A blogom

Szóval ott tartottam, hogy válaszoltam neki. Azt amit válaszolnom kellett! Szeretem, imádom őt, de egyeltalán nem bízom benn, hogy most bármi másképp lenne, nem hiszem, hogy éppen ezért ér nekem ez az egész annyit, hogy változtassak a mindennapjaimon, értem ez alatt azt, hogy megint visszaköltözzek hozzá és onnan (30 km) járjak dolgozni, ami nekem nagyon szar lenne, ami a közlekedést illeti... nem akarom ezt az egészet... nincs nekem szükségem rá, hogy elszúrjam az egész napomat, főleg, hogy ő meg éjjel dolgozik... szóval ő hazaér hajnal négy környékén, én kelnék akkor (ami megjegyzem eleve elgondolkodtató, mert most fél hétkor kelek!) és indulnék busz, vonat, mindenhol várakozás... szóval dolgoznék, majd hazaérnék hozzá fél hat körül (pedig ugye fél négyig dolgozom!), ő addigra már nyílvám ébren lenne és három órát együtt tölthetnénk, majd ő indulna dolgozni fél kilenc körül és én meg egyedül maradnék, lefeküdnék egyedül az ágyunkba és amikor eljön a hajnal kezdődne minden előről... Kérdem én, ér ez az egész herce-hurca nekem ennyit?! Szerintem nem! Azt hiszem így kell döntenem! Meg ugye anyagi megfontolásból se mindegy. Bejárni meg ilyenek... Ha meg meglenne az autóm, akkor ugyan közlekedni könnyen menne, de az anyagi vonzata elég húzós... Azért dolgoznék, hogy kifizessem az autót meg beletankoljam a maradékot, hogy el tudjak járni dolgozni... Értelme?! Szerintem nem túl sok!

Na, de visszatérve az észérvek mezejéről az esti eseményekre, ott tartottam, hogy válaszoltam, majd ezt írta:

"Tudom, hogy ezt nem bizonyítottam, de nagyon szeretlek! Rossz, hogy nem vagy nekem! Nélküled lehet élni, de nincs értelme! Rajtad múlik!" 19:32

Tudom, hogy rajtam múlik... tudom nagyon jól... és azt hiszem tényleg az lenne a leghelyesebb ha békénhagynánk egymást... A válaszom:

"Az a vicces, hogy te ezt akkor is nagyon jól tudtad, amikor megírtad, hogy szerinted jobb lenne külön! Akkor meg minek? Mi értelme volt az egésznek megint?" 19:37

Hát nincs igazam? Hát dehogynem!!! Egyszerűen csak tudja, hogy van egy hülye szerelmes barátnője, akivel ezt bűntetlenül megteheti... bűntetlenül, mert annyiszor megtette és én annyiszor megbocsátottam, hogy az már megszámlálhatatlan és azt hiszi ez így lesz mindig... ami egyértelműen az én hibám! Már először nem szabadott volna belemennek ebbe a játékba! Csak az a borzasztó az egészben, hogy szeretem és szívem szerint megint újrakezdenék mindent még így is, hogy tudom megint csak egy évig lennénk együtt, aztán ugyan ez és, hogy annak az egy évnek a vége csak szenvedés nekem.... Ezt válaszolta az előbbi sms-emre:

"Semmi értelme nem volt annak, amit csináltam! Ennél viszont sokkal nagyobb hülyeség külön lenni egymástól! Bár ha belegondolok, hogy anyukádék utálnak, akkor meggondolandó!" 19:54

Ehhez el kell mondanom, hogy anyuék régen tényleg nem rajongtak érte, hiszen ő volt, aki a 15 éves kislányukat elvette tőlük és rengeteg hülyeséget csináltunk... Milyen szépek is voltak azok az idők... akkor még szerelmesek voltunk... különben nem tettünk volna ennyi őrültséget!! (nem részletezném!) De a lényeg, hogy anyuék kifejezetten kedvelik a Pasit most már!

"Ja, azért hallgatom mindig, hogy mikor jössz!" 19:55

Ez tényleg így van... Mikor jön? Mikor békültök ki? Meg ilyenek, de azt azért mindig hozzáteszik, hogy azt remélik annyi eszem van, hogy akkor sem adom fel a munkám! Ezek és az ehhez hasonló megjegyzésekhez az a sok hülyeség kapcsolható indokként, amiket csináltunk, szóval érthetőek a szüleim félelmei, régen sok hülyeségre képes lettem volna a Pasiért, de már nincs rózsaszín felhő, úgyhogy megnyugodhatnak...

Aztán, amit erre írt:

"Az a baj, hogy sokszor elfelejtettem, a legnagyobb értéket már megtaláltam!" 20:16

Hát erre inkább nem reagáltam, hiszen max annyi telett volna tőlem, hogy így jártál, ez már csak a te bajod, tanulj meg ezzel együtt élni, meg hasonlók, de ezt nem akartam, nem akartam bunkó lenni. Inkább egyszerűen nem válaszoltam! Aztán később, mikor már aludtam ezt írta:

"Nem kaptam választ!" 22:17

Ez csak azért lehet, mert nem válaszoltam... evidens... na, de erre sem válaszoltam, aztán még végül ennyit írt:

"Szeretlek!" 2:54

Köszi, köszi! Ezt hiszed te, mert szerintem nem szeretsz! Esetleg megszoktál! Fura most hét év után egyedül és a megszokások hiánya fáj!!! Vagy ha jószívű akarok lenni, akkor talán te tényleg úgy hiszed, hogy szeretsz, de szerintem nem! Szerintem, akit szeretsz az te saját magad vagy és nem én!!!

Ha szeretnél, érdekelt volna, hogy nem vagyok boldog! Mert észrevetted, hogy nem vagyok az hiszen mondtad is és a jobb lenne külön indoka is az volt, hogy nem akarsz többet bántani, de ha szeretnél, akkor megerőltetted volna magad egy picit és próbáltál volna valamit tenni azért, hogy az legyek... És sorolhatnám most oldalakon keresztül, hogy mivel tehettél volna boldoggá, amiket te mind tudtál és mégsem egy csepp szándék sem volt benned! Tehát ennyi! Ez minden, amit még hozzáfűznék és most megint odáig jutottam, hogy NEM!!! NEM BÉKÜLÖK!!!  

a sok szeretlekes üzenet után tegnap este először írta azt konkrétan, hogy békülni szeretne.

"Szia! Szeretném ha kibékülnél velem! Tudom, hogy erre nem sok esély van, de gondold meg! Nagyon hiányzol!" 19:23

Hát nem mondom már nagyon vártam ezt az üzit, de nem azért, mert békülni akarok, hanem mert jól esik az embernek az ilyen... Azt válaszoltam neki, amit az eszem gondol és nem azt amit a szívem érez...

