Szeretnék végre élni

Csak rólam! Meg hát persze azokról, akik kénytelen kelletlen belém ütköznek és akkorát csapódnak ezalatt, hogy muszáj megemlítenem őket.

Friss topikok

  • Memee: Sajnos a férfiaknak nem mindíg olyan egyértelmű, ami nekünk nőknek igen. Minden felé járhatnak a g... (2009.09.21. 11:38) Ez valahogy egy
  • Memee: De arik vagytok (: Kötődtök egymáshoz. Nagyon. És ha nem is akartok kapcsolatot, úgy látom mégis ... (2009.09.19. 13:48) Annyira szeretném
  • Memee: Szorítok.. látod a 9 év.. nem mersz őszintén megnyílni neki, mert félsz, hogy benne is csalódsz. M... (2009.09.17. 17:44) Egyhangúság
  • Memee: "tehát most bevonzom a munkát" ez mennyire aranyos ^-^ (2009.09.17. 16:41) Szeptember 11.
  • Memee: Dehogy fogod ugyanúgy ölelni. És még csak szeretni sem fogod ugyanúgy. Ahogy a végén is írtad, más... (2009.09.17. 14:20) Nagyon rosszul

Linkblog

Hát

2007.09.07. 12:54 | June | Szólj hozzá!

nem is tudom mit mondhatnék!

Remélem látjátok, hogy mennyi az idő és én munkában vagyok és ma először tudok munkaidőben blogot írni.

Majd otthonról megírom mi minden érdekes történt este a Pasival kapcsolatban. Most nincs kedvem.

Zuhog az eső. Nemtom' máshol hogyan volt a mai napon, de itt éjjel 2 óta folyamat esik... Elég szomorú és lehangoló ez, de 23 év alat már megtanultam vele együtt élni!

A Pasi nagyon hiányzik, főleg ilyen bújos időben... Ő most alszik, mert ugye éjjel dolgozott. Aludni jó ilyenkor, úgyhogy ha nem zargatja senki, akkor bizti jó sokáig elalszik és kipiheni magát. Legalább nem lesz nyűgös.

Mennem kell, mert azért van ám mit csinálnom, csak gondoltam kihasználom a kaja szünetet. A főnökség lelépett, így szabad minden pillanatom és hát természetesen, akkor ilyen hasznos és fontos dolgokra használom.

Hivatalos

2007.09.05. 18:07 | June | Szólj hozzá!

A dolog miszerint dolgozó ember vagyok. Mától vagyok hivatalosan felvéve!

De most megyek enni....

CuuPPppPP

Semmi

2007.09.05. 17:21 | June | Szólj hozzá!

Az ég világon semmi nem történt tegnap Pasi ügyben, még egy nyanvadt sms-t sem kaptam. Ez nagyon rossz, mert megint önálló életre kelt az agyam és elkezdte túráztatni magát.

Először persze, hogy direkt csinálja, mert azt hiszi így én írok, keresem és ezzel tudtára adom, hogy érdekel (ami persze nagyon is igaz, de ezt neki nem kell tudnia).

Aztán ezt a mondhatni megnyugtató lehetőséget felülírta a következő, hogy egyszerűen csak nem érdekle, és ezért nem keres...

Aztán ezt még egy kicsit bonyolítva, hogy valaki mással (természetesen nőneműre gondolok) ment el este dolgozni és így hát nyílvan amellet, hogy nem érdeklem, felhívni sem tud, hiszen mit szólna a másik....

És ami a legrosszabb eshetőség, hogy elaludt éjjel vezetés közben és kórházba került, nyílván nincs magánál (különben keresne) és ezért nem tudok róla

Ennek a variációja és felmerült bennem, a legrosszabb, ami történhet, hogy nem szimpla balesete volt, hanem meg is halt. Ezt még leírni is borzalmas volt! Pedig, amikor szakítottunk arra gondoltam, hogy mindezt akkor lenne a legkönnyebb elviselnem ha halott lenne. Ettől persze most lelkiismeret furdalásom lett, hogy mivan ha tényleg ez történt, ha bejött a kívánságom.... Persze ezt rövidtávon kivertem a fejemből!

ÁÁÁÁHHHHHH!!!!!!!!

Remélem szeret és ma ad valami életjelet!!!!

