszívja az ember energiáját...

Ennyi történt tegnap. M nem jelentkezett. De hát csak türelem! Mint mondtam várakozó állásponton vagyok...

Ma már szerda van. Úgy volt, hogy reggel indulunk haza, de ebből már nem lesz semmi. Még rengeteg elintéznivalójuk van nővéreméknek. Azért megyünk ma haza, csak nem mostanában... Tesóm most pakol... a pasija még alszik... csak ezután indulnak ügyeket intézni... ez biztosan sok idő...

Na sebaj! Legközelebb majd otthonról írok!

hogy hétfő... Tehát a napunk tevékenyen telt. Jártunk keltünk a városban és tesómék ügyeit intéztük.

Végül úgy döntöttem, hogy írok M-nek. Miért ne?! Max lepattint. Szóval megírtam neki, hogy fincsi volt a sushi, de a wasabi miatt szidtam, mert az durván erős volt és remélem a következő ajánlata majd jobban bejön... Hát nem válaszolt. Megint jött, hogy félpercenként lestem a telefont... de hiába... aztán! :) Felhívott :) :) :) Örülés!!! Pár pillanatot beszéltünk csak, de nekem ez is jólesett! Egyre jobban élem bele magam a dologba... nem kéne, mert csak pofára esek... Mindegy, ami engem illet, most nála a labda. Ezt az üzenetet még elküldtem neki, de többet nem leszek kezdeményező fél! Részemről már az is sok volt, hogy felvettem fele a kapcsolatot, meg hogy írtam is most neki. Már ez sem igazán én vagyok! De ennyi, mostantól várakozó álláspontra helyezem magam. 

Valami nagyon zavar! Sms-ben ugyebár írtam neki a következő ajánlatának lehetőségéről... egyértelmű, hogy mire utal... de zavart, amit reagált rá. Mondta, hogy akkor majd a következő ajánlata biztosan jobb lesz és nem fogom visszautasítani meg ilyenek. Már-már túlzott önbizalommal... Nem tetszett! Mondtam is neki, hogy ennyi?! Nem is akar meggyőzni?! Erre, hogy nem hiszi, hogy engem győzködni kell... Na puffff... Mit gondol ez rólam? Attól, hogy folyton célozgatunk egymásnak még nem hiheti, hogy ez (amit hiába akarok nagyon) olyan könnyen fog menni neki. Ezért is vonulok vissza. Ha kellek neki, szerezzen meg!!! 

találkozás. Tegnap délután végre találkozhattam a hallomásból a testvéreméktől már rég ismert, Tóbival. Ő nővérem barátjának munkatársa vagy ismerőse vagy mi. Igazából persze nem volt várva várt találkozás, csak poénkodtunk. Tényleg sokat hallottam már róla, ismerem családi életét, problémáit a feleségével, mindent, amit csak tesómék tudnak róla. Aztán mikor mondták, hogy jön, én nagyon lelkesen fogadtam :) Mondtam, hogy úgy izgulok, hogy végre láthatom... Lényegében ez volt a nap fénypontja. Fura figura. Jó fejnek tűnt, abból, amennyit megismertem belőle. Természetesen mindezt, mint emberről állapítottam meg, nem mint férfiről, úgy nincs róla véleményem. Bár én egyértelműen bejöttem neki. Vagy egyszerűen csak ilyen ha kedves akar lenni. Nemtom' , de annyira nem is érdekel. 

Szóval ez volt délután. Jött, dumáltunk, elmentünk fresnaps-ba, meg fagyizni.

Nem volt tévénk már szombat délután óta. Meghalt a viharban. Szóval tegnap még azt is próbáltuk visszaszerezni. A tíz emeletes ház tetején szerelgettük meg állítgattuk az antennát, illetve ilyen parabolát vagy mit. Én nyílván nem szereltem, csak azért mentem velük, hogy körülnézzek fentről. Klassz volt!

Este meg vicces sorozatokat néztünk, dumálgattunk, punnyadtunk. Ilyesmi. Lényegében ezzel telt a nap.

