Befejezem a Pasival. Véglegesen... Nem azért, mert nem szeretem, nem azért, mert nem működne, egyszerűen csak most másra vágyom!!! Sok minden másra, amiben ő biztosan akadályozna, az meg ha csak akadályként tekintek rá, semmiképpen sem tekinthető pozitív hátszéllel induló újrakezdésnek.
Szóval most megpróbálok kitartani!!! Az a baj, hogy ha én ennyire ellenállok, ő ilyenkor és azt hiszem ettől szokott mindíg csak jobban akarni engem, aminek a vége, hogy elfogy az ellenálló képességem és engedek neki, ami persze mindíg szép és boldogsággal teljes, de most akkor is ki kell tartanom!!! Csak hogyan?
Az is hátráltatja a dolgot, hogy holnap tizedike. Ő fizetést kap és tartozik nekem 15.000 Ft-tal, ami annyiból rossz, hogy ha eddig nem is, de most biztosan találkoznunk kell!. Majd megírom neki, hogy utalja a számlámra... leírom neki a számlaszámom és kész... Talán bejön és elkerülhetem a találkozást. Persze szeretném látni, de az nagyban hátráltatná a kitartási energiáimat... SZÓVAL NEM LEHET!!!! Úgy írok itt erről a találkozásról mintha már írt volna, hogy hozza a pénzt, pedig nem, még csak szóba se kerül, persze hiszen csütörtök óta nem is keresett, mikor beszéltünk volna erről? Na, a lényeg, hogy most erős leszek és nem hagyom magam és nem hagyom, hogy a szívem erősebb legyen az eszemnél!!! Ez a lényeg, hogy hallgassak mindíg az eszemre, mert az ellene van ennek a kapcsolatnak és most ez kell, hogy érvényesüljön!!!
Az a baj, hogy már magamban sem bízok ezen a téren. Túl sokszor határoztam már így és túl sokszor adtam fel és döntöttem végül mellette!!!!
Most jut eszembe, hogy tegnap végül persze tényleg nem jött, pedig tegnap még akartam volna, de azóta ugye DÖNTÖTTEM!!!! Szóval erről lecsúszott! Ez a hajó elment! Meg tudnám még folytatni, de inkább nem fárazstom magamat. Ami a lényeg, hogy ne is gondoljak rá... csak persze nem megy... ha megáll egy autó a ház előtt egyből szaladok megnézni, hogy ő jött-e (persze nem jött egyszer sem), vagy ha kijövök a szobámból akár csak egy percre is, amint visszamegyek nézem a telefont nincs-e rajt sms vagy nem fogadott hívás, szóval nevetségesen viselkedek!!! Ennek kell most végetvetnem!!! Végérvényesen!!!
Úgysem fog menni, mert most is csak azon jár az agyam, hogy talán már van üzi a telómon, aminek ugye nem szabad, mert az hátráltatná az elhatározásom, úgyhogy nem szabad ilyenekre gondolnom....
Gondolok inkább az autómra, meg a karácsonyra, hogy kinek mit veszek és ilyenek, meg a szülinapja is most jön mindenkinek... szóval csak hajrá ajándékötletek... lepjétek el a kicsi elmémet.... egy kettőt már ki is találtam, de most nincs kedvem leírni, mert erről a szülinaposdiról eszembe jutott, hogy a Pasi szülinapja meg kedden lesz... Hát most mi tévő legyek... írjak majd neki vagy ne... az ajándékát már úgyis megkapta nyáron, mert ő motorozik (vagyis együtt motoroztunk, amíg együtt voltunk) és egy tök jó motoros nacit kapott, azért már akkor, mert ugye most már nem sok hasznát venné, ezért megelőlegeztem neki! Nagy volt az öröm meg minden, de hát persze, hiszen ő akarta és választotta. Szóval ennyit a szülinapjáról, ami kedden lesz és azt hiszem egy üzenetet megérdemel, hiszen a legkevésbé sem haragban váltunk el és elvégre is hét évig egy pár voltunk, szóval semmi nem szól a dolog ellen. Majd már éjjel megírom neki, így én lehetek az első és bizti jól esik majd neki... Ez bármennyire is annak tűnjék, nem az elgyengülés első jele, csak nem akarok bunkó lenni!!! Meg hát szeretem is őt, úgyhogy úgysem bírom ki, hogy ne köszöntsem 25. szülinapján.
De ez nem változtat semmin! Az elhatározásom igencsak szilárd lábakon (szám szerint 32 lábon) áll.
Kívánjon nekem mindenki kitartást!!!!
