hogy szerda volt... Nem is értem miért írtam ilyen nagyon régen...
Tehát szerda, ebédeltünk :) Szóval eljött és találkoztunk. Még mindig kicsit furin viselkedtünk az elején, az ebéd alatt, olyan punnyadtak és egy csöppöt elcsigázottak voltunk... kicsit olyan érzésem volt, mintha a szexen kívül nem nagyon működne a dolog... de mégsincs így, hiszen az órákig tartó telefonbeszélgetések, akár naponta többször is, nem erre utalnak. Na mindegy, mindenesetre ez a tegnap este meg a mai ebéd nem indult zökkenőmentesen. Aztán már megsimogatott és én is megpusziltam a kezét, szóval azért egymáshoz értünk és utána már jó volt a hangulat, vagyis jobb, de azért ő érezhetően fáradt volt. Ja, és felhívott a tegnap említett Pasi haverja a Kutyasétáltatós, akivel reggel beszélgettem, hogy így-úgy-amúgy és egyértelmű lett, hogy akarna valamit tőlem. M is végighallgatta a beszélgetést és megállapította, hogy hülye vagyok ha ilyen kedvesen beszélgetek mindenkivel és nem hajtom el őket a francba. Ezen elbeszélgettünk egy kicsit, megvitattuk a véleményeinket és azok különbözőségét és hát egyértelműen neki van igaza. Én vagyok a hülye, amiért mindig ilyen idióta szitukba keveredem. Na mindegy. Kaja után megint kimentünk a tóhoz. Leültünk egy padhoz és megint úgy viselkedtünk, mint a szerelmesek szoktak. Az ölemben feküdt és én simogattam... beszélgettünk, csókolóztunk... Nagyon jó volt! De, mint mindig, így most is, sietett haza. Ment megint edzésre. Illetve nem is edzés volt csak közölték a két kis emberrel, hogy nem indulnak a versenyen, mert nem igazán érzik rajtuk, hogy tennének érte és megfelelőképpen akarnák. Szóval inkább megbeszélés volt. Onnan meg valami kerti partiba ment. Irigylem, hogy neki van élete, hogy van egy csomó haverja és mindig van kihez szólnia, nekem meg semmi... a munkát már nem is említem...
Tehát ez volt még szerdán. Meg megbeszéltük a csütörtököt. Reggel indultam hozzájuk, a megszokott kávézóban találkoztunk 10kor, illetve ott vártam rá egy pár percet. Mikor indultam, olyan fél kilenc körül felhívott, hogy hát mi van. Mondtam neki, hogy én már úton vagyok, hiszen megbeszéltük, hogy megyünk. Nem gondoltam, hogy hívogatnom kell még őt ezek után, mondta, hogy na ja, ő volt a hülye, hogy ezt feltételezte, hisz nem vagyok a csaja... De én tényleg nem gondoltam, hogy miután megbeszéltük ezen még mindig van mit beszélgetni reggel indulás előtt. Na mindegy. Megérkeztem, megérkezett, reggelizett, meg ittunk, aztán indultunk is Pestre. Otthagytam a kocsim a kávézó parkolójában. Nem akartam hozzájuk vinni, nem akartam találkozni az anyukájával. Bár igazából nem az a helyes kifejezés, hogy nem akartam, mert ha azt mondja, hogy gyere bemutatlak anyámnak, akkor szívesen mentem volna, de mondtam neki inkább, hogy nem és ő sem erősködött, szóval ennyiben maradt a dolog. Meg azt is mondta, hogy nővérével biztosan találkozom aznap és a kettőtől együtt inkább megkímélne...