Ja, meg persze lestem a telefont, meg az e-mail-t, hogy nem írt-e M, de nem. Nem jelentkezett szombat óta. Ma már hétfő van és semmi... Nem tudom, hogy írhatok-e én neki, mennyire ciki ha én keresem? Mert szombaton kérdezte, hogy ízlik-e a sushi és én írtam neki, hogy csak hétfőn tudok nyilatkozni. Szóval most vagy várom, hogy megkérdezze megint, vagy megírom magamtól, hogy milyen volt?! Nos?! Nem tudom mi lenne a legjobb?!

miért van az, hogy két éve ismerjük egymást M-mel és annak ellenére, hogy nyílvánvaló vonzódás volt köztünk, mégsem történt soha semmi!

Tegnap este kellet, hogy erre rájöjjek... Az sms-ek után... Amúgy a tegnap leírtak óta ez ügyben nem történt semmi. Azóta nem írt. Szóval. Természetesen, mint mostanában mindig, M-re gondoltam, M-ről gondolgozta. Azon, hogy a testi vonzalom mennyire egyértelműen megvan köztünk. Azon, hogy mielőtt kimentem külföldre dolgozni, volt búcsúbulim és akkor minden kedves kollégám ott volt, nagyon jól éreztük magunkat. Olyan dolgokról bezséltünk, mint amikről a munkahelyen az ember általában nem szokott. Én voltam a társaságban a legfiatalabb és mint ilyen, a legbátrabban kérdező. Házas munkatársaim nagy része (őrült meglepetésemre) bevallotta, hogy már csalta meg házastársát! Bizony! Én akkor még Pasival voltam, mondtam, hogy nem csaltam meg (ezt még én is elhiszem, bár ha a csók nem  megcsalás, akkor tényleg nem, mert szexuális kapcsolataim előfordulásakor nem voltunk együtt), szóval mondtam, hogy nem csaltam meg, de M-mel megtettem volna... Őt a tásaságban természetesen mindenki ismeri. Egyszerűen közöltem velük, hogy simán megkufircoltam volna... Senki nem csodálkozott, hisz nem volt titok, hogy jóban vagyunk és vonzódunk egymáshoz. Általában a munkatársaim is közreműködtek a dolgokban, mármint abban, amikor ovis módjára húztuk egymást. De az egészből ugye azt akartam kihozni, hogy rájöttem, miért nem volt köztünk eddig semmi és ha lesz is valami az miért csak szex lesz (szerintem). Arra gondoltam, hogy talán elmesélték neki, hogy azon a bizonyos búcsúbulin mit mondtam róla... Szóval nyílván hülye lenne kihagyni egy ilyen (szerinte) ziccert. Hát el kell, hogy keserítsem, nem vagyok egy ziccer típus... De most már tényleg jöjjön a lényeg, amire rájöttem! Ő 31 éves. Se család, se barátnő. Komolyan sportol. Bele se nagyon férne nagyon egy komoly kapcsolat az életébe. És mint azt megtapasztaltam a 2 éves ismeretségünk alatt, ő nem is akar változtatni ezen, egyértelmű a számomra, hogy teljességgel megfelel ez neki így. Hisz ha nem így lenne, akkor már, mint az elmondása szerint az összes barátja, ő is házas lenne. De nem így van. Szóval ebből egyértelműen világos a számomra, hogy köztünk nem nagyon lehet semmi normális dolog. Azt, hogy szex lesz-e, még nem tudom. Mert, mint írtam már korábban, nem tervezek több egyéjszakás kalandot, mert nem vagyok az az önbizalomhiányos, figyelemre és kedvességre vágyó lány, mint akkoriban voltam. Viszont M-re vágyom szexuálisan. Kell a teste! Imádom a vonzódást kettőnk között és tudom, hogy megvesznék ha hozzám érne... A múlkori találkozásunknál is levett a kezemről egy pókot, hát attól is teljesen oda voltam... mi lenne velem intím helyzetben a közelében?! Ennyi volt! Meg is győztem magam, hogy ha csak szex is, de kell nekem!!!! És miért gondolom azt, hogy csak ez lesz köztünk? Mert a testi vonzódás megvan! Ha a lelki is meglett volna, akkor már nagyon rég kezdeményezett volna, mikor még ott dolgoztam és minden héten egyszer, de volt, hogy többször is jött hozzánk. De mivel ő is tudta, hogy ez csak testiség, nem akart belemenni. Hiszen, tegyük fel megtörténik a dolog... neki még ezek után is jönnie kellett volna hozzánk és ily módon a szemembe kellett volna még néznie. Hát lássuk be, ez enyhén szólva is kellemetlen lett volna mindkettőnk részére! Nyílván nem lett volna többet az a flört és szórakozás köztünk, hisz már minek, és ez elég cikis helyzet lett volna...