"Szia! Szerintem semmi értelme! Nem hiszem, hogy most bármi másképp lenne, mint eddig annyiszor... mitől is lenne..." 19:26

Ez így is van, ezt a kicsi eszem tudja, de a szívem annyira szaladna hozzá! Akár most azonnal is! Nagyon hiányzik!!!! Minden percben csak rá gondolok és fáj, hogy nem bújhatok hozzá, nem simogathatom meg meg semmi...

Mennem kell

dolgozom, ha még nem mondtam volna, de csak délig, úgyhogy mindjárt végzek. Ma vagyok teljesen egyedül először.. sehol senki, aki tudna segíteni, de eddig egész jól ment... büszke vagyok magamra... talán nem is lesz ebben a röpke negyed órában már semmi... Csak remélni tudom!

enyire nem lehetett régen, hogy írtam....

Pedig minden jel arra utal, hogy így van...

Ennek minden bizonnyal két oka lehetne, de rám nyílván csak az egyik igaz... Lehetne, hogy annyi minden történt, hogy nem értem rá írni és lehetne, hogy nem történt semmi és ezért nem volt semmi érdemleges megemlítenivaló... Hát sajnos inkább ez utóbbi, ami az igaz... Tényleg semmi....

Reggel felkelek, munka, hazajövök, bepunny a tv elé... semmi társasági élet vagy bármi, ami egy kis színt vinne az életembe... Szóval tényleg semmi...

A Pasival vasárnap és szerdán is beszéltem, de nem volt semmi extra. Kértem, hogy hagyjon békén, mert ennek semmi értelme, de közölte, hogy soha nem fogja ezt tenni, mármint ne is számítsak rá, hogy ő valaha békénhagy engem... Azért ez jó!!!!

szóval ott tartottam, hogy válaszoltam neki. Aztán nem írt semmit és nem bírtam ki, írnom kellett!

"Tudod van egy kis baj... nagyon szeretlek és ez mindig így is lesz! De kérlek soha ne keress többet! Könnyebb lenne mindkettőnknek ha teljesen elengednénk egymást! Csak bírjuk ki! köszi" 21:43

Persze ezt nem gondoltam így, vagyis így gondoltam, de nem teljes szívemből, csak és kizárólag ezt... de nem is ez a lényeg, hanem hogy írhassak neki és azért ne olyan legyen az üzi, hogy én is oda meg vissza vagyok érte és a helyzettől... Aztán válaszolt. Arra számítottam, hogy megint olyan sms-t kapok, hogy akkor így jártál, meg ilyenek, de ennél kedvesebbet kaptam:

"Ez nagyon szarul esik, hogy te tényleg el tudsz felejteni engem örökre!" 21:55

Hogyan tudnálak elfelejteni örökre?! Ugyan már! Még ha akarnám se tudnám soha elfelejteni őt! SOHA!!! De nem válaszoltam neki, főleg nem az előbb leírtakat! Próbáltam elaludni, de nem sikerült... próbáltam nem rá gondolni, de az sem sikerült... Aztán fél óra múlva kaptam a következő sms-t:

"Hiányzik a bőröd illata, puhasága! Szeretnélek megpuszilni, megölelni!" 22:29

Nagyon jól esett, de természetesen erre sem válaszoltam. Nem akarok mindig válaszolni neki, de félek, hogy megunja, aztán nem ír többet. Azt meg nem bírnám ki! Nem bírnám, hogy soha többé ne halljak róla, hogy ne tudjam mi van vele! Nem hiszem, hogy tudnék úgy élni... nem bírnám! Biztos, hogy csak ő járna az eszemben!!! Így is csak rá gondolok! Mindig! A nap minden percében és az a durva, hogy ez a legkevésbé sem túlzás!

Most megint azon a ponton vagyok, hogy ha megjelenne itt, kérdezés nélkül a nyakába ugranék... Imádom őt! Teljes szívemből odavagyok érte! Bármennyire is utálom közben.... 

eseményeket elmesélem... úgyis mindig a Pasival kapcsolatos dolgok azok, amik említésre méltó történések az életemben...

Szóval a két perces beszélgetést már leírtam. Vártam, hogy keressen, írjon vagy valami, mert hiába minden elhatározás, nincs nap, hogy ne várnám... Aztán írt :)

"Hiányzol! Szeretlek! Bocs, hogy nem tudom még visszaadni a pénzed! Szia" 19:56

Ezt kaptam a drága kis bogártól... de szokásomhoz híven nem válaszoltam! Ezért kaptam is úgy fél óra múlva a következőt!

"Örültem volna ha válaszolsz!" 20:23

Hát erre már írtam:

"Bocs, de nem tudtam mit válaszolni! Vigyázz magadra! szia" 20:24

és ez minden kétséget kizáróan így is volt, mit válaszolhattam volna rá?! Hát nem?!

Majd mindjárt folytatom, de most mennem kell segíteni apunak!

a Pasi az előbb... meglepődtem... nem sokat értettem abból, amit mond, mert kinn volt a saját kis külön bejáratú házikónkban, ahol nincs túl sok térerő, ezért nagyon rövidre zártuk a beszélgetést. Tulajdonképpen csak azért hívott, mert azt hallotta, hogy van barátom, ezt kénytelen voltam cáfolni (ami lehet, hogy kár volt), meg megkérdezte mit ebédeltünk... érthetetlen.... na sebaj...

Csak az az egy probléma, hogy amilyen szánalmas vagyok most megint várom, hogy jöjjön... minden megálló autó hangjára szaladok, ami meg egy picit hangosabb, tehát akár motor is lehet, egyenesen rohanok az ablakhoz ezerrel verő szívvel.... Nem akarok ilyen nevetségesen viselkedni, de nem tehetek róla, hogy vágyom rá, hogy jöjjön és ezt érzem... ez van... Meg az idő is olyan szép... igazán motorozásra való... elmotorozhatna felénk, hiszen lehet, hogy idén már nem lesz rá alkalma, lehet ezentúl hideg és esős időnk lesz... nem biztos, hogy jövő tavaszig előtolhatja még.... Én hülye szánalmas!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! SEGÍTSÉG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

grillezett cuccukat készítünk. Mivel szerintem ez idén az utolsó alkalom, hogy ki lehet menni az udvarra, így ezt ki is használjuk. Fincsi lesz. A faszén már kinn izzik és mindjárt mennek a finom husik!!

ki vagyok bukva.... én pont ma merültem bele az önsajnálatba erre megjelenik az unokatesóm és csak még mélyebbre taszít....

Itt ünnepelt a barátnőjével valami évfordulót... gondolom úgy két évesek lehetnek... szóval eljöttek a közeli falu turizmusát fellendítve egy kis nomád hétvégére egy kis paraszt házikót béreltek, favágással, tv nélkül meg ilyenek... Szóval nagy hepin megjelentek itt... azt vártam bejelentik az esküvőt is.... IRIGYELTEM ŐKET!!!!!! Nagyon nagyon irigyeltem őket!!! Mi a 7 év alatt egy évfordulót sem ünnepeltünk meg... Bizony! És bizton állíthatom, hogy nem rajtam múlt!!!