Olyan szívesen elmennék vele pénteken este dolgozni, csak keresne és akarná ő is! Persze egy kicsit könyörögtetnék magamnak, de aztán engednék neki és átadnám magam a béküléskor érzett boldogságnak. Persze minden boldogság ellenére tudnám, hogy ez nálunk csak a következő mosolyszünetig tarthat, mert olyan, hogy örökké együtt, olyan nekünk nincs, csak örökké együtt és közben külön is.... Így van ez... De ezt már megszoktam...

Szeretném ha keresne ma és tudom, hogy mivel várom, pont azért nem fog megtörténni! Próbálom elterelni a gondolataimat róla, de nem megy, egyszerűen semmi másra nem tudok gondolni.

Megyek nézem egy kicsit a tv-t, hátha az segít. Legalábbis biztos hasznosabb figyelem elterelő, mint róla írni :)

Elképesztő

2007.09.05. 17:05 | June | Szólj hozzá!

hogy már rengeteg karácsonyos cucc látható mindenhol. Mikulás csokit ugyan még nem láttam, de jött ma ilyen Otto-s szórólap és a hátulja tele van mindenféle világítós csillivilli dísszel, meg dekorációkkal... Szól mondhatni már ma, szeptember ötödikén megérintett a karácsony szele.... Hát nagy üzlet ez az ünnep, úgyhogy érdemes korán nekiindulni a mindenkit behavazó reklámozásnak. A következő lépés az lesz, hogy rengeteg játék reklám lesz a tv-ben. Aztán ezt követően végérvényesen zöld és piros lesz minden egy kis arany meg ezüst beütéssel.... De azt hiszem a lelkemnek korai erről még csak elgondolkodni is.

Reggel elindultam nagy lelkesen dolgozni és arra lettem figyelmes, hogy a biciklim nagyon fura hangokat adott, figyelgettem figyelgettem, de persze közben is haladtam, mígnem észrevettem, hogy lyukas a hátsó kerekem vagy gumim vagy mim. Simán eltekertem felnin az utca végéig.... Aztán vissza, kocsiba be (ami megjegyzem nagyon felemelő egy csere volt :), munkahelyre le....

Szal' így indult a napom...

A folytatás sokkal kellemesebben telt. Vagyis nem volt semmi extra, de nem történt semmi rossz sem, szóval összességében jó volt.

Vagyis dehogynem történt semmi extra! Hiszen mától vagyok hivatalosan is "jó munkás ember". Mától vagyok bejelentett, létező munkaviszonyban álló személy!

Hát, azt hiszem ez jelentős változás! És nevezhető extra eseménynek!

Most már csak spórolgatnom kell a szép kis autómra!!!! Olyan jó lesz! Úgy várom! Azt hiszem nagyon lassan fog eljönni ez a december.... amikor is elnyeri aktualitását az autó vásárlás.... Úgy izgulok már most!!!

Most

2007.09.04. 17:34 | June | Szólj hozzá!

jut eszembe, hogy úgy gondoltam ugye tegnap, hogy a Pasi nem fog felhívni és az okokat részleteztem szintén tegnap.

Na a lényeg annyi, hogy ennyire ismerem őt.... hiszen tényleg nem hívott. Annyira tudtam, hogy ez lesz! Persze örültem volna ha felhív, de ha nem, hát nem... Persze annak is örülök, hogy nem hívott, mert így alhattam és a békülés lehetősége sem merült fel...

Csak egy sms-t kaptam

"SZERETLEK!"

Ennyi volt az össz kommunikáció kettőnk között. Nem válaszoltam, igazán nem írhattam, hogy én is annyira, de annyira szeretlek. Mert ugye ez lett volna az igazság és ezt ő igazán nem tudhatja (persze úgyis tudja).

Szóval párkapcsolati téren ez minden!

Sehol valaki új, valami új lehetőség... Sajnos!

Megyek zuhizni, aztán az ágyikómba csicsikálni...

CuuppPPppPPppPP

Autó

2007.09.04. 17:02 | June | Szólj hozzá!