Tehát mindezeket végiggondolva teljesen világos, hogy ő csak szexuális kapcsolatot akar, aminek legfőbb oka nem én vagyok, hanem az ő már kialakult és jól bevált kis élete, meg a körülmények. Köztünk csak szex lesz! Mert lesz!!! Mert meggyőztem magamat, hogy nem bírnám ki ha nem lenne! És miért most és nem a két év alatt bármikor?! Mert nem kell utána találkoznunk, mint ahogyan azt akkor kellett volna, nem kell utána és soha többé a szemembe néznie. Ez így kényelmesebb lesz mindkettőnk számára! Így végig gondolva belátom okos döntés volt, hogy nem akkoriban történt köztünk ez a dolog... vagyis most sem történt még köztünk semmi, de fog... 

előrejelzett vihar nem is volt nagy szám. Már itt voltam tesóméknál, itt ért utól minket. Nagy szél, meg egy kis eső, de semmi durva... Nem is értettem a nagy probléma csinálást belőle. Na, sebaj.

Azóta hármasban vagyunk a nővéreméknél. Nővéremmel és a pasijával. Anyuék már tovább is álltak. Azóta oda is értek célállomásukra. Minden ok!

De mindez kevéssé érdekes. Csak az érdekel keres-e még M.?! 

sms-t M.-től :) :) (: (: Mikor már teljesen feladtam! Mikor már nem is gondoltam rá! De írt! Végre írt!

Már itt vagyok Pesten. Meséltem neki is, hogy jövök és a terveimet, hogy sushi-t akarunk enni a tesómmal. Kérdezte finom volt-e és, hogy érdemes-e meghalni mielőtt...? Ennek a története (mármint a meghalósnak) hosszú, de szintén enyhén szexuális jellegű. Válaszomban megírtam, hogy a sushi elnapolva, de egyet biztosan tudok, hogy semmiképpen sem érdemes meghalni mielőtt... azt döntse el ő, hogy mi előtt... Gondoltam írok valami turpisságot. Erre kérdezte, hogy esetleg a 8-as előtt? Ezt is hosszú lenne elmesélni (nincs kedvem írni, csak azt akartam gyorsan megörökíteni, hogy mégis eszébe jutottam), de mindenképpen pozitív! A válaszom csak annyi volt, hogy: mondjuk. Mindez úgy két órája történt. Azóta nem válaszolt. Azóta most megint semmi. Majd csak keres még. Vagy nem?

a pozitív gondolatok! Nincs több... Hol marad a vonzás törvényébe vetett hit... igazából nem is volt... De amikor összejött a randi M.-mel, akkor kezdtem azt gondolni, hogy talán van benn valami...

Viszont azóta eltelt két nap és semmi, semmi üzenet, semmi megkeresés... Ez egyszerűen borzalmas. Idegesítő! Csak tudnám mi van?! Tudnám, hogy nem jelentett neki semmit, hogy tényleg csak erre járt és miért ne fussunk össze alapon találkoztunk, de semmi több. Ha tudnám nem várnám, hogy keressen. Akkor nem élném bele magam valami másnak a lehetőségébe is, akkor nekem is csak annyit jelentene. De így, hogy semmi sem 100%, így még reménykedem és ez megörjít! Meg kéne győznöm magam, hogy bizony az, hogy nem keres, egyértelműen azt jelenti, ENNYI VOLT!!!!! Bár itt kéne inkább az ellenkezőjéről győzködnöm magam és életbe léptetnem a vonzás törvényét. Bár működne és csak ennyin múlna. Megyek utána olvasol a dolognak. 

jelentkezett M. Ez szomorú! De miért nem?! Írhatna valami kis hülyeséget, valami semmitmondó apróságot, ami persze nem lenne semmitmondó, mert számomra azt jelentené, hogy eszébe jutottam, gondol rám... Milyen szép is volna... Én sokszor gondolok rá, már rengeteg minden eszembe jutott, amit meg tudtam volna írni neki. De persze nem teszem. Nem keresem. Ha ennyi volt, hát ennyi volt...

