ráérek itt a munkahelyemen irogatni!
Pont csörög a telefonom... nem veszem fel, mert szerintem a bútorboltból keresnek. Ugyanis még a Pasival rendeltünk éjjeliszekrényt és a múlt héten telcsiztek, hogy elkészült, de hát nekünk ugye már nem kell és én ezt nem mertem megmondani, amikor felhívtak, szóval most gondolom függőben vagyunk náluk... Nem merem felvenni, mert hát mit is mondhatnék. Gondolom majd eladják másnak. Ez nekik nem okozhat problémát!
Mindennel készen vagyok. Nem értek semmihez és totál egyedül hagytak! Most mi lesz?! És hát még az időt sem tanulásra és mindennel való ismerkedéssel töltöm hanem blogolással... felháborító! Rossz vagyok!!!
A Pasinak megírtam tegnap éjjel a szülinapos sms-t. Annyi válasz jött rá, hogy köszönöm! Hát végülis ennyi, mi mást is válaszolhatott volna? Mondjuk vannak ötleteim! Például, hogy annak örülne a legjobban ha engem visszakapna szülinapjára! Meg ilyenek, sokat tudok még, de nem oszthatom itt meg, hátha vannak kiskorú olvasóim... Nem mintha lenne bármilyen korú olvasom... Szerintem nem túl sokan látogatják ezt a blogot. De végülis nem is azért készült! Magamnak írom, azzal a különbséggel, hogy azért figyelek a helyesírásra :) Még ha ez nem is észrevehető...
Na megyek úgy csinálok mintha dolgoznék. De előtte még írok e-mail-t annak az autókereskedésnek, amelyikben az autóm van, hogy megvan-e, meg hát mégis milyen kondíciókkal tudják nekem ajánlai, stb...