Már említettem, hogy a Pasival való békülés ellen szól többek között az autóvásárlási szándékom, pontosabb az arra való sporólás egyedülállóként sokkal egyszerűbb. Na, a lényeg, hogy kitaláltam milyen autót veszek. TOYOTA YARIS-t!!!! Olyan kis édes, keveset fogyaszt, kis ccm-s, ami átiratás, súlyadó, fenntartás,stb. szempontból fontos és 7, 8 évesen, szóval nem olyan öregen is "csak" (de hát végtére is csak, mert nem olyan vészes) 1milla, meg a fölött egy kicsivel. Szóval megengedhetem magamnak. Nem mintha lenne ennyi pénzem, de mire meglesz a három hónapos munkaviszonyom, ami ugye hitelfelvételhez általában a minimum, addigra lesz egy olyan 300000, 350000-em, ami több is mint egy minimális kezdő lefizetés. Szóval úgy számolom, hogy decemberben meglesz a kisautóm!!! Olyan jó lenne! Nagyon szeretnék kocsit! Imádok vezetni, de nincs mit! De most majd annyit megyek és akkor amennyit és amikor csak akarok!!! Ez mindenképpen egy bizonyos fokú szabadság lesz a számomra!!!

Feketét szeretnék. Ami még fontos az, hogy kevés kilóméterrel és nagyon szép állapotú legyen. Hát szóval a normális elvárások! 

Úgy várom már, hogy az az álmom is megvalósuljon!!!

De hát ez csak rajtam múlik és a spórolási képességeimen.... (ami megjegyzem hagy némi kívánnivalót maga után)

Megyek is a használtautó.hu-ra és utánanézek ennek a kis szépségnek!

Kedd

2007.09.04. 16:35 | June | Szólj hozzá!

hmmmm.... ez egy nagy, mély, elnyújtott sóhaj volt.....

Az előbb értem haza. Ma egész délelőtt zuhogott az eső és mivel már reggel is ez volt a helyzet, levitettem magam anyuval a kicsi munkahelyemre :) Olyan fura ám ezt írni, soha nem volt még munkahelyem, de nagyon élvezem, tök jó minden nap, csak az a baj, hogy aki helyett megyek, nagyon megkedveltem és sajnálom, hogy elmegy. Fura lesz nélküle, mert ugy én vele töltöm a legtöbb időt és ezért fura lesz minden, de akkor mit szóljanak azok, akikkel már 11 éve együtt dolgozik, mert bizony ennyi ideje van ott. Szóval a lényeg, hogy nagyon jó a társaság! Ma találkoztam először azzal a csajjal, aki eddig szabin volt és ő lesz, aki maradni fog, tehát, aki a munkatársam lesz. Ő is nagyon jófej, szimpi meg minden. Szóval talán klassz lesz!

A munka munka része is úgy érzem, hogy egyre jobban megy. Kezdenek letisztulni a dolgok és kezdem átlátni a munkafolyamatokat, hogy mi micsoda, meg hol van és ilyenek. Szóval egyre magabiztosabb vagyok és csak remélhetem, hogy ez csak hozzátesz munka jó elvégzéséhez!

Szóval nagyon derűlátó vagyok! Bízom a legjobbakban!

A vásárlók 90%-a pasi... ezt is csak mint pozitívumot említem :) Én, aki egyedülálló vagyok (remélem így lesz ez még sokáig) igazán élvezem a férfitársaságot, a sok bókot és kedveskedést.... Ez is mind nagyon jót tesz az önbizalmamnak és ez nagyon fontos, mert én vagyok, aki találkozik a hozzánk betérőkkel, tehát fontos a mosolygós, jókedvű, magabiztos kiállás! Azt hiszem ezt a kitételt teljesítem....

Ma is például egy emberke lepedőt akart velem gyűrni.... :) Persze nem kaptam az alkalmon (pedig olyan szinten vagy szexhiányom, hogy már éjjel álmomban elélveztem egyik nap), de csak azért, mert annyira nem tetszik és nem mellesleg családos ember... Szóval mindennemű kapcsolat kizárva!

Tehát minden klassz!!!

Munka

2007.09.03. 17:17 | June | Szólj hozzá!

Nem mondhatnám, hogy egyre jobban megy... hát bizony ez van... túl sok ez nekem így egyszerre, még szerencse, hogy az elődöm még lesz ebben a hónapban és talán elég lesz némi ismeret magamra szedésére.

