szóval ott tartottam, hogy válaszoltam neki. Aztán nem írt semmit és nem bírtam ki, írnom kellett!
"Tudod van egy kis baj... nagyon szeretlek és ez mindig így is lesz! De kérlek soha ne keress többet! Könnyebb lenne mindkettőnknek ha teljesen elengednénk egymást! Csak bírjuk ki! köszi" 21:43
Persze ezt nem gondoltam így, vagyis így gondoltam, de nem teljes szívemből, csak és kizárólag ezt... de nem is ez a lényeg, hanem hogy írhassak neki és azért ne olyan legyen az üzi, hogy én is oda meg vissza vagyok érte és a helyzettől... Aztán válaszolt. Arra számítottam, hogy megint olyan sms-t kapok, hogy akkor így jártál, meg ilyenek, de ennél kedvesebbet kaptam:
"Ez nagyon szarul esik, hogy te tényleg el tudsz felejteni engem örökre!" 21:55
Hogyan tudnálak elfelejteni örökre?! Ugyan már! Még ha akarnám se tudnám soha elfelejteni őt! SOHA!!! De nem válaszoltam neki, főleg nem az előbb leírtakat! Próbáltam elaludni, de nem sikerült... próbáltam nem rá gondolni, de az sem sikerült... Aztán fél óra múlva kaptam a következő sms-t:
"Hiányzik a bőröd illata, puhasága! Szeretnélek megpuszilni, megölelni!" 22:29
Nagyon jól esett, de természetesen erre sem válaszoltam. Nem akarok mindig válaszolni neki, de félek, hogy megunja, aztán nem ír többet. Azt meg nem bírnám ki! Nem bírnám, hogy soha többé ne halljak róla, hogy ne tudjam mi van vele! Nem hiszem, hogy tudnék úgy élni... nem bírnám! Biztos, hogy csak ő járna az eszemben!!! Így is csak rá gondolok! Mindig! A nap minden percében és az a durva, hogy ez a legkevésbé sem túlzás!
Most megint azon a ponton vagyok, hogy ha megjelenne itt, kérdezés nélkül a nyakába ugranék... Imádom őt! Teljes szívemből odavagyok érte! Bármennyire is utálom közben....