Mondjuk nem mondom örültem volna ha esküvőjük lesz! Ez azt jelentette volna, hogy találkozhattam volna azzal a sráccal, akivel egy picit több, mint egy éve összekeveredtem (ezt már említettem, neki küldtem úgy három hete e-mail-t, hogy mi van vele, de azóta sem válaszolt...) és ha találkozunk tudom, hogy jól ellettünk volna megint... Jót tenne nekem egy lagzi... egy lagzi idegen helyen, idegenek között, idegen pasikkal.... Ez most tetszene... ki is találtam miben mennék (ebből is látszik, hogy nőből vagyok)... nagyon dögös lenne a rucim... Imádom, amikor megnéznek, amikor látszik valakin, hogy tetszem neki... Jó lenne most is valami hasonlót érezni, de attól tartok ez a mostani életkörülményemben el fog kerülni... Ezért lenne jó ha összejönne a suli! Imádnám ha beülhetnék a yarisomba és elmehetnék néha Győrbe, ahol biztosan találkoznék normális emberekkel is... mert nem mondom, hogy elkerülnek a pasik, de nem tartom jelentős hódítási eseménynek, hogy egy részeg és öreg bácsi udvarol és elkéri a számom... Valami épkézláb pasi kell! Nem is pasi, hanem FÉRFI!!! Egy igazi 30 év körüli férfi!!!

vágyom a kisautómra! Úgy szeretném ha az enyém lehetne. A tesómmal még mindig nem beszéltem, hogy menjenek és nézzék meg... Pedig így csak beleélem magam és mikor eljön a nap meg csalódnom kell... Tudom, hogy így lenne... Mindig ez szokott lenni!! Ilyen az élet! Bár ne kéne megvárnom, hogy legyen három hónapos munkaviszonyom... bárcsak már most az enyém lehetne... kezes úgyis kell mellém, arra gondolom az apu lenne a legalkalmasabb, ami a fizetést illeti. Szóval elküldöm a tesómék és mégnézetem velük az autóm és megkérem tudakoljanak meg minden féléket, mintha ők akarnák megvenni... Remélem nincs sérülés az elején, mert azért az elvenné a kedvem, de nem hiszem, hogy változtatna azon, hogy kell nekem!

Erről jut eszembe, hogy a Pasi nem jelentkezik, hogy szándékában állna visszaadni a tizenötezremet. Ez nem jellemző rá! A legkevésbé sem... nem tudom jelent-e ez valamit, hogy készül-e valamire, vagy simán elfelejtette. Ami biztos, hogy nem szándékosan nem adja vissza! Erre a nyakamat merném tenni, hisz ismerem. Viszont ezért tényleg nem tudom mi lesz most ezzel a pénzzel. Az biztos, hogy én nem fogom kérni tőle, hülyén érezném magam! Viszont az autó miatt jól jönne, ha másra nem is egy tank benzinre igen... Majd meglátjuk mi lesz...

ma én dolgozom, de M cserélni akart, mert jövő hétvégén programja van. Megy szüretelni, amit saját elmondása szerint imád! Én még sohasem voltam, de képzelem milyen jó hangulatban telhet... Szóval csak csütörtökön és pénteken kellett Gy (az elődöm) nélkül dolgoznom, mert hétfőn már lesz (még két hétig). Minden elég klasszul ment. Végülis M mindenben segített ezért is úsztuk meg bonyodalmak nélkül a két napot... Néha azt érzem menni fog a dolog egyedül is, néha meg azt, hogy ezt sohasem fogom megtanulni... Remélem az első variáció fog győzni!

A lényeg, hogy csak el akartam mesélni elég jól telt az a két nap, amitől annyira féltem, ugyebár az egyedüllét miatt.... De túlvagyok rajt és úgy érzem elég sikeresen!

fogyasztok így szombaton hajnalban... meg kell, hogy mondjam ennek semmi köze a lelki állapotomhoz és érzéseim bárminemű alkolholba folytásához....

Egyszerűen csak valami olyan isteni finomat csináltam reggel, hogy már a második pohárral hörpintem fel! Háromdecis pohárral! No nem kell rosszra gondolni, az alkohol mennyisége a legkevésbé sem a hárim deci :)

Szóval tejeskávét csináltam reggel: kávé (normál, emberi adag), két édesítőszerrel, két nagy kanál tejporral, hogy krémes legyen és rengeteg tejjel + ami eddig nem volt: valami isteni finom csokikrémes likőrös (vodkával) lötty!!! Felejthetetlen lett! Édes, krémes, kávés, csokis.....

Megyek is élvezkedni.... Ugye milyen csodálatos ez a világ?!...    :)

Élek! Ez csak azért fontos, mert most láttam csak, hogy az előző bejegyzésem végén éppen gombát indultam enni (ami megjegyzem nagyon fini volt) és ugyebár ki tudja hogyan és ki által jutott hozzánk, s mint ilyen, bizonytalan forrásból származó termék, akár mérgező is lehet... de nem volt.... Él mindenki. De amitől ezelőtt anyu gombamérgezést kapott, a két legszebb és legnagyobb gomba a zacsiban, az ott is maradt, mármint a zacskóban és eldobásra került... azt mondta nem tudná megenni... érthető. A többiek viszont nagyon finom gombapörköltté avanzsálódtak!

Nem is tudom melyik nap írtam utoljára... talán szerdán... na mindegy... Pasifronton semmi változás... Nem keresett azóta sem!

Most megint csak azon jár az agyam, hogy MI VAN? MI VAN? MI VAN? Barátnő? Baleset? Vagy egyszerűen nem szeret? Nem kellek neki? Rájött ő is, hogy így a legjobb?

Bármennyire is durván hangzik a balesetnek örülnék a legjobban! Tudom, tudom!!! Ez tényleg eléggé felháborító! Belátom ez azért lehet így, mert magamat jobban szeretem, mint őt (ez nem tudom mennyire természetellenes?)... Szóval bármi jobb lenne annál, mintsem kiderüljön nem kellek neki! Abba belehalnék! Akarom, hogy akarjon! És akarom, hogy ellen tudjak állni neki! Kissé talán bonyolult.... valaki végre megmondhatná mit tegyek!!!! Vagy ha azt nem is, akkor hogy te hülye pi.... vedd már észre magad, te nem is szereted ezt a Pasit! Valakinek ezt kéne mondania, de nagyon meggyőzően, hogy én is elhiggyem és belássam végre, hogy ennek a kapcsolatnak vége!

