Egy pöttyet voltam csak idegbeteg tegnap. Úgy indult a dolog, hogy szerda reggel indulunk haza... hááát... nem mondom, hogy nem számítottam rá, hogy nem így lesz, de azért erre nem számítottam... Szerinted?! éjjel egykor értünk haza... Nem is kommentálná, tovább a dolgot...
Ismerem én őket! Nem is gondoltam komolyan a reggeli indulást, de azért gondoltam délután négy körül azért összejön. Hát nem! Este kilenckor indultunk el. na, de aztán beletörődte, és feladtam a reményt. Már mindegy volt mikor érünk haza. Nem volt dolgom, szóval.
A mai program a csajokkal át lett rakva hétfőre, mert Anikó (aki terhes) ma megy leánybúcsúba. Holnap meg a Móni nem ér rá. Szóval hétfőn talizunk. Legalább ez már tuti! Mert telefonon beszéltem le a Mónival.
Jó barna vagyok. A nap jelentős részét mostanáig fürdőruhában töltöttem. Felállítottuk a tegnap beszerzett medencénket. Nagy, vízforgatós, takarófóliás, meg minden ami kell. Benn is van már a gumimatrac :) Abban lubickoltunk. Komoly feladat volt a hely kialakítása, megfelelő slag beszerzése, a szükséges vegyszerek beszerzése és megfelelő adagolása. Mind-mind komoly munka volt! De végeztünk és nagyon jót lubickoltunk!
És a végére hagytam a legfontosabbat :) Írt M! Az előbb. Mikor jöttem be már várt az üzenet. Vicces és aranyos. Nem tudom mit válaszoljak neki... Valami szintén vicceset és frappánsat kéne! Majd kitalálom, de egy picit még várni akarok és nem egyből rohanva válaszolni.
Holnapra is barnulást tervezek... semmittevést, barnulást...
