hogy egy szép hétfői napon nem történt semmi... De komolyan semmi! Egyszerűen nem történik velem semmi! Nincs semmi életnek nevezhetőm...
Kezdek teljesen megzakkanni... Délelőtt semmittevés, délután, miután apu hazaért elmentünk mamához krumplit ásni, mármint kiszedni a földből. Remek délutáni program. Nekem már csak ez jutott... Hihetetlen! Komolyan mondom hihetetlen, hogy itt vagyok (mindjárt) 25 évesen és nincs, semmilyen ilyen korban normálisnak nevezhető, programom. Nincsenek barátaim. Ily módon nincsen semmilyen emberi kapcsolatom velem egykorúakkal, illetve senkivel.
Az egyetlen, ami még életnek nevezhető az az M-mel való "kapcsolatom". Este felhívott. Én nem hívtam természetesen, mint ahogyan sohasem. Hívott, de nem vettem fel. Aztán picit később írtam neki, hogy alszik-e. Válaszolta, hogy igen. Gondoltam jól van, akkor nem hívom vissza, majd felhív, ha beszélgetni akar velem. Hát fel is hívott. Olyan háromnegyed órát beszélgettünk. A hétvégéről beszéltünk, mert ugyebár ez lesz az a hétvége, amikor az anyukája nem lesz itthon. Tehát, hogy együtt töltjük-e. Előreláthatólag igen. És most ő kezdte el, hogy nem esünk-e át a ló túloldalára, hogy nem baszunk-e ki magunkkal, ha ennyit együtt vagyunk. Mondtam neki, hogy a múlt hétvége az már gyanúsan gázos volt, amikor a csütörtöki ebédből pénteki is lett, meg a hétvégét is együtt töltöttük, de ez nem ismétlődött meg azóta, szóval csak nyugalom, tartjuk a kellő távolságot. Nem is értettem miért kell most megint erről beszélni. Mondtam is neki, hogy ezt már párszor megbeszéltük és nem akarom én állandóan úgy tervezni a dolgaimat, hogy mi lesz majd ha... Hát nem?! Csinálom amíg kedvem van aztán kész! Kérdeztem tőle, hogy akkor ne találkozzunk? Mondta, hogy egyáltalán nem erről van szó. Nem ezt mondta és szeretné ha együtt töltenénk a hétvégét. Hát akkor mi a fasz volt ez már megint?! Remélem hasonló indokból tért rá a dologra, mint én. Mert én azért peccegettem a dolgot, hogy azt halljam, hogy szeretné komolyan gondolni a dolgot és próbáljuk meg komolyan venni egymást. Én ezt akartam hallani, amikor előhoztam ezt a témát, de persze nem hallottam. Ezért nem hallott ő sem semmi ilyesmit tőlem.
Szerdán megyek állásinterjúra. Fogalmam sincs, hogy hova. Jelentkeztem ezer helyre és nem értettem mit mond a pasi, ki ő és honnan. De nem lesz belőle semmi, mert tuti valami ügynöki munka, hiszen nincs Nagyvárosban irodájuk. Ezt az ember mondta, hogy találkozzunk az egyik főtéri kávézóban, mert még nincs iroda. Szóval úgysem fog érdekelni a dolog. De legalább M-nek mondhattam, hogy megyek állásinterjúra. Talán nem gondolja, hogy elüldögélek a babérjaimon. Viszont ő meg szerdán jött volna hozzánk, szóval vagy átteszi csütörtökre, vagy elkerüljük egymást. Sok HA (természetesen) kíséretében persze mondta, hogy akkor csütörtök, de ki tudja... ennyi ha mellett... Még akár a hétvége is elmaradhat... Gyűlölöm ezt! Gyűlölöm ezt a sok ha-t és ezt a bizonytalanságot. Hétvégén lesz ezzel kapcsolatban egy beszélgetésünk. Megmondom neki, hogy ezt fejezzük be. Vagy ne találkozzunk többet, vagy ne legyen ennyi ha köztünk...