De nem akarok a magányba süllyedni!!!! Persze most is magányos vagyok! Ne gondolja senki, hogy olyan egyszerű élni egyedül, mikor 7 évig együtt éltem valakivel. 7 évig mindig volt mellettem valaki, tényleg jóban rosszban együtt voltunk, egy csomó mindent, sőt 7 év alatt mindent együtt csináltunk és ez most hiányzik! Nagyon hiányzik! Hogy egyedül vagyok, hogy nincs kihez hozzábújni, nincs kit szeretni, nincs kinek meglepetéseket csinálni.... vége a társas élet minden pozitívumával járó élvezetének...

Fizikailag hiányzik, hogy hozzámérjen valaki és hogy az érintéseket én is viszonozhassam! Erről most az jutott eszembe, hogy ha lesz egyszer valakim, akkor másképpen fogom őt ölelni, szeretni, becézni mint a Pasit... Milyen lesz szeretkezni vele? Másként úgysem tudok viselkedni, mindig ugyanolyan leszek, egy adott helyzetben ugyanazt és ugyanúgy fogok reagálni... Ez mindig olyan lesz, mintha megcsalnám őt, hiszen ezek a reakció, cselekedetek, viselkedési formák nagyrésze, ami most én vagy, azalatt a 7 év alatt alakult ki, amit vele töltöttem.... egy csomó felvett viselkedési forma, meg minden, ami most már 100%-ig én vagyok egy kicsit ő is (és ez fordítva is így van)! Azt hiszem egy szimpla barátságban is idomulnak egymáshoz az emberek, nemhogy az első szerelemben... 15 éves voltam mikor megismertem... azokat az éveimet töltöttem vele, amikor az ember személyisége még nagyban változik... Ezzel nem azt mondom, hogy más voltam mikor megismertem és más vagyok most, de minden ami velünk történt tett azzá, aki most vagyok és fura belegondolni, hogy egyszer valaki szeretni fog ezért (remélem), mármint azért amilyen vagyok, aki vagyok és ezt valahol egymásnak köszönhetjük majd a Pasival! Ez nyílvan így lenne, ha csak két hetet vagy valakivel, akkor is történhetnek meghatározó dolgok és azután is más emberként élhetnél tovább és találhozhatnál mással, aki a régit nem, csak az új személyiségedet ismeri... Lehet, hogy ez egy kicsit messzemenő következtetés, de én azt hiszem ez is kiváltója lehet a sok válásnak.... Hiszen gondoljunk csak bele, hogy régen mikor tizen x évesen összeházasodtak az emberek, együtt formálódtak, teljesen összecsiszolódta, de most 20 kapcsolat után, a huszadik kicsit másik éneknek kellene összecsiszolódniuk, ami összejöhet... összecsiszolódhatsz te a huszadik éneddel valaki harmadik énjével, de a többi éne  és éned is ott lesz, az is ő ill. te vagytok és ez a harmónia sohasem lehet teljes, mert itt már valakihez csiszolódsz, valakihez, akit már mások is csiszolgattak és nem együtt csiszolódtatok olyanná, amilyenek vagytok... Nem tudom mennyire lett ez a dolog érthető, de remélem az és én nem mondom, hogy ez az egyetlen és legnagyobb oka a válásoknak, meg azt sem állítom, hogy mindegyiknek benn van a hátterében, azt sem állítom, hogy erre az lenne a megoldás, hogy tizenévesen kell házasodni... Nincsen erre recept! Csak valahol az együtt egészségben betegségben, gazdagsában, szegénységben már egész egyszerűen nem működik... Vagyis működik addig, amig nem jön szembe valaki más és nem tűnik jobb lehetőségnek. Erről meg az életforma tehet, hogy a boltban is 20 joghurt közül választhatunk és feljogosítva érezzük magunkat, hogy ha az epreset egy egyszerű mozdulattal lecserélhetjük a barackosra, akkor ezt a viselkedést miért ne folytathatnánk a magánéletünkben is... Egyszerűen hozzászoktunk a választás szabadságához és ez minden életterületünkre kihat... Akinek nincs választása az foggal körömmel ragaszkodni fog ahhoz amilye van!!! És megint csak azt tudom felhozni korszak példának, mint az előbb a tizenévesen megházasodóknál, azt amikor éveket kellett várni egy megrendelt autóra, amelyikről azt se tudtad milyen színű lesz, nem mint most, tucatnyi márka tucatnyi színe közül választhatsz és akár holnap a tiéd lehet.... holnapután meg lecserélheted.... Egyszerűen ezt megszoktuk és így élünk... így viselkedünk egymással is...

Ez van! Ilyen a világunk! Ilyenek vagyunk... ilyenné tettük... Megjegyzem szeretem a világunk! Atombombástul, megcsalásostul, mindenestül.... Mert ilyen és ebben nincs választási lehetőségünk... esetleg a saját kis világunkat tudjuk megváltoztatni, de szerintem az veszélyes, mert körülöttünk a világ ugyanaz marad és sokkal rosszabbnak fogjuk megélni ha netalántál egyszer kikerülünk a saját magunk által kreáltból...

holnaptól fogyókúrázom, de azt mondják nem lehet úgy nekiállni a dolognak, hogy majd holnap, úgyhogy mától! Most ettem meg egy nagy tányér székelykáposztát és nemsokára elkészül a gombapörkölt, amiből szintén ennem kell! Így fogyókúrázom én! Amúgy is csak azért jutott eszembe, mert ez olyan divcsi!!!

Volt ma benn a munkahelyemen egy pár, két férfi, szerintem legalábbis egy pár volt... Még azt is tudom melyik lehetett a fiú és melyik a "lány"... mindennek persze nem adták egyértelmű jelét, de azért van nekem szemem az ilyesmihez... Ez persze nem rossz, meg nem is ítélem el őket meg semmi ilyesmi, egyszerűen csak ez a mai nap legnagyobb eseménye és akkor itt jegyezném meg milyen nyomorultul unalmas volt ez a nap! Az agyam meg egyszerűen nem működött.... fizikai fájdalmat éreztem, amikor gondolkodnom kellett.... pedig sokszor kellett volna, de egyszerűen nem ment! Na mindegy! Most meg a Rex-ben is buzi bácsi van... Ezt szintén nem rosszindulatból, csak ez egy ilyen meleg nap... Egyébként az idő tényleg meleg volt ma (legalábbis itt nálunk). Mentem át a dokihoz, vittem a szemészeti leletemet és rendesen meleg volt... jól is esett az elmúlt napok után!

A Pasi tegnap nem jelentkezett.... ettől a tegnap estém sírósan telt. Nem tudom miért, de rámjött hogy rossz nélküle és egyébként is, hogy mekkora szemét és utálom, meg szóval minden ilyesmi kijött belőlem és sokat sírtam..... De utálom, hogy megint sírnom kellett, olyan rég sírtam, csak nagyon nehezen megy ez a 7 év után egyedül dolog... Nem is tudom mikor lesz könnyebb, mikor fogom fel teljesen, hogy vége és egyszerűen mikor felejtem el őt????