Csak nem értem, mert azt mondta nagyon jól érezte magát, ami szerintem tényleg így volt, hisz 2 és fél órán keresztül röhögtünk meg bezsélgettünk. Azt is mondta, hogy egy élmény volt velem lenni, meg úgy váltunk el, hogy (és ezt ő mondta) majd legközelebb ez meg ez lesz. Szóval nem értem! Lehet, hogy kicsit sokat képzeltem a dologba. Hisz ismerjük egymást két éve és eddig sem történt köztünk semmi, egyszerűen csak jóban voltunk, rég találkoztunk, most itthon vagyok, ő járt felénk és ezért beültünk valahova dumálni, de ennyi. És csak én akartam, hogy több legyen! Ő nem akarja, hogy valami ennél több legyen, mert akkor tenne érte. Ez szomorúvá tesz! Persze örülök, hogy legalább ennyi történt!

Elég hirtelen változás történt velem. Ha kimegyek a szobámból és aztán vissza, egyből nézem a telefonom, hogy nem jött-e sms vagy hívás. De nem ez a változás, hanem az, hogy eddig azt vártam a Pasi keressen. Már nem azt várom, már nem miatta nézem a telóm... Nem miatta van rossz kedvem, nem az zavar, hogy ő nem keres...

Péntek reggel van. Itt ülök a szobámban, ölemben a gépem, már megittam a kötelező tejeskávém, meg úgy 1 liter vizet. Ma nem kell főznöm, csak hasábburit meg rántotthúsit sütök. Aztán nővérem szobáját hozom egy kicsit rendbe, mert szerdán jönnek és lakhatóvá kell tenni. Ilyenkor, mikor nincs itthon, eléggé raktár jellege van. Mondom is mindig neki, hogy ő a mostohagyerek. Persze ez csak vicc. Ezután bepakolok a bőröndécskémbe, mert holnap utazunk. Anyuék Debrecenbe mennek nyaralni, én meg (mivel útba esik) elmegyek velük Pestre a tesómékhoz. Aztán velük jövök haza. Hisz mint az előbb írtam, jönnek szerdán. Szóval velük leszek. Négy nap Pesten. Már megbeszéltük, hogy eszünk sushi-t, meg elmegyünk strandolni, meg ilyesmivel töltjük az időnk. Biztos jó lesz! Legalább nem gondolok egyik "pasimra" sem...

Erről jut eszembe, hogy mikor találkoztam M.-mel szerdán, illetve amíg vele voltam, összesen 3 régi rajongómmal találkoztam(tunk). Tök jó volt! Mikor indultam jött szembe az első, ő nagyon aranyosan közölte, hogy tetszem neki és jött utánam, mikor a másik telephelyünkön voltam nyáron (tavaly). Mentem hazafelé és leintegetett, engem keresett. Megálltunk autóinkkal és bezsélgettünk, el akart hívni a Balatonra. Nem is értettem, na mindegy. Aztán sajnálkozott, hogy van pasim, mert akkor volt a Pasi. El volt ámulva hűségemen :) (nem ismert, na). Még párszor próbálkozott, aztán feladta. Azóta is találkoztunk, de már nem utalgatott ilyesmire. A második egy srác volt, aki szerelmet is vallott nekem :) Bár részeg volt, de ettől csak még emlékezetesebb lett a pillanat. Szóval együtt töltöttünk néhány barátunkkal egy vicces estét, ő udvarolt nekem, másnap bejelölt iwiw-en és ennyi. Azóta van barátnője, ezt arról az igen hasznos iwiw-ről tudom. És a harmadik, az a bizonyos rózsacsokros udvarlóm. Aki mielőtt kimentem külföldre a munka miatt, akkor kezdett el küzködni értem. Sajnálkozott is, hogy hogy lehet ilyen szerencsétlen... hááát, van ez így... Amúgy ő a Voltfőnököm' haverja. Fogadtak is egy kamion valami számomra ismeretlen, de állítólag nagyon jó, borban vagy pezsgőben már nem tudom, hogy megkapja, ha vissza tud tartani, ha maradok. Hát vesztett! Kár, hogy nem vagyok olyan, akinek pénzes pasi kell, mert akkor ő tökéletes lett volna. Nagyon is! Hát erről is lecsúsztam :) Nos, az itt felsorolt életemet sajnálom. Ezt vesztettem el azzal, hogy kimentem külföldre. Bár azt hiszem igazából csak rajtam múlna, hogy valamennyire visszakapjam. Például régi munkahelyem felkeresése nagyban hozzájárulna... de ezt már egyre cikibb emlegetnem, mert úgy egy hónapja tervezem szinte minden nap, hogy lemegyek... Nem is folytatom.