Éppen barna kenyeret eszek majonézzel, csak így simán... Éhes vagyok és éppen nincs más lehetőségem... De jó, nem panaszként írom mindezt!

Kíváncsi vagyok, hogy ma keres-e a Pasi. Szerintem nem, mert tegnap megjegyezte, hogy én soha semmilyen formában nem keresném őt a világért sem (megjegyzem ez így is van, van bennem némi női büszkeség). Szóval ebből gondolom, hogy a taktikája a következő lesz, miszerint kivár... nem csak kívánsiságból, hanem férfiúi dacból...

Aztán majd kiderül.

Éppen a Rex megy a tévében, nem nézem, soha nem is néztem, csak amint hazaérek benyomom a tv-t, mert nem bírok csendben lenni. Erre a gimnáziumi osztályfőnököm azt mondta, hogy ez azért van így, mert félek, hogy meghallom Isten hangját :) Hát nem vicces?! Mármint, hogy ő ezt komolyan is gondolta, persze ki tudja, lehet tényleg attól félek... :)

Elmentem újabb adag kenyérért és most mustárt hoztam hozzá, de nagyon ráfáztam, mert ahogy ráztam a dobozt bevertem az ujjacskám a falba.... Nagyon fáj... Írni sem tudok....

Mentem is! 

Hogy mennyire...

2007.09.03. 16:51 | June | Szólj hozzá!

ismerem a Pasit.... hihetetlen... Mint gondoltam, hogy hívni fog este, hát bejött.... Örülök is meg nem is. Jó, hogy érdeklem, de nem akarok békülni, de ennek mindíg az a vége....

Úgy kezdődött, hogy kaptam egy sms-t fél kilenc körül (este)

"Szia! Másodika van! Vigyázz magadra, nagyon hiányzol!"

Hát erre nem nagyon tudtam mit válaszolni, hiszen nekünk már nincs másodikánk, már nem vagyunk együtt, pedig ugye ma lenne 7 év... Azt mondják a hét év vízválasztó, de nekünk ugyanilyen volt a többi szakításunk is, ez semmivel nem vízválasztóbb! Na mindegy. Szóval nem válaszoltam. Aztán, mint ahogy gondoltam, felhívott... Dumáltunk úgy fél órát. Mesélt, hogy szenvedés volt az egy hét szabi egyedül, unatkozott, takarított kínjában, meg ilyenek... Aztán végülis semmi konkrét... Semmi békülni akaró szándék... Bár tulajdonképpen nem kell nekünk békülnünk, mert össze sem vesztünk, tök nyugodtan megbeszéltük, hogy jobb lenne külön, aztán annyiban maradtunk és azóta ez az összes fejlemény, amit itt is megörökítettem.

Aztán miután leraktuk és elaludtam kaptam még egy sms-t, amire szintén nem válaszoltam.

"Én tudom, hogy egy életet nem bírok ki nélküled!"

Kár, hogy két héttel ezelőtt nem így tudta.... Igazából akkor is tudta ő, de azt is tudta, hogy következmények nélkül szakíthatunk, hiszen én vagyok olyan hülye, hogy mindíg megenyhülök, minden szilárd elhatározásom ellenére. Hiszen megszokhatta, hogy megteheti, hogy félredob a legkisebb kockázat nélkül.... Tudom, hogy ez csak az én hibám és pont ezért határozom el mindíg, hogy utoljára bocsátottam meg (még ha tulajdonképpen nincs is mit megbocsátani, hiszen nem csinált semmit csak besokalt), de ez még sohasem sikerült. Most még az az eltökéltség sincs meg bennem, ami máskor. Belefáradtam ezekbe a játékokba... Nem tudom, mi komolyan mondom ezzel tesszük kicsit érdekesebbé a hétköznapjainkat, vagy komolyan nem tudom már mit gondoljak... Belefáradtam az egészbe, pontosan ezért nem én mondtam ki, hogy jobb külön, mert bár nem voltam boldog, de tudtam, hogy ha szakítunk is, az tartson pár hétig, aztán békülés és nekem ehhez az egész hercehurcához nem volt kedvem, hiszen csak felesleges idegeskedés mindkettőnknek... Ahh...