Szeretnék szerelmes lenni!!! Nagyon szerelmes!!! Olyankor olyan boldog az ember! Vak és boldog.... Azt hiszem lehet valami összefüggés a vakság és a boldogságérzet között.... Valahogy jó lenne, ha kellenék valakinek! Rájöttem! Nem is akarok szerelmes lenni, azt akarom, hogy belém legyen szerelmes valaki! De nagyon! Hogy odalegyen értem! Hogy akarjon minden percben! Csak engem és mindíg csak engem!!!! Igen, ez tenne jót a lelkemnek! Be is kéne újítanom valakit!!! Valaki erre alkalmas személyt!!! Kár, hogy sehol a láthatáron ilyes valaki....

Más!

Ma megismerkedtem Kevinnel... ő egy nagyon helyes, jóképű, szimpatikus fiatal kutyafiú... Ő vigyáz az iroda környékére meg a kint tárolt mindenfélékre zárás után és én még csak ma találkoztam vele először, de bizton állíthatom, hogy nagyon megkedvelt engem! Egyből jött és szeretett... akarta, hogy simizzem, elterült a lábamnál, mindhatni hevert a lábaim előtt... valami ilyesmi viselkedés kéne most egy pasitól is... csak a nagy szőr és bolhák nélkül! Ez fontos! Nem szeretem a szőrös pasikat, semennyi szőr ne legyen a mellkasán, mert egyszerűen azt nem szeretem....

KELL EGY PASI!!!!!!

Valaki, aki a már felsorolt tulajdonságoknak és viselkedési formáknak megfelel :) És nem utolsó sorban nagyon jó legyen az ágyban, mert nekem már rettenetes szexhiányom van!!!! Ahhhhh......

SZENVEDEK!!!!

De nem szabad erre a témára rágörcsölni, mert akkor nem lesz belőle semmi!

Ja és, ami még nagyon fontos, hogy mindezt persze kapcsolat nélkül! Isten ments, hogy 7 év után, most hogy végre egyedül vagyok, újra lekössön valaki! Szóval kell egy férfiember, ekit használhatok!!! Mindenre!!! Aki testi és lelki igényeimet egyaránt kielégíti! Igen, ez lenne most a legjobb!!!!

Tennem is kell valamit a cél érdekében! Csak azt nemtom' mit... Sebaj! Majd azt is kitalálom!

Most megyek eszem egy kis gombát :)

Erről jut eszembe, anyunak már volt gombamérgezése és ez a gomba nem bolti, ez olyan valakinek a valakie szedte gomba... megfontolandó...

Ha nem jelentkeznék, akkor elhaláloztam :(

semmi dolgom megint...

Írtam a kereskedésnek, de visszajött egy hibaüzenet, hogy nem jó a mail cím. Hát nemtom' mi van. Most majd ha aktuális lesz a dolog és még meglesz az autó, akkor felhívom őket személyesen. Addig meg a tesómat elküldöm, hogy nézze meg. Az az egy bibi, hogy az a sérülés az tényleg ott van-e vagy csak olyan mintha megkarcolt lenne, ezt kellene megnéznie a tesómnak, meg, hogy mennyi kilóméter van benn?! Ezeken múlik a dolog!

Megyek megnézem van-e még fekete ilyen árban.

ráérek itt a munkahelyemen irogatni!

Pont csörög a telefonom... nem veszem fel, mert szerintem a bútorboltból keresnek. Ugyanis még a Pasival rendeltünk éjjeliszekrényt és a múlt héten telcsiztek, hogy elkészült, de hát nekünk ugye már nem kell és én ezt nem mertem megmondani, amikor felhívtak, szóval most gondolom függőben vagyunk náluk... Nem merem felvenni, mert hát mit is mondhatnék. Gondolom majd eladják másnak. Ez nekik nem okozhat problémát!

Mindennel készen vagyok. Nem értek semmihez és totál egyedül hagytak! Most mi lesz?! És hát még az időt sem tanulásra és mindennel való ismerkedéssel töltöm hanem blogolással... felháborító! Rossz vagyok!!!

A Pasinak megírtam tegnap éjjel a szülinapos sms-t. Annyi válasz jött rá, hogy köszönöm! Hát végülis ennyi, mi mást is válaszolhatott volna? Mondjuk vannak ötleteim! Például, hogy annak örülne a legjobban ha engem visszakapna szülinapjára! Meg ilyenek, sokat tudok még, de nem oszthatom itt meg, hátha vannak kiskorú olvasóim... Nem mintha lenne bármilyen korú olvasom... Szerintem nem túl sokan látogatják ezt a blogot. De végülis nem is azért készült! Magamnak írom, azzal a különbséggel, hogy azért figyelek a helyesírásra :) Még ha ez nem is észrevehető...

Na megyek úgy csinálok mintha dolgoznék. De előtte még írok e-mail-t annak az autókereskedésnek, amelyikben az autóm van, hogy megvan-e, meg hát mégis milyen kondíciókkal tudják nekem ajánlai, stb...

történt azt meg még el sem meséltem. Nem mintha bármi extra lett volna, de hát ha már naplót vezetek, akkor illik ezt is leírni, nem csak a Pasiról szól az élet!!!

Reggel autóval mentem, mert ma kellett orvosi alkalmassági vizsgálatra mennem, ez ilyen munkára való alkalmassági dolog, na mindegy, a lényeg, hogy mivel nem tudtam, hogy hova kell majd mennem, ezért mentem autóval, mondván ha messze, ne kelljen már gyalogolnom vagy bicikliznem (ez aztán a mondat! Nem kevés vessző van benn!) . Erre kiderül, hogy a kb három házzal odébb lévő rendelőbe kell mennem. Persze ettől függetlenül autóval mentem... ha már... De anyut meg nagyon sajnáltam, mert a bicaj meg lenn volt szintén, mivel az eső miatt pénteken nem azzal mentem ugye haza, hanem anyu hozott. Szóval ott volt egész hétvégén a keró és ami a lényeg, hogy anyu így jármű nélkül maradt... Szegény!!! Szégyenlem is magam! Nagyon!

Az orvosi vizsgálat meglepően komoly volt! Azt gondolná az ember, hogy bemegy, megkérdezik jól van-e, ő persze igennel válaszol, aztán kapja is a papírokat! Erre fel megnéztek mindent, amit csak kell! Szem, fül, torok, az a kínia (színes pöttyös) könyv, megnyomkodtak, meghallgattak, csíkra pisilés, meg tényleg minden... Nagyon komolyan vette a néni! De ezzel még nincs is vége, holnap meg mehetek szemészetre, mert a munkaidőm jelentős részét a monitor lesésével töltöm. A szemészetre meg már kell vizitdíjat fizetni (nem is voltam dokinál mióta ez van), 300 Ft volt, 2000-essel fizettem és visszakaptam 1700 Ft-ot 100-asokban... nem rossz, mi?! Kicsit nehéz lett a pénztárcám, de már oda is adtam anyunak, kávézza el. Nekik van autómatájuk, nekünk nincs... Nekünk igazi kávénk van. Fincsi, mindíg frissen főzött illatos kávé!!!