A lényeg, hogy holnap ilyenkor útban leszek Pestre. Viszem a kis gépemet és onnan is írok. Biztos történik valami izgi... :) Ha más nem, leírom milyen volt a sushi!

aludtam ma, illetve este. Már 5 óra 23 perckor ébren voltam. Nehezen aludtam el és látszik az ágyamon, hogy nem is volt túl jó éjszakám. Két párnával és két takaróval alszom (a kilenc év maradványa) és nagyon csak szanaszét volt tekeregve, fetrengve mind.

Azt hiszem annak köszönhetem a rossz éjszakát, hogy kattogott az agyam. Persze, hogy A.M.-en gondolkodtam. Visszaidéztem a randi kellemes pillanatait, bár ez nem szándékos volt, de azon kaptam magam, hogy olvasok és már oldalak óta nem tudom miről van szó, mert M-re gondolok. Azon is gondolkodtam, hogy milyen más volt az Exszaktárssal való találkozás, meg az M-mel való. Ugyanolyan jól éreztem magam. Ugyanúgy dumáltunk, röhögtünk, jól éreztük magunkat, de mennyire más, ha van a dologban vonzalom. Ha minden szavad kétértelműre tervezed (mert direkt csinálod!), hogy legyen benne szexualitás, ha álltok egymás mellett és hozzá akarsz érni a másikhoz, helyezkedsz, hogy "véletlenül" összeérjen a kezetek... Imádom mind a két srácot és mégis mennyire más. Létezik fiú és lány barátság! Ebből erre kellett rájönnöm. Mert, mint ahogyan azt írtam is, Exszaktárssal nagyon jó barátok vagyunk. Vagy ha mégsincs fiú-lány barátság, akkor Exszaktársnak kell éreznie valamit irántam. De ez nem így van. Tudom! És ettől volt nagyon más Vele, mint M-mel. Ő tetszik nekem... ennyi...

Erről jut eszembe, hogy tegnap hívott Exszaktárs is. Kinn van már Spanyolországban és dolgozik és vár, hogy meglátogassuk. Jó, hogy van nekem! Jó, hogy van, aki felhív!

