találkozás. Tegnap délután végre találkozhattam a hallomásból a testvéreméktől már rég ismert, Tóbival. Ő nővérem barátjának munkatársa vagy ismerőse vagy mi. Igazából persze nem volt várva várt találkozás, csak poénkodtunk. Tényleg sokat hallottam már róla, ismerem családi életét, problémáit a feleségével, mindent, amit csak tesómék tudnak róla. Aztán mikor mondták, hogy jön, én nagyon lelkesen fogadtam :) Mondtam, hogy úgy izgulok, hogy végre láthatom... Lényegében ez volt a nap fénypontja. Fura figura. Jó fejnek tűnt, abból, amennyit megismertem belőle. Természetesen mindezt, mint emberről állapítottam meg, nem mint férfiről, úgy nincs róla véleményem. Bár én egyértelműen bejöttem neki. Vagy egyszerűen csak ilyen ha kedves akar lenni. Nemtom' , de annyira nem is érdekel.
Szóval ez volt délután. Jött, dumáltunk, elmentünk fresnaps-ba, meg fagyizni.
Nem volt tévénk már szombat délután óta. Meghalt a viharban. Szóval tegnap még azt is próbáltuk visszaszerezni. A tíz emeletes ház tetején szerelgettük meg állítgattuk az antennát, illetve ilyen parabolát vagy mit. Én nyílván nem szereltem, csak azért mentem velük, hogy körülnézzek fentről. Klassz volt!
Este meg vicces sorozatokat néztünk, dumálgattunk, punnyadtunk. Ilyesmi. Lényegében ezzel telt a nap.
Ja, meg persze lestem a telefont, meg az e-mail-t, hogy nem írt-e M, de nem. Nem jelentkezett szombat óta. Ma már hétfő van és semmi... Nem tudom, hogy írhatok-e én neki, mennyire ciki ha én keresem? Mert szombaton kérdezte, hogy ízlik-e a sushi és én írtam neki, hogy csak hétfőn tudok nyilatkozni. Szóval most vagy várom, hogy megkérdezze megint, vagy megírom magamtól, hogy milyen volt?! Nos?! Nem tudom mi lenne a legjobb?!