A biciklit meg felhoztam a kocsival, bepakkeroltam a csomeszbe és felszállítottam! Holnap talán apu megszerkeszti. Hiszen a múlt héten is megtörtént ez és nem mondanám, hogy ez túl jó jel! Szóval valami cserére szorul! Majd a yaris-om csomagtartójába úgysem fér bele semmi! :) Szóval most kell kiélveznem a nagy terek nyújtotta lehetőségeket!

Megyek is megnézem fenn van-e még, meg van-e még a szép kis autóm!

tegnap este már mikor félpercenként néztem a telóm egyszer csak fél nyolc tájban jött rá egy üzi a Pasitól, visszahívós... hát mivel összeugrott a gyomrom, meg ezerrel elkezdett dobogni a szívem, úgy gondoltam, hogy engednem kell túlfűtött érzelmeimnek és fel kell hívnom... hát megtettem.... Nem beszéltünk semmi különösről. A békülés még csak szóba sem került! Bizony! Erős voltam! Azt mondta, hogy csak hallani akarta a hangom! Ez kedves! Viszont szememre vetette, hogy miért nem reagáltam a "szombaton megyek" sms-re, mondtam, hogy nem mondtam, hogy ne gyere és akkor ugye még nem is jutottam el arra a pontra, hogy DÖNTÖTTEM!!! Szóval ha jött volna hát szívesen láttam volna.... volna, volna, volna... de nem jött, így erről lecsúszott, lecsúsztam, lecsúsztunk... Hát ez van... és azóta köztudottan erős elhatározásra jutottam! És pont.

Szóval ez volt fél nyolckor. Aztán amikor indult dolgozni (fél kilenc, kilenc környékén, ezért szoktam mindíg ilyenkor kapni az sms-eket) kaptam a következőt:

"Bár minden a régi lehetne!" 20:29

Először hirtelen felindulásomban el akartam küldeni az anyjába, hogy hát mégis mit képzel!!!! Ha nem kell, mert éppen olyanom van, akkor sarokba be, ha már unatkozom egyedül és végülis nem is volt olyan rossz játék az a régi szar, akkor sarokból ki????? Vagy mi a faszt képzel ez???? Jujjjjj, de utálom ilyenkor!!! Aztán inkább nem válaszoltam egyből, gondoltam az ilyen idióta feltevéseit válaszra se méltatom, de aztán mégis írtam neki.

"Egy évvel ezelőtt megkaptad az utolsó esélyedet! Tudtad, hogy azt játszod el! Úgyhogy sajnálom, de soha semmi nem lesz a régi!!!" 20:51

És ez tényleg így is van!

"Ha elmentem volna szombaton?" 20:56

Hát kiscsillag, akkor még megfontalandó lett volna, de te ezt ugye nem tudhatod... Szóval ez van! Gonosz leszek! Te is az voltál velem! Vagyis nem goni csak önző, de az talán még rosszabb, ha nem is direkt, szándékosan volt olyan velem amilyen, hanem a tudta nélkül, a lelke legmélyéből olyan.... Na mindegy, a lényegen nem változtat. Kapta is a gyors választ.

"Akkor sem! Ezen már semmi nem változtat!" 20:57

Aztán az ő reakciója erre:

" Akkor így jártál!" 21:00

Ezt persze válaszra sem méltattam. Ezért kaptam is a következőt.

"Ha beledöglöm is kibírom nélküled!" 21:11

Hát erre szintén nem akartam válaszolni, de aztán kibukott belőlem.

"Köszi! Csak szívességet tennél vele!" 21:16

Aztán nem jött válasz, de nem is vártam.... és elaludtam.... Nem túl könnyen és nem is aludtam túl jól, mert rossz volt, hogy ilyen ellenséges hangulatban váltunk el... Még reggel is csak az utolsó két üzenete járt a fejemben... rossz volt... hiányzik és rossz nélküle... nem tudom hogyan fogom bírni? Arra gondoltam, hogy most a tervezett boldog szülinapos sms-t sem küldhetem el, mert hát az ellenséges hangvételű szóváltás után furán venné ki magát, ha én meg írnék. Mármint nem furán, hanem úgy, mintha most én puncsolnék.... azt meg nem akarom, úgyhogy lemondtam a szülinapi köszöntésről...

Szóval reggel lett és gondoltam újra elolvasom az üzeneteit... Ekkor látom, hogy van egy, amit még nem olvastam, még ha kinyitott boríték is van mellette, ami ugye azt jelzi, hogy olvasott. És biztos így is van, biztos olvastam az éjjel csak éppen félig még aludta és nem fogtam fel... Szóval az sms:

"Nagyon szeretlek! Remélem egyszer még úgy fogok neked hiányozni, mint te nekem és visszajössz hozzám!" 22:06

Ez volt az! Talán kicsit lenyugodott és ezt írta.... Örülök neki, mindíg jólesik ilyet kapni tőle, de persze még mindig nem rezgett meg a szilárd elhatározás bennem.... Csak ilyenkor mindíg annyira szeretem őt!!!

És ez azt is jelenti, hogy írhatok neki éjjel szülinapos sms-t! Aminek nagyon örülök, mert szeretném köszönteni őt. Elsőként! Talán sikerül!

Ez volt a tegnapi történés vele kapcsolatban. Talán ma is lesz valami, de nagyon remélem, hogy nem összeveszős hangulatú, mert akkor megint nem küldhetem el azt a bizonyos sms-t. Reméljük a legjobbakat!

Mentem!

Enni kell! Éhes vagyok!

Hát itt van... ő az, ő lesz az én gyönyörűséges kis autóm... Csodálatos ugye??? Természetesen nemleges választ nem fogadok el!!! Mindenképpen feketét szeretnék! Majd ha lesz pénzem, akkor meg alufelniket is veszek rá! Akkor lesz ám csak igazán gyönyörű!

Meg veszek bele illatosítót, azt ami direkte nőknek van. Tudod? Van a fiú meg a lány illat belőle? És nekem nagyon bejön a női, szóval olyanom lesz. Meg nem nagyon akarom majd telelógatni a tükröt, de egy ilyen nagy kristályos akármi fog lógni a visszapillantón. Ezt tegnap találtam ki, nemtom' honnan jött, de igencsak szimpatikus ötlet volt, úgyhogy megtartottam és nemsokára magvalósításra kerül! Nagyon vágyom most erre az autóra! Személyesen még nem találkoztunk, de remélem az év végéig nem sikerül eladniuk, mert nekem ő kell! Még a pasival is akartunk autót venni, mert ő ugye lecserélte a hondáját a motorra, ami tök jó meg minden, de azért nekünk szükségünk lett volna egy télen és esőben is használható járműre. Szóval nézegettünk autókat, de egyiknél sem éreztem, hogy ő az. De ez a kis toyota teljesen elvarázsolt. Mint mondtam személyesen még nem találkoztunk, mégis érzem, tudom, hogy ő az!!!!