Tehát kettesben autóztunk Pestre. Féltünk kicsit a forgalomtól, de egyáltalán nem volt vészes, sőt, az autópálya is , meg Pest is teljesen üres volt. Az út jól telt... :) Elszórakoztattuk egymást... :) Nem részletezném! Megérkeztünk, leparkoltunk és kisétáltunk az eseményre. Néztük a repülős dolgokat, meg minden, de nem nagyon lehetett beszélgetni, meg hallani egymás szavát és rendkívül nagyon meleg is volt, meg éhesek is voltunk, szóval elmentünk kajálni. Elvitt abba az olasz étterembe, amiről már mesélt és ajánlotta, hogy menjünk el, még mikor tesóméknál voltam fenn. De sokkal jobb volt ez így, mármint hogy ő vitt el. Nagyon jó volt! Nagyon tetszett és nagyon fincsi volt, amit ettünk! Mondtam már, hogy imádok vele enni?! Imádom, amilyen átéléssel és lelkesen, gusztin és jóízűen eszik :) Tehát ettünk egy jót. Aztán vissza a Duna partra. Mikor meguntuk, éppen indultunk tesómékhoz (mert ugye ott alszunk majd), hogy tűzijátékig "pihenjünk" egyet, mikor telefonált a nővére, hogy elindult hozzánk, de lerobbant az autója, se kép, se hang, megállt az út közepén és most szerez valakit, aki félretolja, de menjünk és segítsünk megoldani a dolgot. :) Vicces szitu volt. Tehát mentünk, felmentőseregként siettünk. Mint kiderült az üzemanyag fogyott ki :) De persze, mert az autó kiírt még 40 km-t, csak hát annyit már mégsem tett meg... Szóval megérkeztünk, benzinkútról hoztunk benzint, kétszer kellett fordulni. Ezidő alatt nem találkoztam a tesóval, mert olyan helyen tudtunk csak megállni az autóval, ahol nem szabadott volna és én inkább ott maradtam. Aztán mikor hajlandó volt az autó elindulni, akkor találkoztunk, mert M vitte a lerobbant autót, hátha valami lesz alapon és a nővére jött M autójával. Szóval amig odaértünk hozzá, addig vele autóztam. Beszélgettünk. Nem volt gáz. Bár kicsit két külön világ vagyunk. Ő egy szőke, megcsinált szájú, meg kitudja még mi mindene megcsinált, Milánóban meg Bécsben vásároló nő, én meg egy egyszerű barna kislány vagyok... Számomra ő szintén irigylésre méltó életet élő, önálló pesti csaj. Nem hiszem, hogy különösebben mély benyomást tettem volna rá, sőt volt egy olyan megjegyzése, hogy mi mindig ilyen sokat beszélgetünk, mert alig bír a szavunkba vágni... és hát nyílván azért mondta mindezt, mert szótlanul ültünk egymás mellett és a gépére próbáltunk netet varázsolni, mert valamit elbaszott rajta. Tehát ez van, mindegy. Miután végeztünk az autómentéssel és indultunk volna, akkor már tényleg "pihenni" ideiglenes otthonunkba, telefonált M kollégája, akivel nagyon jóban van, haverok, aki mondta, hogy küldjön rólam képet még amikor itt futott és szintén beszéltek telefonon. Na ez bonyolult lett. A lényeg, hogy tudunk egymás létezéséről :) Telefonált, mert ők is Pesten vannak, illetve Dányban pihennek a hosszú hétvégén a feleségével és hívtak minket, hogy menjünk ki hozzájuk, mert éppen grilleznek és szívesen látnának minket vacsorára. M-nek nem sok kedve volt, szerintem ment volna inkább szundikálni, de én szívesen kimentem, hogy végre megismerjem a híres kollégát. Jól sikerült az este. Jól éreztem magam velük! Talán semmi rosszat nem mondanak rólam M-nek, úgy értem remélem pozitív benyomást tettem rájuk. Nem tudom miért fontos ez nekem ennyire, de hát mégis... hogy venné ki magát, ha leszólnának... Ezért is bánt, hogy szerintem a nővére nem volt elragadtatva tőlem... Na, de vissza a lényeghez. Vacsi után siettünk vissza Pestre, összeszedtük a nővért, aztán uccu a tűzijáték, ami 20 perc volt és nem túl nagy szám... De hát mindketten tudtuk, hogy nem is igazán a tűzijáték miatt jöttünk... A nővér még hívott minket erre-arra, de M lepattintotta, hogy mi már nagyon fáradtak vagyunk... Tehát hazavittük őt, aztán mi is hazamentünk. Az este zuhannyal folytatódott, aztán a többit nem írhatom le... :)
Másnap délig szintén nem publikus a történés. De azután megint a nővérénél voltunk, konkrétan ekkor történt a net szerelés, meg autó is meg egyebek, de mindegy is. Szóval ott voltunk picit, aztán elmentünk kajálni, mert már nagyon csak éheztünk, aztán irány haza. Az autóút megint jól sikerült... Náluk a kávézónál hagyott autóhoz mentünk és hát a kötelező kávézóba való beülés is megvolt... Találkoztam még néhány haverjával és a kávézó tulajával is, aki szintén haver... Hazafelé úton felajánlotta, hogy maradjak még náluk, de én nem mondtam igent és ő nem erőltette a dolgot (pedig kicsit tehette volna, mert szívesen maradtam volna), de mikor nem mondtam igent, mondta, hogy meg is kímélne inkább az anyjától, mert még viszi orvoshoz is ma és amúgy sem egy leányálom... Szóval ennyiben maradtunk. Elváltak útjaink. Én megint nem adtam neki puszit és megint ő hajolt be az autóba és csókolt meg.
