Szerda van... ennek annak a napnak kéne lennie... Hiszen megbeszéltük, hogy ezentúl minden szerdára szabaddá teszem magam, hogy együtt ebédelhessünk. Csak sajnos ezt a szerdát nem beszéltük meg. Sőt egyáltalán semmit nem beszéltük meg. Meg nem is ír, meg nem is hív. Szóval minden változatlan. Persze rossz és várom minden percben, hogy hívjon, de próbálok nem csak erre koncentrálni.
Tegnap elolvastam egy régi JOY-ban a Hogyan szerezhetsz meg bárkit? című cikket. Egyszerűen nem nyújtott semmi újat. És nem azért, mert már olvastam, hanem mert én egyszerűen olyan vagyok, amit ott leírt az ember. De tényleg, minden amit olvastam az leginkább én voltam. A trükkök, a praktikák... nekem alap a viselkedésemben... az, hogy mosolygom állandóan az alap, hogy a szemébe nézek, szintén, hisz ki se bírnám, hogy ne úgy legyen. Hogy közben szexi dolgokra gondolok? Hát csak arra! Belenézek a szemébe és az jár az agyamban, hogyan térdelek elé és nézek közben szintén a szemébe... A külsőségek? Hogy egyszerű, természetes és ápolt? Hát az vagyok én! Szóval tényleg! Minden, ami csak felsorolásra került én vagyok! Nem akarok én nagyképűnek tűnni vagy ilyesmi, mert tényleg egyáltalán nem is vagyok az, de azt hiszem tényleg a lehető legjobban viselkedtem a randijainkon. Tehát az egyetlen baj az lehetett, hogy ezek tényleg nem randik voltak... egyszerűen semmit nem jelentett neki. Ennyi!
Most megyek és legyen bármilyen nevetséges... megmosom a hajam... hátha mégis találkozunk... Vagyis mégsem. Mert F azt mondta neki szombaton, hogy csak csütörtökön lesz, tehát ha esetleg jön is, akkor is csak holnap. De azért reménykedem!
Anyuék elmentek Nagyvárosba. Járólapot vesznek a bejáratnál lévő lépcsőre. Alakulgat a házikónk :) Úgy volt, hogy én is megyek, de... mi van ha mégis jön M?! Nem mehettem el! Tudom! Szánalmas vagyok!!! De így legalább van időm egy picit a tanfolyamjaimra! Most is már itt vannak mellettem. Megyek is! Dolgozgatok rajt!
