Hááááááááááááááát................... nem panaszkodom! Igazán nem panaszkodhatom! Fél egy körül érkezett. A Rózsáspasi étterme mögött állt meg. Láttuk is őt. És akit még láttunk, az a már emlegetett, volt főnököm, sőt... nem hogy csak láttuk... le is buktunk... találkoztunk vele. Lévén, hogy ott ebédelt, akkor végzett, ment fagyiért, M kocsiát (mivel céges) megismert, odajött és hát... lebukás megvolt... pár perc beszélgetés után elbúcsúztunk legyetek jók felkiálltással :) Mondtam én, hogy mindig jók vagyunk! És ez így is van! :) Még az autóban dolgozott egy pár percet miután megérkeztem, valami rendelést kellett elküldenie, addig persze beültem hozzá. Hát már ott is bejött az első tette... köztünk volt a laptop táskája, belenéztem, ő odahajolt és megcsókolt... tetszett, hogy fél perc elteltével kezdeményezett...
Szóval a találkozás után mentünk ebédelni. Szokott hely, a kedvenc pincérünk. Jó volt. Bár kicsit már fura... megmondom őszintén nem volt olyan pergő a beszélgetésünk, mint szokott... Jó, hát ettünk, ez ad némi indokot, de akkor is már kicsit fura volt és azért ott még nem tartunk, hogy hallgatni is jó lenne együtt, azért nem mondom, hogy ilyen már-már feszélyező csendek voltak, deeee... nem tudom... Furább volt, mint eddig, na. Ebéd után elmentünk a tóhóz, sétáltunk egyet... sokszori megállással... hasonló történésekkel, mint a péntek délután volt... bár kicsit már bátrabbak voltunk... járt a kéz olyan helyen ahol addig nem... Háááát nem volt könnyű leállni. Azt mondta ő most olyan, mint egy felrázott kólás üveg, amit nem bontanak ki és ami mindjárt robban... Hasonlóképpen... magam is hasonlóképpen... Nagyon kívántam (kívánom) és élveztem ahogy hozzám ér, megcsókol... mindent élveztem...
Sajnos sietett edzésre. Ezért van, hogy már itthon vagyok. Viszont megbeszéltük a hétvégét is. Péntek délután megyek. Bár ő szerette volna ha már most megyek, felajánlotta, hogy most vele elmegyek, holnap meg hazahoz, mert szerinte az igazán pazarlás, hogy a mai nap helyett csak a péntektől leszünk együtt. Kedves volt tőle, de nemet mondtam. Nem volt egyszerű nemet mondani, de sikerült. Szóval maradt a péntek délután. Hogy meddig maradok, azt meg már tisztáztunk, amíg kedvünk van... VÁROM!!!!
Hazahozattam magam. Nem volt kedvem sétálgatni. Csók aztán visszlát! Kaptam tőle egy cukrot. Miután elment és megettem a cukrot írtam neki egy sms-t :) "Megettem a cukorkát... nem mondom, hogy csak azt szopogatnám el..." Távozása után gondoltam ráteszek egy lapáttal még a szenvedésünkre... A válasza: "Azt hiszem, vissza kellene fordulnom..." Azt mondta este felhív, persze mert megfenyegettem, hogy ha péntekig nem beszélünk, akkor nem megyek. Bár azt hiszem, amúgy is felhívott volna.
A lényeg röviden annyi, hogy újabb szexmentes, de nem kicsit erotikus tóparti randin vagyunk túl!