Azon is gondolkodtam, hogy azért fura lenne, ha lenne másik pasim. Kilenc év a Pasi mellett... aztán hírtelen egy Újpasi. Csak én lennék ugyanaz. És ezzel együtt a szokásaim is ugyanazok lennének, ugyanúgy ölelném át, ugyanúgy bújnék hozzá, ugyanúgy puszilnám meg, ugyanúgy becézném... Fura lenne! Sohasem voltam mással kapcsolatban. Minden szokásom, ami egy kapcsolatban jelen van, az hozzá köthető, az egy picit ő is... Nem tudom mennyire normális ez?! Azt hiszem már eleve az sem normális, hogy 15 éves korom óta, kilenc éven keresztül, voltam kapcsolatban... Ez nyomot hagy. Ő már mindenképpen része az életemnek, mondhatni mióta az eszemet tudom mellettem volt. Amúgy M ezt nem tudja rólam. Nem beszélgettünk még ilyesmiről. Én sem tudok semmi ilyesmit róla. Hány barátnője volt? Hányszor volt szerelmes? Majd talán ha legközelebb találkozunk (ha találkozunk még), akkor beszélgetünk ilyesmiről is. Amúgy a tegnapi (szerintem) jól sikerült randi óta nem jelentkezett. Nem mintha kellett volna, csak azért tetszett volna (természetesen) egy kedves üzenet. Nem csak miatta gondolkodtam azon, hogy milyen lesz új kapcsolatban lenni. Hiszen szó sincs köztünk kapcsolatról. Inkább olyan az egész, mint amiből max. szex lesz... amit persze nem bánnék... vagyis mégis... Azért gondolom ezt, mert tényleg minden szavunkban benne volt a turpisság... Azért jó lenne, ha nem csak abból a szempontból érdekelném. Azt már eldöntöttem az utolsó egyéjszakás kalandom óta, hogy soha többet nem fekszem le senkivel csak úgy. Nagyon idióta dolog. Akkor élveztem. Nagyon. De leginkább a lelkemnek tett jót, hogy érdeklek valakit, hogy kellek valakinek. Igaz minkét ilyen esetben nem a pasin múlott, hogy csak egy éjszaka lett belőle. Én zártam le a dolgokat, nem akartam folytatást soha. Mindkettőt megbántam. Rájöttem, hogy ilyet csak önbizalomhiányos szerencsétlen kiscsajok csinálnak, mert mint mondtam, akkor jó a lelküknek az érdeklődés. Én már nem vagyok ilyen. Tehát M-mel sem fogok csak szexuális kapcsolatba bocsájtkozni. Pedig nem hiszem, hogy más lehetne a dologból. Nem miattam. Szerintem ő nem akar mást, azért gondolok erre, mert tényleg nem beszéltünk komoly dolgokról, bár burkoltan, de a szexről beszéltünk végig és ez nem rajtam múlott. Mondtam is neki, hogy nem lehet vele komoly dolgokról beszélni, persze ő ezt próbálta megcáfolni, de hát... mégiscsak ugyanoda lyukadtunk ki... :) Azért a mosolyjel, mert persze azért ez akkor tetszett (még most is, kinek ne esne jól, ha valaki vonzódik hozzá szexuálisan), de... és erre csak most gondoltam... jobb lenne, ha másként is érdekelném. És itt jönne szóba az új kapcsolat lehetősége. Erről jutott eszembe, hogy azért fura lenne. Bár ki tudja?! Én lennék csak ugyanaz, ő más lenne... és ettől talán az egész más lenne, talán mégsem ugyanúgy ölelném és nem ugyanúgy becézgetném...

a randi!!!!!!!!!!!!! :) :) Még kedd este írt, hogy akkor áll-e még a megbeszélt dolog?! Még jó hogy.... naná! Dél-egy körülre beszéltük meg és hogy hív pontosítás miatt.

Szóval reggel felkeltem. Mindjárt főzéssel indítottam a napot, hogy délre legyen időm még elkészülni. Kaja kész, zuhany, hajmosás, majd vártam, hogy hívjon. Közben jött az ajtó felmérő ember (új bejáratunk lesz), meg utána aput kellett szállítmányoznom a munkahelyére. Pont ekkor hívott. Mondtam álljon meg valahol és tíz perc múlva, ha végeztem, hívom hol van és odamegyek. Így is volt. Találkoztunk :) Ugyanolyan cukorfalat, mint volt... Én azt mondanám, hogy jó volt. Jól éreztük magunkat. Sokat röhögtünk... Erős szexuális túlfűtöttség volt minden szavunkban... Jó volt :)

Ő ebédelt, én csak narancslét ittam. Beszélgettünk egy csomó mindenről. Én tényleg jól éreztem magam. Szerintem ő is. Legalábbis ezt mondta. Leszámítva a meleget. Rettenetes volt, együltő helyünkben folyt rólunk a víz.

Tehát megtörtént, amit annyira szerettem volna! Nem tudom lesz-e folytatása. De ha nem, akkor is volt legalább egy nem szokványos délutánom...

JÓ VOLT!!!