Szóval ott tartottam, hogy válaszoltam neki. Azt amit válaszolnom kellett! Szeretem, imádom őt, de egyeltalán nem bízom benn, hogy most bármi másképp lenne, nem hiszem, hogy éppen ezért ér nekem ez az egész annyit, hogy változtassak a mindennapjaimon, értem ez alatt azt, hogy megint visszaköltözzek hozzá és onnan (30 km) járjak dolgozni, ami nekem nagyon szar lenne, ami a közlekedést illeti... nem akarom ezt az egészet... nincs nekem szükségem rá, hogy elszúrjam az egész napomat, főleg, hogy ő meg éjjel dolgozik... szóval ő hazaér hajnal négy környékén, én kelnék akkor (ami megjegyzem eleve elgondolkodtató, mert most fél hétkor kelek!) és indulnék busz, vonat, mindenhol várakozás... szóval dolgoznék, majd hazaérnék hozzá fél hat körül (pedig ugye fél négyig dolgozom!), ő addigra már nyílvám ébren lenne és három órát együtt tölthetnénk, majd ő indulna dolgozni fél kilenc körül és én meg egyedül maradnék, lefeküdnék egyedül az ágyunkba és amikor eljön a hajnal kezdődne minden előről... Kérdem én, ér ez az egész herce-hurca nekem ennyit?! Szerintem nem! Azt hiszem így kell döntenem! Meg ugye anyagi megfontolásból se mindegy. Bejárni meg ilyenek... Ha meg meglenne az autóm, akkor ugyan közlekedni könnyen menne, de az anyagi vonzata elég húzós... Azért dolgoznék, hogy kifizessem az autót meg beletankoljam a maradékot, hogy el tudjak járni dolgozni... Értelme?! Szerintem nem túl sok!
Na, de visszatérve az észérvek mezejéről az esti eseményekre, ott tartottam, hogy válaszoltam, majd ezt írta:
"Tudom, hogy ezt nem bizonyítottam, de nagyon szeretlek! Rossz, hogy nem vagy nekem! Nélküled lehet élni, de nincs értelme! Rajtad múlik!" 19:32
Tudom, hogy rajtam múlik... tudom nagyon jól... és azt hiszem tényleg az lenne a leghelyesebb ha békénhagynánk egymást... A válaszom:
"Az a vicces, hogy te ezt akkor is nagyon jól tudtad, amikor megírtad, hogy szerinted jobb lenne külön! Akkor meg minek? Mi értelme volt az egésznek megint?" 19:37
Hát nincs igazam? Hát dehogynem!!! Egyszerűen csak tudja, hogy van egy hülye szerelmes barátnője, akivel ezt bűntetlenül megteheti... bűntetlenül, mert annyiszor megtette és én annyiszor megbocsátottam, hogy az már megszámlálhatatlan és azt hiszi ez így lesz mindig... ami egyértelműen az én hibám! Már először nem szabadott volna belemennek ebbe a játékba! Csak az a borzasztó az egészben, hogy szeretem és szívem szerint megint újrakezdenék mindent még így is, hogy tudom megint csak egy évig lennénk együtt, aztán ugyan ez és, hogy annak az egy évnek a vége csak szenvedés nekem.... Ezt válaszolta az előbbi sms-emre:
"Semmi értelme nem volt annak, amit csináltam! Ennél viszont sokkal nagyobb hülyeség külön lenni egymástól! Bár ha belegondolok, hogy anyukádék utálnak, akkor meggondolandó!" 19:54
Ehhez el kell mondanom, hogy anyuék régen tényleg nem rajongtak érte, hiszen ő volt, aki a 15 éves kislányukat elvette tőlük és rengeteg hülyeséget csináltunk... Milyen szépek is voltak azok az idők... akkor még szerelmesek voltunk... különben nem tettünk volna ennyi őrültséget!! (nem részletezném!) De a lényeg, hogy anyuék kifejezetten kedvelik a Pasit most már!
"Ja, azért hallgatom mindig, hogy mikor jössz!" 19:55
Ez tényleg így van... Mikor jön? Mikor békültök ki? Meg ilyenek, de azt azért mindig hozzáteszik, hogy azt remélik annyi eszem van, hogy akkor sem adom fel a munkám! Ezek és az ehhez hasonló megjegyzésekhez az a sok hülyeség kapcsolható indokként, amiket csináltunk, szóval érthetőek a szüleim félelmei, régen sok hülyeségre képes lettem volna a Pasiért, de már nincs rózsaszín felhő, úgyhogy megnyugodhatnak...
Aztán, amit erre írt:
"Az a baj, hogy sokszor elfelejtettem, a legnagyobb értéket már megtaláltam!" 20:16
Hát erre inkább nem reagáltam, hiszen max annyi telett volna tőlem, hogy így jártál, ez már csak a te bajod, tanulj meg ezzel együtt élni, meg hasonlók, de ezt nem akartam, nem akartam bunkó lenni. Inkább egyszerűen nem válaszoltam! Aztán később, mikor már aludtam ezt írta:
"Nem kaptam választ!" 22:17
Ez csak azért lehet, mert nem válaszoltam... evidens... na, de erre sem válaszoltam, aztán még végül ennyit írt:
"Szeretlek!" 2:54
Köszi, köszi! Ezt hiszed te, mert szerintem nem szeretsz! Esetleg megszoktál! Fura most hét év után egyedül és a megszokások hiánya fáj!!! Vagy ha jószívű akarok lenni, akkor talán te tényleg úgy hiszed, hogy szeretsz, de szerintem nem! Szerintem, akit szeretsz az te saját magad vagy és nem én!!!
Ha szeretnél, érdekelt volna, hogy nem vagyok boldog! Mert észrevetted, hogy nem vagyok az hiszen mondtad is és a jobb lenne külön indoka is az volt, hogy nem akarsz többet bántani, de ha szeretnél, akkor megerőltetted volna magad egy picit és próbáltál volna valamit tenni azért, hogy az legyek... És sorolhatnám most oldalakon keresztül, hogy mivel tehettél volna boldoggá, amiket te mind tudtál és mégsem egy csepp szándék sem volt benned! Tehát ennyi! Ez minden, amit még hozzáfűznék és most megint odáig jutottam, hogy NEM!!! NEM BÉKÜLÖK!!!