Hülyeség az egész és nem utolsó sorban nevetséges. Már röhög rajtunk mindenki... Komolyan se veszik ha szakítunk. A szüleim is csak annyit kérdeztek, hogy ez most meddig fog tartani?! Szóval senki nem veszi komolyan a dolgainkat, ami persze érthető... mi magunk is tudjuk jól, hogy egy vicc az egész... Hát nem tudom mi lesz most ebből a jelenlegi helyzetből? De az is visszatart a béküléstől a már sok felsorolt mellett, hogy elegem van abból is, hogy nevetségesnek tartanak. Szeretnék végre kitartó lenni, meg nem is, mert SZERETEM!!!!!!

Azt hiszem ezt hívják se vele-se nélküle kapcsolatnak! Azt hiszem azt is mondják az ilyenre, hogy jobb kiszállni belőle. Nem tudom mit akarok!!! Segítség?!?!

2007.09.02. 16:32 | June | Szólj hozzá!

Ja, azt elfelejtettem, hogy a legelső bejegyzésemben írtam, hogy küldtem egy mail-t egy srácnak. Róla csak annyit kell tudni, hogy tavaly ilyenkor is éppen mosolyszünetben álltunk a Pasival és ő volt az egyik a kettőből, akivel lefeküdtem a Pasin kívül. Aztán ő még keresett engem, vagyis azt mondta szeretné tartani velem a kapcsolatot, de amikor kibékültem a Pasival (akkor is... ) hát ez a kapcsolat szépen és lassan elhalálozott....

Na szóval a lényeg, hogy múlt vasárnap írtam neki, hogy mi van vele és ő azóta sem válaszolt... Hát így jártam... Nem akartam tőle semmit, tényleg csak érdekelt, hogy mi a helyzet feléjük (az ország másik felén, én full nyugat-ő kelet)...

Na, de sebaj... Majd csak túlélem valahogy :)

Visszatérve

2007.09.02. 16:24 | June | Szólj hozzá!

az ebédről, tele hassal, percről-percre magányosabban és szomorúbban élem meg ezt az évfordulós napot.

Nem is említettem még, hogy kaptam a Pasitól pénteken egy visszahívós sms-t és én visszahívtam, mert imádom, mert hiányzik, mert hallani akartam a hangját és mert érdekelt mit akarhat. Hát így történt, hogy közel két hét elteltével először beszéltünk. Még dolgoztam úgyhogy az egész 1 perc volt, szóval nem tudtam meg tőle semmit, csak ő tudta meg, hogy van munkám, mert még ezt se tudta. Azóta meg csak annyi történt, hogy kaptam tőle ma egy sms-t. Annyi állt benn, hogy hiányzol..... hát kösz szép, ezzel most mit kezdjek?! A hajamra kenhetem, ha mindezek ellenére két hete meg nem bírtuk már együtt, nem bírtuk elviselni egymást.... Szép kis kapcsolat a miénk, illetve volt.... Hogy hányszor, de hányszor eljátszottuk már ezt.... Hányszor könyörögte vissza magát és én hányszor mondtam neki, hogy utoljára és most is azt gondolom, hogy vége örökre, most tényleg, de közben meg már én se hiszem el... mindig ki akarok tartani, de nem tudok ellenállni neki, nemtudom eljutunk-e valaha arra a pontra, hogy tényleg be tudjuk fejezni és azt se tudom, hogy az lenne-e a helyes vagy nekünk örökre együtt kell maradnunk?!

Annyit tudok, hogy 15 évesen ismertem meg és imádom őt. Ez az egy, ami soha nem fog változni, mindig szeretni fogom. Még ha gyűlölöm, akkor is imádom igazából...