Remélem összejön és tényleg az enyém lehet! Már csak pár hónapot kell kibírnom!!!

Befejezem a Pasival. Véglegesen... Nem azért, mert nem szeretem, nem azért, mert nem működne, egyszerűen csak most másra vágyom!!! Sok minden másra, amiben ő biztosan akadályozna, az meg ha csak akadályként tekintek rá, semmiképpen sem tekinthető pozitív hátszéllel induló újrakezdésnek.

Szóval most megpróbálok kitartani!!! Az a baj, hogy ha én ennyire ellenállok, ő ilyenkor és azt hiszem ettől szokott mindíg csak jobban akarni engem, aminek a vége, hogy elfogy az ellenálló képességem és engedek neki, ami persze mindíg szép és boldogsággal teljes, de most akkor is ki kell tartanom!!! Csak hogyan?

Az is hátráltatja a dolgot, hogy holnap tizedike. Ő fizetést kap és tartozik nekem 15.000 Ft-tal, ami annyiból rossz, hogy ha eddig nem is, de most biztosan találkoznunk kell!. Majd megírom neki, hogy utalja a számlámra... leírom neki a számlaszámom és kész... Talán bejön és elkerülhetem a találkozást. Persze szeretném látni, de az nagyban hátráltatná a kitartási energiáimat... SZÓVAL NEM LEHET!!!! Úgy írok itt erről a találkozásról mintha már írt volna, hogy hozza a pénzt, pedig nem, még csak szóba se kerül, persze hiszen csütörtök óta nem is keresett, mikor beszéltünk volna erről? Na, a lényeg, hogy most erős leszek és nem hagyom magam és nem hagyom, hogy a szívem erősebb legyen az eszemnél!!! Ez a lényeg, hogy hallgassak mindíg az eszemre, mert az ellene van ennek a kapcsolatnak és most ez kell, hogy érvényesüljön!!!

Az a baj, hogy már magamban sem bízok ezen a téren. Túl sokszor határoztam már így és túl sokszor adtam fel és döntöttem végül mellette!!!!

Most jut eszembe, hogy tegnap végül persze tényleg nem jött, pedig tegnap még akartam volna, de azóta ugye DÖNTÖTTEM!!!! Szóval erről lecsúszott! Ez a hajó elment! Meg tudnám még folytatni, de inkább nem fárazstom magamat. Ami a lényeg, hogy ne is gondoljak rá... csak persze nem megy... ha megáll egy autó a ház előtt egyből szaladok megnézni, hogy ő jött-e (persze nem jött egyszer sem), vagy ha kijövök a szobámból akár csak egy percre is, amint visszamegyek nézem a telefont nincs-e rajt sms vagy nem fogadott hívás, szóval nevetségesen viselkedek!!! Ennek kell most végetvetnem!!! Végérvényesen!!!

Úgysem fog menni, mert most is csak azon jár az agyam, hogy talán már van üzi a telómon, aminek ugye nem szabad, mert az hátráltatná az elhatározásom, úgyhogy nem szabad ilyenekre gondolnom....

Gondolok inkább az autómra, meg a karácsonyra, hogy kinek mit veszek és ilyenek, meg a szülinapja is most jön mindenkinek... szóval csak hajrá ajándékötletek... lepjétek el a kicsi elmémet.... egy kettőt már ki is találtam, de most nincs kedvem leírni, mert erről a szülinaposdiról eszembe jutott, hogy a Pasi szülinapja meg kedden lesz... Hát most mi tévő legyek... írjak majd neki vagy ne... az ajándékát már úgyis megkapta nyáron, mert ő motorozik (vagyis együtt motoroztunk, amíg együtt voltunk) és egy tök jó motoros nacit kapott, azért már akkor, mert ugye most már nem sok hasznát venné, ezért megelőlegeztem neki! Nagy volt az öröm meg minden, de hát persze, hiszen ő akarta és választotta. Szóval ennyit a szülinapjáról, ami kedden lesz és azt hiszem egy üzenetet megérdemel, hiszen a legkevésbé sem haragban váltunk el és elvégre is hét évig egy pár voltunk, szóval semmi nem szól a dolog ellen. Majd már éjjel megírom neki, így én lehetek az első és bizti jól esik majd neki... Ez bármennyire is annak tűnjék, nem az elgyengülés első jele, csak nem akarok bunkó lenni!!! Meg hát szeretem is őt, úgyhogy úgysem bírom ki, hogy ne köszöntsem 25. szülinapján.

De ez nem változtat semmin! Az elhatározásom igencsak szilárd lábakon (szám szerint 32 lábon) áll.

Kívánjon nekem mindenki kitartást!!!!

és már végképp nem tudom, hogy mi van... Ez a szaros nyomtató is pont most halt meg, vagyis azt hiszem kifogyott a tinta....

Na a lényeg, hogy most olyan dátumot találtam, hogy 17-től lehet beiratkozni. A másik dátum meg 1. volt. Szóval nemtom' mi van. A lényeg, hogy holnap a munkahelyemen kinyomtatom a jelentkezési lapot aztán feladom postán, lesz, ami lesz... próba szerencse meg ilyenek... Remélem a legjobbakat, de most nagyon kétségbe estem... Anyu kinyír, ha nem fogok suliba járni... Azt se tudják, hogy ez fizetős, nem hogy erre fel még nem is járok.... Kész rémálom, amit én a sulival művelek... csak egyszer lennék már túl rajt, aztán kész!!!! Még az is lehet, hogy úgy rákapok, hogy beszerzek öt diplomát!!!! Ez persze megjegyzem nem túl valószínű!!! 

nagyon ki vagyok akadva!!! Úgy volt ugye, hogy megyek levelezőn tovább, de lecsúsztam róla, csak pénteken kaptam meg a levelet arról, hogy átvettek a levelezőre, mármint, hogy elfogadták a kérelmemet, erre ma látom, hogy már rég be kellett volna iratkoznom!!! Most ilyenkor mi van?!?! Baszhatom az egészet?!?! Erre anyu ma pont megjegyezte, mint aki megérezte, hogy gáz van, hogy majd csak akkor lesz nyugodt, ha már látja, hogy tényleg suliba járok... mert ugye tanulni kell!!! MOST MI A FASZT CSINÁLJAK???? Haaaa? De komolyan hiába is minden már elbasztam! Megyek gyors utánanézek mi van ilyenkor... szétverek valakit

hogy itt van fél nyolc, de a Pasi persze sehol. Nem mondom, hogy meglep, mert tudtam, hogy úgysem jön el, de azért vártam! Nagyon is vártam... reménykedtem, mert egy hülye nyomorult, reménytelen alak vagyok.... ahhhhhh

Olyan jó lett volna ha láthatom!!! Nagyon hiányzik, a hangját is vasárnap hallottam utoljára... nem tudom mit tegyek... azt se tudom mit érzek igazából.... össze vagyok zavarodva.... szeretem, szeretnék vele lenni és közben nem is, de ezt már rengetegszer leírtam, ettől még tudom, hogy nem érti senki, mert én se és még egyszer sem tudtam normálisan elmagyarázni (még magamnak se), hogy mi van most bennem, de talán egyszer sikerül letisztáznom és megosztom mindenkivel, akit érdekel, mert tanulságos lehet....

