Az ég világon semmi nem történt tegnap Pasi ügyben, még egy nyanvadt sms-t sem kaptam. Ez nagyon rossz, mert megint önálló életre kelt az agyam és elkezdte túráztatni magát.
Először persze, hogy direkt csinálja, mert azt hiszi így én írok, keresem és ezzel tudtára adom, hogy érdekel (ami persze nagyon is igaz, de ezt neki nem kell tudnia).
Aztán ezt a mondhatni megnyugtató lehetőséget felülírta a következő, hogy egyszerűen csak nem érdekle, és ezért nem keres...
Aztán ezt még egy kicsit bonyolítva, hogy valaki mással (természetesen nőneműre gondolok) ment el este dolgozni és így hát nyílvan amellet, hogy nem érdeklem, felhívni sem tud, hiszen mit szólna a másik....
És ami a legrosszabb eshetőség, hogy elaludt éjjel vezetés közben és kórházba került, nyílván nincs magánál (különben keresne) és ezért nem tudok róla
Ennek a variációja és felmerült bennem, a legrosszabb, ami történhet, hogy nem szimpla balesete volt, hanem meg is halt. Ezt még leírni is borzalmas volt! Pedig, amikor szakítottunk arra gondoltam, hogy mindezt akkor lenne a legkönnyebb elviselnem ha halott lenne. Ettől persze most lelkiismeret furdalásom lett, hogy mivan ha tényleg ez történt, ha bejött a kívánságom.... Persze ezt rövidtávon kivertem a fejemből!
ÁÁÁÁHHHHHH!!!!!!!!
Remélem szeret és ma ad valami életjelet!!!!
Olyan szívesen elmennék vele pénteken este dolgozni, csak keresne és akarná ő is! Persze egy kicsit könyörögtetnék magamnak, de aztán engednék neki és átadnám magam a béküléskor érzett boldogságnak. Persze minden boldogság ellenére tudnám, hogy ez nálunk csak a következő mosolyszünetig tarthat, mert olyan, hogy örökké együtt, olyan nekünk nincs, csak örökké együtt és közben külön is.... Így van ez... De ezt már megszoktam...
Szeretném ha keresne ma és tudom, hogy mivel várom, pont azért nem fog megtörténni! Próbálom elterelni a gondolataimat róla, de nem megy, egyszerűen semmi másra nem tudok gondolni.
Megyek nézem egy kicsit a tv-t, hátha az segít. Legalábbis biztos hasznosabb figyelem elterelő, mint róla írni :)