De nem voltam boldog az utóbbi időben, minden nap sírtam... totál kikészítettem magamat és ezzel együtt gondolom őt is, mert a szakításnál azt mondta, hogy nem akar többet bántani... Ő a legönzőbb ember, akit valaha ismertem... ha olyan kedve van, akkor félredob, ha kipihente magát (most egy hét szabadságon volt), akkor meg hiányzom és kellek neki meg minden... NEVETSÉGES!!!! És én is az vagyok, mert ez a Pasi kell nekem, amíg világ a világ.... De csak a szívemnek, mert igazából ő nem elégíti ki a vágyaimat. Például nem szeret csókolózni, pedig én annyira vágynék a csókokra, de csak a szájra puszi, ami ebből a kapcsolatból nekem jutott. Vagy például 25 éves és nem hinném, hogy minden héten szeretkeztünk volna, egyszerűen nem igényelt többet... egy 25 éves Pasi???? Ő soha senki mással nem volt még ilyen téren. 17 éves volt, amikor megismerkedtünk, mindketten szüzek... Annyira szép és jó volt mindez... együtt szerencsétlenkedtünk.... A sok összeveszésünk alatt mindig voltak barátnői, de soha egyikkel sem tudott lefeküdni, saját bevallása szerint azért, mert tudta, hogy azzal végleg elveszít, mert vége lesz a kettőnk közti különlegességnek. Ezért is imádom őt, a különlegességéért. A legfantasztikusabb ember, akit valaha ismertem. Ő még mindig azt hiszi, hogy mi csak egymásnak voltunk... kár, hogy nem tudja, hogy én egy szemét hazug vagyok... Vagyis elmondtam neki mindkét alkalmat, amikor én mással voltam, de annyira szenvedett, hogy végül azt mondtam neki, csak hazudtam és gondolom neki is egyszerűbb és könnyebb volt ezt hinni.... Talán ez is közrejátszott a sok szakításban, mármint, hogy nem egészséges dolog egy kapcsolatban, egy szexpartnerrel leélni az életünket, talán mindketten tudjuk, hogy mással is kéne próbálkoznunk, mert addig nem működhet, mert addig kíváncsiak vagyunk, addig mondhatni nem éltünk teljes életet. Senki nem várhatja el senkitől, hogy egy életen át senki, csak ő legyen a másiknak... Pedig titkon mi mindketten ezt akarjuk a másiktól, hogy csak a miénk legyen és soha senki másé.

Na hagyom ezt, mert csak teljesen befordulok....

Ma este már megy dolgozni. Talán fel is hív, de én nem akarom, nem akarok beszélni vele, nem akarom megint gyengének érezni magam, nem akarom, hogy ő akarjon engem és mindazok ellenére, hogy én is csak rá vágyom, azt kell mondanom, hogy NEM, NEM, NEM... mert a pici eszem annyira tisztában van a NEM-mel, de az eszemnél, félek egy kicsit nagyobb szívem, meg még mindig nem tud neki nemet mondani...  Ááááhhhhh

Majd elválik minden...

Vannnak anyagi és önző okai is annak, hogy nem akarok békülni. Többek között a munkám miatt. Mert egy esetleges békülés után biztos megint hozzájuk költöznék és akkor fél 7 helyett kelhetnék fél 5-kor, utazgathatnék minden nap. Megint minden filléremet rá költenék (mert imádok neki ajándékokat venni, ellátni minden finomsággal), pedig én most autóra gyűjtök és így, hogy itthon lakom egy fillért se kell költenem a fizumból, szóval sokkal hamarabb gyűlne össze egy jelentősebb összeg... Bizony vannak ilyen okaim is.... Lehet ez egyáltalán szerelem, ha közben meg ilyenek is visszatartanak tőle vagy ezt hívják megszokásnak???

Megyek inkább hajatmosni....

2 hete

2007.09.02. 11:53 | June | Szólj hozzá!

ilyenkor (pont ilyenkor) szakítottunk a Pasival.... Lehet, hogy most szomorúnak kéne lennem, és az is vagyok, de attól félek, hogy nem eléggé... Nem vagyok teljesen letőrve és a depresszió sem kerülget, meg egyeltalán... A munkahelyemen is kiderült a dolog, mert rákérdeztek van-e valakim és én elmeséltem, de azt mondták egyeltalán nem látszik rajtam... Szóval nem tudom ez most jó vagy rossz....

Te jó ég! Hiszen most jut eszembe, hogy még ennél is sokkal rosszabbul kéne éreznem magam, mert az hagyján, hogy két hete szakítottunk, de ma lennénk pontosan és kereken 7 évesek! 7 éve a mai napon kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője...

Abba kell hagynom ezt az irogatást, mert amikor leültem azt akartam kihozni az egészből, hogy meglepően jól bírom a dolgot, de most, hogy erről írok, már nem bírom olyan jól.... Abba kell hagynom, mert mindjárt ebéd a családdal és nem lehet kisírt vagy könnyes a szemem!

