érzek egyszerre. Fura érzések vannak bennem a hétvége óta...
De kezdeném inkább az elején. Gondoltam elmesélem az egész hétvégét. A péntekről már írtam. A megérkezésről, a szimpatikus haverról, meg ilyesmi. Aztán ő edzésre ment és én egyedül maradtam náluk. És ami fura az az, hogy nem volt fura. Egy pillanatig sem éreztem magam rosszul, meg furán náluk. Sőt, tök nyugodtan leültem, otthon éreztem magam és olvasgattam. Aztán megérkezett... :) Imádom őt! A helyzet az, hogy nagyon tetszik nekem! És ez baj! Lévén, hogy kapcsolatunk, ami nem nevezhető kapcsolatnak, megbeszélés alapján csupán szexuális jellegű... Pedig minden tetszik benne... Nem kicsit! Tudom, tudom, ez így normális, hisz hiába minden... mégicsak nőből vagyok... Na, de visszatérve a hétvégére! Hazaérkezte és zuhany után úgy fél perc alatt egymásnak estünk... Imádtam! Kufircoltunk, ettünk, aludunk, felébredtünk, kufircoltunk, aludtunk, felébredtünk, kufircoltunk... nagyjából ezzel telt a péntek este, illetve éjjel és hajnal. Ami megjegyzem nem kicsit fura a számomra... és ez még csak a péntek volt... Vacsit főzött, boroztunk... Olyan igazán klassz volt minden! A szombat sem telt másként. Az előbbi felsorolást kéne itt is megismételnem, esetleg más sorrendiséggel :) Imádtam, élveztem minden pillanatát a hétvégének! Utólag összeszámolva, megállapítottuk, hogy 10 fölött van a hétvége a számok tükrében... Ez ez nem kicsit nem normális... szerintünk! Legalábbis ő is azt mondta, hogy ilyet még nem csinált és nem is gondolta, hogy képes ilyesmire. Valljuk be... nem semmi teljesítmény... Egyikünk részéről sem és egyikünk számára sem... Jézusom!!!!! Azt mondta, ha valaki csütörtökön azt mondja neki, hogy ilyen lesz a hétvégéje, azt pofán röhögi... nem különben...
Aztán este 10 körül összeszedtük magunkat és elmentünk vacsizni. Később meg, mivel itt nyaralt egy volt szaktársa, akit úgy 5 éve nem látott, velük (mármint a szaktárssal meg a nővérével) találkoztunk. Beültünk egy helyre, dumálni, inni. Én nem ittam, én vezettem. Vezethettem a céges autót :) M nagyon kis helyes volt. Aztán miután elváltak útjaink, mi még lementünk a Balaton partra, körülnézni a keszthelyi éjszakában... De inkább úgy döntöttünk, hogy haza kéne menni... :) Otthon, náluk, még leültünk, ittunk némi tequila-t, ő jelentősen nagyobb mennyiséget az unszolásomra és hát... nem publikus dolgok következtek (nem írhatom le, kaptam már kommentben, hogy perverz vagyok és kiskorúak is olvasnak).
Eljutottunk a kedvellektől a tetszel nekemig... :) Szerintem amúgy olyan kis viccesek voltunk egész hétvégén! Összebújva aludtunk, szeretgettük, simogattuk, puszilgattuk egymást, de minden nem szexuális érintés, azaz kedveskedésből elkövetett után, megbeszéltük, hogy ilyet a szerelmesek csinálnak, tehát mi nem tehetjük, aztán persze folytattuk... Jó volt! Tehát ilyenek is voltak egy-egy alvás, kufircolás, evés között...
Vasárnap sem volt másként semmi... És ami a legdurvább, hogy lényegében 3 napot töltöttünk együtt, leginkább ki sem mozdultunk és mégis, egy pillanata sem volt unalmas a hétvégének. Szóval vasárnap... sikerült délre összeszedni magunkat és elmentünk ebédelni. Aztán beültünk a már említett kávézóba, onnan sétálni mentünk, szép kis város látványosságait megtekintve. Jó volt sétálgatni vele :) Felmentünk a készülő otthonába is megint, meg találkoztunk a szombat esti volt szaktárssal és családjával, mert a lakás alatti étteremben ebédeltek. A lakásban megállapítottuk, hogy hát csak haza kéne menni gyorsan-gyorsan...
Nem akarom úgy jellemezni a délutánt, hogy kufircolás, alvás, kifircolás... mert azért (NEKEM) többet jelentett... főleg a "nem csinálhatunk ilyet, mert ilyet a szerelmesek csinálnak" dolgok miatt... Aztán nem volt könnyű, de lassan csak elindultam haza... Szomorú voltam hazafelé! Nagyon jól éreztem magam vele!
A búcsú?... Hááát... nem is tudom... Azt hiszem majdnem tökéletesre sikerült a körülményekhez képest, meg, amit a megbeszélés alapján, az egyéjszakás kaland szabályai engedélyeznek (bár a miénk kétéjszakás! :) Magamtól jöttem el, ő szerette volna ha még maradok egy picit, de nem tettem, indultam, kikísért, nem csókoltam meg, mert nem mertem, nem akartam, hogy más jellege legyen a dolognak, mint ami. Egy visszláttal beültem a kocsiba, aztán ő hajolt be a lehúzott ablakon és megcsókolt... Tetszett! Aztán elindultam... és onnantól vagyok szomorú és boldog egyben. Mondta, hogy hívjam fel ha hazaértam. Nem tettem. Csak írtam egy sms-t, hogy "hazaértem". Ennyi. Válaszolt, hogy örül, részben. Anyuék érdeklődtek persze a hétvégéről. Nem mondhattam persze el, így maradtunk annyiban, hogy semmi csak haver és nem is vele töltöttem a hétvégét, hanem vele plusz sok mindenki mással... Aztán aludtam, kissé azért már fáradt voltam a hétvége után... Arra ébredtem, hogy felhívott :) Ennél jobban nem is tehetett volna boldogabbá! Nagyon örültem, hogy megtette! Úgy egy órát beszélgettünk. Aranyos volt, mikor megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy ezt tette (mármint, hogy felhívott) és hogy megteheti-e újra, mert tudja, hogy korábbi egyéjszakás kalandjaimnál én kértem a fiúkat, hogy legyen annyi az egész és ne beszéljünk többet, meg semmit ne csináljunk többet együtt, tehát fejezzük be az egy éjszaka után. Persze vele nem szeretném ezt tenni, vele szívem szerint minden éjszakát együtt töltenék... De nem gondolhatok ilyenekre... tehát csak beszélgettünk, mint szoktunk és jó volt! Kedves és aranyos volt!
Röviden ennyit a hétvégéről! Sok mindent tudnék még mesélni, sok mindenről beszélgettünk még és részletezhetném is a dolgokat, de már így sem sikeredett túl rövidre a bejegyzés...
"Egy élmény volt!"
