hogy hétfő... Tehát a napunk tevékenyen telt. Jártunk keltünk a városban és tesómék ügyeit intéztük.
Végül úgy döntöttem, hogy írok M-nek. Miért ne?! Max lepattint. Szóval megírtam neki, hogy fincsi volt a sushi, de a wasabi miatt szidtam, mert az durván erős volt és remélem a következő ajánlata majd jobban bejön... Hát nem válaszolt. Megint jött, hogy félpercenként lestem a telefont... de hiába... aztán! :) Felhívott :) :) :) Örülés!!! Pár pillanatot beszéltünk csak, de nekem ez is jólesett! Egyre jobban élem bele magam a dologba... nem kéne, mert csak pofára esek... Mindegy, ami engem illet, most nála a labda. Ezt az üzenetet még elküldtem neki, de többet nem leszek kezdeményező fél! Részemről már az is sok volt, hogy felvettem fele a kapcsolatot, meg hogy írtam is most neki. Már ez sem igazán én vagyok! De ennyi, mostantól várakozó álláspontra helyezem magam.
Valami nagyon zavar! Sms-ben ugyebár írtam neki a következő ajánlatának lehetőségéről... egyértelmű, hogy mire utal... de zavart, amit reagált rá. Mondta, hogy akkor majd a következő ajánlata biztosan jobb lesz és nem fogom visszautasítani meg ilyenek. Már-már túlzott önbizalommal... Nem tetszett! Mondtam is neki, hogy ennyi?! Nem is akar meggyőzni?! Erre, hogy nem hiszi, hogy engem győzködni kell... Na puffff... Mit gondol ez rólam? Attól, hogy folyton célozgatunk egymásnak még nem hiheti, hogy ez (amit hiába akarok nagyon) olyan könnyen fog menni neki. Ezért is vonulok vissza. Ha kellek neki, szerezzen meg!!!