Szóval, jó étvágyat mindenkinek!!!!

Boldogan

2007.08.29. 16:21 | June | 1 komment

Nemtom' miért... nincs rá különösebb magyarázat... BOLDOG VAGYOK!!!! Egyszerűen tényleg nincs rá semmi okom, de nagyon jól érzem magam és mivel arra sincs okom, hogy szomorkodjam, ezért inkább a boldogság! Tetszik a munka és jólérzem magam a bőrömben (fogynom kéne, de majd meglesz), de most nem csak ezekről van szó. Egyszerűen minden tök jó! Két napja esik az eső, ami csak annyiból jó, hogy nem kellett bicikliznem se ma, se tegnap, mert anyu lejött értem kocsival. Nem mintha nem lett volna esernyőm, de felhívott és ha már felajánlotta hát elfogadtam. És akkor itt kéne elmondanom, hogy az igazsághoz hozzátartozik, hogy esernyőm ugyan tényleg van, de nem tudok vele biziklizni. Szóval mindenképpen jobb volt ez így.

A pasi nem jelentkezik, hogy békülni szeretne, ami persze zavar, de csak azért, mert ebből az jön le, hogy nem kellek neki és ez persze rossz! De azt se szeretném, ha keresne, mert bármennyire is keményen elhatározom, hogy NEM NEM NEM, sohasem sikerül és mindig megenyhülök. Ez persze azért lehet, mert szeretem, imádom és ez így is lesz mindig, de a pici eszem tudja, hogy vége kell, hogy legyen. 15 éves korom óta vele vagyok, 7 éve (lenne vasárnap, másodikán). Ezt mind nem azért írom, mert emiatt kell, hogy vége legyen, szóval nem emiatt van itt az idő, hanem egyszerűen nem voltam boldog az elmúlt egynéhány hónapban (nem mint most). 23 évesen be voltam "zárva" egy kis faluba, ahol csak közös barátaink voltak, de minden úgymondd saját barátom eltűnt az életemből (azt hiszem ezt is neki köszönhetem közvetetten) és már tejesen megzakkantam a semmittevéstől. ő éjjel dolgozik, nappal alszik és az én mindennapjaim azzal teltek, hogy pl.:kerítést festettem az anyukájával, meg egyéb ilyen nagyon izgalmas dolgok és egyszerűen teljes rágörcsöltem arra, hogy ő mit csinál, hol van, kivel, mert ugye én meg csak voltam náluk. A közös barátainkhoz soha nem mentem vele, hogy ne mondhassa, hogy ő nem mehet sehova egyedül. Szóval semmi, egész egyszerűen 23 évesen úgy éltem, mint egy 67 éves és ettől boldogtalanul, egyre több konfliktussal, teljesen magamba zárkózva csak örlődtem. DE ENNEK VÉGE!!!!

Nem azt mondom, hogy most sokkal jobb, hiszen itt vagy itthon (hazaköltöztem a Pasiéktól), ahol nyolcadikos koromban voltam utoljára ennyit, hiszen gimibe a megyeszékhelyre jártam, aztán fősuli, szóval most itthon vagyok és nem ismerek senkit. Ugyanúgy nincsenek barátaim, meg senkim (persze a családomon kívül), de mégis jobb. Járok dolgozni, tehát kimozdulok, van néhány új ismerősöm, találkozom emberekkel és egyszerűen ennyi is elég, hogy boldoggá tegyen. Sztóval ilyen egyszerű lenne? Aníg írtam rájöttem, hogy ennyire egyszerű az oka annak, hogy mosolygok (régóta először őszintén) és boldog vagyok.

Szóval minden rendben velem. Talán lesz ennél jobb is, de nem vagyok túl nagy igényű.

Szeretek mostani állapotomban mindenkit!

Úgyhogy puszi mindenkinek: CuppPPppPPppPP 

Második első

2007.08.27. 18:25 | June | Szólj hozzá!

Hát amint azt tegnap terveztem, miszerint majd a munkahelyemen írogatom a blogomat, nem fog összejönni.... Úgy telt el az a röpke kilenc óra, amit ottbent töltöttem, hogy egyszer mentem el pisilni. Ezzel csak arra utalnék, hogy a munkán kívül nem sok mindenre lesz/van időm. Szóval a blogolás itthonról fog történni.

