Tegnap nem írtam... hááát...
Szóval :) Vigyorgok, mint a tejbetök... még mindig... Elmentem. Találkoztunk. Úgy három körül hozzájuk közeli kisvárosban. Fagyiztunk. Megpróbálkoztunk a komoly beszélgetéssel :) Hát csak nem sikerült. Jó volt, hogy leginkább nem a mi anyanyelvünkből valók vettek körül minket. Azért persze sikerült nem csak a szexről beszélgetnünk, de meg kellett jegyeznünk, hogy néhány perc mással kapcsolatban eltöltött beszélgetés, ami nagy koncentrációt igényelt, után valahogy mindig csak ugyanoda lyukadtunk ki. Fagyi után rábeszéltem, hogy mutassa meg készülő otthonát... Na, az ottani bezsélgetés kezdetben igazán komoly volt. Megmutatta mit hogyan miért, milyen lesz és így-úgy-amúgy... De... Este nyolcig maradtunk... Nem részletezném a dolgot... :) :) :) Nem csináltunk semmi olyat! Na, jó egy kicsit... De meggyőztem, hogy álljunk le, mert azt akarom, hogy szenvedjen... Hááát... szenvedtünk... sajnos nem csak ő... Jaj, imádtam, ahogyan hozzám ért, megfogott, a falnak nyomott... élveztem minden pillanatát!!!! Ahogy megcsókolt... azt is imádtam... Kész vagyok!
Azért persze próbálkoztunk tényleg, erősen próbálkoztunk a komoly beszélgetéssel! Azt mindenesetre megbeszéltük, hogy reálisan gondolkodva ebből tényleg csak szex lesz! Mert lesz! Ezt is megbeszéltük! Megígértettem vele, hogy én leszek az első, akivel az ablakban fog kufircolni ha kész a lakás. Lehet, hogy nem bírom megvárni, hogy kész legyen... :) Szóval megbeszéltük miért mondtam a haverjának, hogy nem vettem észre, hogy csajozna. Hogy nem ehhez vagyok szokva, hogy nem érzem úgy, hogy érdekelném (mennyi hogy). A válasz megjegyzem nem esett túl jól... mert van, vagy volt, vagy mi egy másik csaj... nem is értettem, mert először úgy értelmeztem mintha ez a lány a lehetséges barátnőjelöltje lenne, aztán később meg inkább úgy értettem, mintha nem hinné, hogy összejön a lánnyal. Szóval nem értettem teljesen! Olyan volt mintha én vagy ő?! Azért ez mellbevágó egy élmény volt! De persze nem csináltam úgy, mint akit érdekelt. Hiszen mi csak kifircolni fogunk! Azt is megbeszéltük, amit már említettem, mint lehetséges hátráltatóját a komoly dolgoknak, hogy 6 év + 100 km. Ez a távkapcsolatnak minősülő dolog pedig egyikőnknek sem hiányzik. Tehát komolyan tisztáztunk mindent, azt is megbeszéltük, hogy ez így normális, ha megmondjuk mit akarunk egymástól, tisztáztunk mindent és csak azután... szóval azután jött a szórakozás...
Akkor tényleg nem érdekelt az esetleges másik csaj, de hazafelé azért elgondolkodtam rajta. De azt mondta, hogy nem a barátnője, mert akkor nem tenné ezt velem, amit tettünk és azért volt kicsit tartózkodóbb még pár hete, napja, mert akkor még lehetséges barátnőjelölt volt, de lévén hogy már nem az, azért tartunk ott, ahol tartunk. Hát inkább elhiszem! Mert, amit először gondoltam a dologba, az kevésbé tetszik!
Rengeteg dologről beszélgettünk, már tudja a kilenc évet, a "Kár, pedig azt hittem titokban dugunk?!"-ot, meg lényegében elég sok mindent. Neki is volt 6 éves kapcsolata, de az is egy 100 km-es dolog volt, ezért is nem akarna ilyet. Beszéltünk a múltról (mert van már két éves közös múltunk :) ), hogy ő emlékszik arra, mikor először látott, elmesélte hogyan volt és hogy neki abban a pillanatban eszébe jutott, hogy megkufircolna. Mondtam neki, hogy ez tetszik! Aztán legközelebb akkor mondtam neki, hogy ez is tetszik, mikor mondtam, már szexuálisan túlontúl túlfűtötten, hogy inkább menjünk, erre annyit mondott, hogy nem! Imádtam, hogy csak ennyit mondott, ellentmondást nem tűrően! Ez is tetszett és jólesett! Meg még sok minden más hasonló olyan dolog történt, ami nagyon bejött. Megbeszéltük, hogy hagyjunk itt egy jelet, ami feltehetően sokáig megmarad, ami arra emlékezteti, hogy mit ígért, hogy velem fog először kufircolni az ablakban. Az ablakpárkány lett a kiválasztott hely. Arra nem mostanában kerül festék. Húztunk rá egy vonalat. Ő tette, mert mondtam neki, hogy nem gondolja, hogy én húzom meg magamnak a strigulát :) Szóval a jel megvan! Motiváció, hogy gyorsabban készüljön a lakás :)
Nos, visszatérve a szenvedésre... hát szenvedtünk... de kibírtuk. Bár azt hiszem ez nekem köszönhető. Végül többszöri próbálkozás után csak sikerült elindulnunk :) Visszavitt a kocsimhoz, közben simogatta a lában... imádtam...
Megbeszéltük, hogy ha jön a jövő héten találkozunk, meg hogy az anyukája nem lesz otthon hétvégén és hát... csak össze kéne futnunk... :)
Fél tíz volt mire hazaértem. Tíz körül meg felhívott! Csak sikerült elérnem, hogy keressen, hogy érdekeljem, hogy most már ő akar jobban!!! A terv megvalósítva! Nem az van, hogy napokig semmi, hanem alig hogy hazaérek tőle keres! Örültem neki! Fél órát beszélgettünk. Ő visszement a lakásba, hogy kicsit dolgozzon, de állítása szerint nem nagyon ment neki... :) Azt mondta, hogy eddig nem gondolt ott ilyenekre, hisz semmi hasonló nem történt, de most nem nagyon tud másra gondolni... :) Szóval részéről a szenvedés megvan, elértem a célom, ha ezt akartam! Hát bizony! Ekkor beszéltük meg az ebédet. Mondtam neki, hogy szeretnék vele ezek után csak ebédelni, beülni valahova, egymás szemébe nézni, úgy, hogy nem eshetünk egymásnak, elvégre nyílvános helyen vagyunk... Azt mondta megbeszéltük, de kész van... az égnek áll a haja tőlem a szó legpozitívabb értelmében... (második cél is elérve!) Megbeszéltük ezt is és a hétvégét is! Hát várom... nem kicsit!!!
Mondtam neki, hogy útban hazafelé eszembe jutott, hogy remélem meglesz a kis jelünk az ablakpárkányon, mikor a felesége az ablakot pucolja majd... :) Azt mondta gonosz vagyok :) Hát, lehet! :) Jaj, élveztem a délután minden pillanatát és utána a telefonbeszélgetést is! Azt is mondta nem nagyon fog épülni a fal, mert nem kicsit szenved és attól tart lesz még néhány gondolata velem kapcsolatban... Hogy én hogy vártam ezt! De elértem, amit akartam. Még ha csak szex is lesz belőle! És a csak nem is illik ide! Szex! Szex! Szex! Így, simán, csak nélkül!
