hogy miután vége lesz a hétvégének és eljövök tőlük, lesz-e folytatása a dolognak. Mármint, hogy fog-e keresni és ha igen, akkor mondjuk egy hét elteltével vagy mint az elmúlt egy hétben, úgy mindennap... Szóval ezek a kérdések foglalkoztattak...
De megnyugodhattam! Hiszen már aznap felhívott miután hazaértem :) És nem volt benne semmi kínos és nem volt fura, ugyanúgy tudtunk beszélgetni egy órán keresztül és persze leginkább sokat röhögtünk :) Azt hiszem, ha nem lenne ennyi, reálisan nézve, akadálynak minősülő dolog a kapcsolatunk ellen (100 km és 6 év, bár ez még hagyján, azt hiszem leginkább a távkapcsolat, ami nem fekszik egyikünknek sem), akkor mindketten szeretnénk úgymond a másikhoz tartozni legálisan. Ezt érzem rajta is, szerintem ő is kedvel annyira, hogy más helyzet esetén tennénk egy próbát. Én nem különben!
De a telefonálásnál tartottam. Tegnap is felhívott :) Kétszer is! Már dél körül valamikor egyszer az autójából, akkor is elég sokat beszélgettünk. Aztán este 11 körül újra felhívott. Hát szeretünk beszélgetni, ez van :) Persze csak-csak megjegyzi, hogy én sohasem hívom... Nem gondoltam egyébként, hogy eljön ez a pillanat. Arra gondolok, hogy pár hete még hogy szenvedtem, hogy úgy érzem nem kellek neki, meg hogy nem keres, legalábbis nem úgy és nem annyiszor ahogyan az nekem tetszene... most meg?! Elértem, amit akartam és ez annyira jó! Pedig tényleg nem gondoltam, hogy így lesz. Főleg, hogy megbeszéltünk dolgokat a távkapcsolatról, valami akkori csajról, meg ilyesmi és akkor már egészen feladtam. De mint a mellékelt ábra mutatja elértem, amit akartam. Legalább ebben sikerült! Mert erről jut eszembe a munka... ami nem nagyon jön össze... kezd nagyon csak frusztrálni a dolog... Na, de vissza M-hez! Tehát tegnap is felhívott kétszer. Megbeszéltük a szerdát, a szokásos közös ebédünket :) Persze kérdőjelesen, mert mint mindig azért nem 100%, hogy ideér, de biztosan megpróbál. Ezenkívül a 20-dikáról is akadnak terveink... Miszerint el kéne menni Pestre. Nővéremék úgyis itt lesznek nálunk, meg úgy néz ki, pasija szülei is jönnek, szóval száműzve leszek a szobámból és arra gondoltam, meg kéne kérni nővéreméket, had aludjak 20-án náluk. Holnap jönnek, kulcs elkér aztán csütörtökön irány Pest, persze M-mel. Nem tudni mi lesz belőle, mert nem nagyon halad az otthonával, lévén, hogy a múlt hétvégét sem éppen az ottani munkával töltötte :) és mondta, hogy azért kéne már valamicskét dolgozgatnia, csak az a baj, nagy a csábítás... Hát én igazán nem akarok az a lány lenni, aki miatt nem haladnak a dolgai és csak hátráltatja... De ez a pesti tűzijátékos dolog azért jó lenne, ha összejönne. Persze ez tesóméktól is függ. Majd holnap megbeszéljük M-mel mi legyen. Ja, és most jut eszembe, hogy mikor meséltem neki, száműzve leszek a szobámból és nem lesz hol aludnom, akkor mondta, hogy hát volnának ajánlatai hol töltsem az éjszakáim. Ezenkívül azt is mondta, olyan kis aranyosan, hogy hiányzom neki és elzsibbaszthatnám a jobb kezét azzal, hogy azon alszom :) Jólesett!
Ja, és beszélt az általam a kávézóban megismer barátjával, aki hevesen érdeklődött a hétvégénkről :) és azt mondta szimpatikus voltam neki. Ez is jólesett! Legalább egy haver már kedvel.
Azonkívül, hogy múltkor eljutottunk a kedvellektől a tetszelig, most már odáig "fejlesztettem" magam, hogy nem a volt munkahelyem+nevem szerepel a telefonjában, mint mindenkinek (nyílván családtagokat és haverokat kivéve), hanem csak a nevem. Ezt ő mondta tegnap, mármint, hogy átírta a dolgot. Ez is tetszett!
Tehát kedd van. Ma szintén semmi dolgom. Sajnos! Se munka, se komoly program... Szenvedés! Ez a része az életemnek még mindig szenvedés! M-et leszámítva minden téren minden változatlan... Ahhh... Jó lenne már nem semmitevőnek lenni. Jó lenne mutatni valamit M irányába ilyen téren. Nem akarom, hogy azt gondolja semitelen' vagyok! De ha egyszer semmi lehetőség... Persze már a pénz sem ártana, mert azért most, hogy találkozgatok M-mel, azért fogyogat a dolog... Tehát munka!!!!!!