Amúgy nagyon megijedtem... rengeteg mindent kell tudnom, amiből egyenlőre semmit nem tudok. Még betanulási fázisban vagyok és rettenet minden, mert minden egyes dolog újdonság. Szóval félek!! Mi lesz ha már az elődöm elmegy és mindent egyedül kell csinálnom?!

Mennem kell!

AZ ELSŐ

2007.08.26. 15:28 | June | Szólj hozzá!

Hát sokmindenben ez az első...

Blogban nem , mert egyszer régen már írtam, de abbahagytam. Mint sok mást az életemben a Pasi miatt.... Akit jelenleg gyűlölök és imádok, akivel jövő vasárnap lennénk 7 évesek, de múlt vasárnap feladtuk a közös életünket. Vagy inkább ő adta fel, mert nekem ahhoz se volt kedvem, hogy szakítsak. De a kapcsolatunkról majd később... most arról, hogy mik is azok az elsők.

Hát igazából nem is tudom. Az új életem ELSŐ napja.... de igazából nem, mert ugye már egy hete egyedülálló vagyok és hát az kéne, hogy az első nap legyen, de inkább legyen ez az!!!! Vagy ha nem hozzá kötöm (mármint a szakításhoz), akkor a holnapi kéne, hogy az első legyen, mert holnaptól életemben ELŐSZÖR dolgozó nő leszek!!! Bizony, holnap reggel hétre megyek a munkahelyemre, az ELSŐre. Már mostam hajat meg ilyenek és ez mind az új életem kezdetét szimbolizálja (nem mintha eddig nem szoktam volna hajat mosni :). Én nem is tudom mi lesz velem holnap. Azért kezdek dolgozni, mert a Pasival már a jövőnket terveztük, házzal meg mindennel és mivel én még suliba jártam nem éreztem magam egyenlő partnernek a terveink megvalósításához szükséges dolgok előállításában. Gondolok itt az anyagiakra nemes egyszerűséggel. Szóval úgy döntöttem átmegyek levelezőre és dolgozni kezdek, amit normális ember ugye nem csinálna, de mint köztudott én nem vagyok az.... Hát szóval így alakult a munka, mármint, hogy dolgozni fogok. Amúgy nem gáz az egész, én építésznek tanultam (eddig) és ez a munka egy építész irodában van. A munkámnak nincs köze nagyon az építészethez, inkább irodai jellegű lesz a munkaköröm (itt jegyezném meg, hogy remélem lesz időm a blogomra és ott tudok majd írni, legalábbis ezt tervezem). De holnap majd minden kiderül.

Tavaly júniusban is összevesztünk a Pasival (mint a 7 év alatt kb. 100-szor) és az unokatesómék egyik haverjával összekeveredtem. Róla azóta nem hallottam, de az előbb életemben ELŐSZÖR összeszedve minden bátorságomat írtam neki egy e-mail-t. Semmi extrát csak, hogy mi van vele. Ja, ebben az az életemben először dolog, hogy még soha egy pasival sem kezdeményeztem, ez persze semmi párkapcsolati jellegű kezdeményezés nem volt, de még ilyet se csináltam soha. A telefonszámomat is életemben egyszer adtam meg valakinek, azt is azért mert az illető annyira követhetetlen volt, hogy nem is tudtam magamról, amikor ezt tettem.

Nos, az már kiderült rólam, hogy bolond vagyok és most mondhatnám, hogy nem ez a legjellemzőbb tulajdonságom, de nincs kedvem tagadni, ami vagyok! Amúgy remélem az is kiderült mindenki számára, hogy lány vagyok, ezt csak a Pasi dolog miatt remélhetem, ami persze nem feltétlenül tette egyértelművé a dolgot, de pont ezért tisztáznám most amíg nem késő, hogy lány vagyok. 23 éves leszek decemberben. Ennyi azt hiszem elég is rólam. Már fájnak az ujjperceim úgyhogy abbahagyom, egyenlőre. Persze tanultam gépírni, két különböző gépírás vizsgám is van úgy, hogy egyeltalán nem tudok gépírni. Ez nem az oktatási rendszer szégyene, sokkal inkább az én dicsőségem és ügyességem egyik ékes bizonyítéka!

Na megyek.

süti beállítások módosítása