Hogy mi ez, ami köztünk van?! Hát még mindig nem tudom, vagyis méginkább nem tudom... Mert hazafelé beszélgettünk kapcsolatokról, a működőképességükről, meg házasságról és olyan jól egyetértettünk mindenben... mégis ugyanúgy elhangzott, hogy hát akkor visszlát, többet nem találkozunk és ugyan nem kell, hogy mostantól rosszban legyünk, de hát ennyi volt... Aztán ezek után ugyanúgy megsimogatott és sok puszit is kaptam... olyan puszikat, amikben szeretet volt és nem szexuális vágy, olyan érintéseket, amikben kedvesség volt és szintén nem vágy... Sőt talán kedvesebb érintéseket, mint előtte bármikor... Tehát nem igazán tudtuk megbeszélni mi van és mi lesz köztünk... Úgy éreztem kicsit, mintha ezt az előre megbeszélt csak szex van köztünk dolgot azért tartanánk fent látszatnak, mert ad némi biztonságot, ha mégsem jön össze semmi, akkor mondhatjuk lelkiismeret furdalás nélkül a másiknak, hogy mit háborogsz, hisz megbeszéltük... de ugyanakkor meg kicsit már jobban benne vagyunk mindketten, annál legalábbis, hogy ez csak szex, mindenképpen jobban... Még a kávézóban mondtam, vagyis valahogy szóba jött a szerelem és olyasmit mondtam, de a zaklatóimra és nem rá utalva, hogy nem kell nekem egyik sem és nem akarok senkit, erre ő hogy de múltkor azt mondtam, hogy lennék szerelmes szívesen megint, mondtam, hogy ez így van, még most is így gondolom. Erre megkérdezte, hogy mi lenne, hogy megpróbálkozna vele, hogy belé legyek szerelmes, mire én, hogy miért ? megpróbálkoznál vele. De konkrétumok helyett megint csak odáig jutottunk, hogy hülyeség ilyenekről beszélgetni, hülye kérdések ezek és úgysem mi döntjük el, hogy mi legyen, mert ez nem így működik... Nem tudom... Azóta is ugyanúgy mindennap hív és beszélgetünk. Nem órákat ugyan, de a fél, háromnegyed óra megvan és akár naponta többször is... Mégsem beszéltünk meg semmit, hogy találkozunk-e még vagy bármi. Mármint semmi konkrétat. Persze poénkodunk azzal, hogy hát majd ha kész lesz a lakás még kufircolnunk kell az ablakban, meg most készül a válaszfal és mondtam neki, hogy falnak döntés biztosnak kell lennie meg ilyesmik, de semmi konkrét. Hát marad a várakozó álláspont. Nem akarok nyomulni... Azt szeretném, ha ő kezdeményezne és tudom, hogy meg is teszi, ha úgy érzi, mert tudja, hogy szerintem ez a férfi dolga és hát mégiscsak ő a férfi. Tehát ha akar még tőlem valamit, akkor lépni fog. Csak esélyt sem látok rá, hogy mostanában bárhol is együtt lehessünk... Se hétközben, se hétvégén. Ő most hétvégén is Pesten lesz, meg azután is és hát így a hétvége kilőve. Hétközben max egy ebéd... De ha nem lesz lehetőségünk a közeljövőben együtt lenni, úgy igazán együtt, kettesben együtt, akkor vége lesz minden még nem létező dolognak is... ezt tudom, ez egyértelmű... nem fogunk csak beszélni a dolgokról...
