ilyenkor (pont ilyenkor) szakítottunk a Pasival.... Lehet, hogy most szomorúnak kéne lennem, és az is vagyok, de attól félek, hogy nem eléggé... Nem vagyok teljesen letőrve és a depresszió sem kerülget, meg egyeltalán... A munkahelyemen is kiderült a dolog, mert rákérdeztek van-e valakim és én elmeséltem, de azt mondták egyeltalán nem látszik rajtam... Szóval nem tudom ez most jó vagy rossz....
Te jó ég! Hiszen most jut eszembe, hogy még ennél is sokkal rosszabbul kéne éreznem magam, mert az hagyján, hogy két hete szakítottunk, de ma lennénk pontosan és kereken 7 évesek! 7 éve a mai napon kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője...
Abba kell hagynom ezt az irogatást, mert amikor leültem azt akartam kihozni az egészből, hogy meglepően jól bírom a dolgot, de most, hogy erről írok, már nem bírom olyan jól.... Abba kell hagynom, mert mindjárt ebéd a családdal és nem lehet kisírt vagy könnyes a szemem!
Szóval, jó étvágyat mindenkinek!!!!