Amúgy kaptam tegnap a hugától sms-t, hogy szeretné ha elmennék a szalagavatójára... nem értem, hogy jutott ez most eszébe, de írtam neki, hogy ha meghív szívesen elmegyek.

Meg a nagybátyja is keresett. Vannak labrador kiskutyáik és raktam fel őket az internetre, háromnak van is gazdija, de további négynek még nincs és kérdezte nem tudok-e valakit akinek kéne, de mondtam, hogy nem, meg persze érdeklődött mi újság van velem, nem megyek-e feléjük mostanában, de mondtam, hogy nem tervezem. Megy a fene a Pasi falujába... hát nem?!?!

mert tegnap azt merészeltem állítani, hogy este majd leírom mi volt csütörtökön a Pasival, de ez nem történt meg. Nem volt kedvem és kész. Viszont megnyugodhattam csütörtökön, hogy nincs baja és jól van, nem volt balesete és talán másik csaja sincs!

Most már szombat van és akkor most jöjjenek a csütörtök esti (nem túl izgalmas) események.

"Szeretlek!" 20:36

Írta ő. Válaszoltam, mert a múlkori ilyen üzenetére sem reagáltam semmit és hát igazán nem akartam bunkó lenni. Csak annyit:

"Vigyázz magadra az este!" 20:37

Aztán sokáig semmi, már el is aludtam mire kaptam a következőt.

"Utálom, hogy nincsenek nálam a ruháid, nagyon rossz egyedül fagyoskodni!" 21:21

Hát és kit érdekel, hogy neki rossz! Nekem is nagyon rossz volt, amikor szakítottunk meg előtte már vele is nagyon rossz volt.... és őt érdekelte?... hát persze, hogy nem... akkor is csak azzal kellett foglalkozni, ami neki jó, hogy ő fáradt, hogy ő egyedül akar lenni, meg mittudom én.... Szóval szarok bele, hogy fázik!!!!!!!!!

Természetesen nem válaszoltam, nem gondolta, hogy egyből szaladok és mire reggel hazaér bemelegítem az ágyát és ott várom... Jujjj, de felidegesített!!!

"Nem sikerült vigyázni magamra! Nem vészes!" 21:57

Ez volt a következő, de a kettő között ismét elaludtam és fel sem fogtam ezt az üzit, vagyis elolvastam és úgy feküdtem vissza, hogy jól van, odaért és sikerült vigyázni magára. Valószínű az elején, a nemnél, még nem voltam egészen ébren. Ezért is aludtam újra nyugodtan vissza.

"Szombaton megyek hozzátok!" 22:12

Hát erre sem reagáltam, bár felfogtam, de tudtam, hogy úgysem jön. És lám... szombat van, de ő sehol.... ilyen komolytalan kijelentésekre pedig nem reagálunk....

"Majd ha lesz időd válaszolj! Köszi" 22:24

Na jó, vettem a fáradtságot és magamhoz tértem egy kicsit. Elolvastam, amiket eddig írt, hogy mégis mire válaszoljak és ekkor már felfogtam azt az üzit, hogy nem sikerült vigyáznia magára. Erre egyből reagáltam.

"Mi az, hogy nem sikerült vigyázni magadra?!" 22:25

A válasz nem váratott sokat magára.

"Majdnem árokba mentem!!!" 22:27

"Mondtam, hogy vigyázz! Akkor majd hazafelé vigyázz magadra! Nem elaludni!" 22:29

Aztán jött a következő és egyben utolsó üzenete csütörtök óta, azóta ismét nincs semmi életjel és megint megijedtem, hogy mi van ha vezetés közben a nagy sms-ezésben balesetet szenvedett, annyira féltem. Remélem semmi baj nem történt!!!! Szóval az utolsó és egyben kedvenc sms-em tőle. Csak azért, mert tudom, hogy ez annyira őszinte volt, hogy abban a pillanatban, amikor ezt megírta nekem ő tényleg így érzett, kibukott belőle és leírta nekem. Nem órákon át gondolkodott rajta, hogy vajon minek örülnék, mit hallanék szívesen, hanem ahogy jött neki úgy küldte nekem tovább az érzését.... Nem mintha a második eshetőség nem lehetne őszinte, attól, hogy gondolkodik rajta még érezheti így, de mégiscsak jobb az én verzióm, az "impresszionista sms"... micsoda újhullámos kifejezés így korán reggel.... Na ennyi bevezető után jöjjön az általom oly nagyratartott sms.... Nem is merem most leírni, mert tényleg, ekkora bevezetés után biztos mindenki valami nagy és fennkölt dologra gondol, pedig ez csak három szó, ami nekem nagyon jól esett.

"Nem adlak senkinek!" 22:31

Szóval ennyi, de tényleg nagyon megmelengeti a szívem még most is, amikor csak írok róla. Mondtam már, hogy imádom ezt a Pasit!!!! Meg persze utálom is!!!

De ekkorra én már a negyedik felébredésemen is túl voltam és így kissé nyűgösen nem tudtam annyira értékelni a dolgot, szóval a reakció annyi volt:

"Nem akarlak megbántani, de én éjjel alszom és kérlek halasszuk ezt a beszélgetést olyankorra mikor mindketten fenn vagyunk!" 22:33

Nos ennyi volt, erre már nem válaszolt, pedig egy akkor aludj jól, vagy valami hasonlóan kedves üzi jólesett volna. Na sebaj.... viszont az baj, hogy azóta kuss van... nem tudom mi lesz most. Én nem keresem, mint ahogyan sohasem, de annyira össze vagyok zavarodva... akarom, hogy keressen, hogy kelljek neki, de nem akarok békülni, meg akarok is, mert szeretem és vele akarok lenni... na ezt abbahagyom mielőtt teljesen belezavarodok....

Megyek inkább teljesítem a feladatot, amit apu hagyott meg mielőtt elmentek a mamához. Megyek és összegerebjézem a leveleket!

Kellemes hétvégét mindenkinek!!!

Ja, hát a legfontosabbat majdnem elfelejtettem...

Mint köztudott ötödike óta vagyok bejelentve, de már huszonhetedike, szóval múlt hétfő óta dolgozom és megkaptam ma erre a 7 napra a nem hivatalos fizetésem! Nem mondom, hogy sok, de jól jön!!! 

Léptem...

Dolgozni :)