Nem mondhatnám, hogy egyre jobban megy... hát bizony ez van... túl sok ez nekem így egyszerre, még szerencse, hogy az elődöm még lesz ebben a hónapban és talán elég lesz némi ismeret magamra szedésére.
Éppen barna kenyeret eszek majonézzel, csak így simán... Éhes vagyok és éppen nincs más lehetőségem... De jó, nem panaszként írom mindezt!
Kíváncsi vagyok, hogy ma keres-e a Pasi. Szerintem nem, mert tegnap megjegyezte, hogy én soha semmilyen formában nem keresném őt a világért sem (megjegyzem ez így is van, van bennem némi női büszkeség). Szóval ebből gondolom, hogy a taktikája a következő lesz, miszerint kivár... nem csak kívánsiságból, hanem férfiúi dacból...
Aztán majd kiderül.
Éppen a Rex megy a tévében, nem nézem, soha nem is néztem, csak amint hazaérek benyomom a tv-t, mert nem bírok csendben lenni. Erre a gimnáziumi osztályfőnököm azt mondta, hogy ez azért van így, mert félek, hogy meghallom Isten hangját :) Hát nem vicces?! Mármint, hogy ő ezt komolyan is gondolta, persze ki tudja, lehet tényleg attól félek... :)
Elmentem újabb adag kenyérért és most mustárt hoztam hozzá, de nagyon ráfáztam, mert ahogy ráztam a dobozt bevertem az ujjacskám a falba.... Nagyon fáj... Írni sem tudok....
Mentem is!
