tegnap este már mikor félpercenként néztem a telóm egyszer csak fél nyolc tájban jött rá egy üzi a Pasitól, visszahívós... hát mivel összeugrott a gyomrom, meg ezerrel elkezdett dobogni a szívem, úgy gondoltam, hogy engednem kell túlfűtött érzelmeimnek és fel kell hívnom... hát megtettem.... Nem beszéltünk semmi különösről. A békülés még csak szóba sem került! Bizony! Erős voltam! Azt mondta, hogy csak hallani akarta a hangom! Ez kedves! Viszont szememre vetette, hogy miért nem reagáltam a "szombaton megyek" sms-re, mondtam, hogy nem mondtam, hogy ne gyere és akkor ugye még nem is jutottam el arra a pontra, hogy DÖNTÖTTEM!!! Szóval ha jött volna hát szívesen láttam volna.... volna, volna, volna... de nem jött, így erről lecsúszott, lecsúsztam, lecsúsztunk... Hát ez van... és azóta köztudottan erős elhatározásra jutottam! És pont.
Szóval ez volt fél nyolckor. Aztán amikor indult dolgozni (fél kilenc, kilenc környékén, ezért szoktam mindíg ilyenkor kapni az sms-eket) kaptam a következőt:
"Bár minden a régi lehetne!" 20:29
Először hirtelen felindulásomban el akartam küldeni az anyjába, hogy hát mégis mit képzel!!!! Ha nem kell, mert éppen olyanom van, akkor sarokba be, ha már unatkozom egyedül és végülis nem is volt olyan rossz játék az a régi szar, akkor sarokból ki????? Vagy mi a faszt képzel ez???? Jujjjjj, de utálom ilyenkor!!! Aztán inkább nem válaszoltam egyből, gondoltam az ilyen idióta feltevéseit válaszra se méltatom, de aztán mégis írtam neki.
"Egy évvel ezelőtt megkaptad az utolsó esélyedet! Tudtad, hogy azt játszod el! Úgyhogy sajnálom, de soha semmi nem lesz a régi!!!" 20:51
És ez tényleg így is van!
"Ha elmentem volna szombaton?" 20:56
Hát kiscsillag, akkor még megfontalandó lett volna, de te ezt ugye nem tudhatod... Szóval ez van! Gonosz leszek! Te is az voltál velem! Vagyis nem goni csak önző, de az talán még rosszabb, ha nem is direkt, szándékosan volt olyan velem amilyen, hanem a tudta nélkül, a lelke legmélyéből olyan.... Na mindegy, a lényegen nem változtat. Kapta is a gyors választ.
"Akkor sem! Ezen már semmi nem változtat!" 20:57
Aztán az ő reakciója erre:
" Akkor így jártál!" 21:00
Ezt persze válaszra sem méltattam. Ezért kaptam is a következőt.
"Ha beledöglöm is kibírom nélküled!" 21:11
Hát erre szintén nem akartam válaszolni, de aztán kibukott belőlem.
"Köszi! Csak szívességet tennél vele!" 21:16
Aztán nem jött válasz, de nem is vártam.... és elaludtam.... Nem túl könnyen és nem is aludtam túl jól, mert rossz volt, hogy ilyen ellenséges hangulatban váltunk el... Még reggel is csak az utolsó két üzenete járt a fejemben... rossz volt... hiányzik és rossz nélküle... nem tudom hogyan fogom bírni? Arra gondoltam, hogy most a tervezett boldog szülinapos sms-t sem küldhetem el, mert hát az ellenséges hangvételű szóváltás után furán venné ki magát, ha én meg írnék. Mármint nem furán, hanem úgy, mintha most én puncsolnék.... azt meg nem akarom, úgyhogy lemondtam a szülinapi köszöntésről...
Szóval reggel lett és gondoltam újra elolvasom az üzeneteit... Ekkor látom, hogy van egy, amit még nem olvastam, még ha kinyitott boríték is van mellette, ami ugye azt jelzi, hogy olvasott. És biztos így is van, biztos olvastam az éjjel csak éppen félig még aludta és nem fogtam fel... Szóval az sms:
"Nagyon szeretlek! Remélem egyszer még úgy fogok neked hiányozni, mint te nekem és visszajössz hozzám!" 22:06
Ez volt az! Talán kicsit lenyugodott és ezt írta.... Örülök neki, mindíg jólesik ilyet kapni tőle, de persze még mindig nem rezgett meg a szilárd elhatározás bennem.... Csak ilyenkor mindíg annyira szeretem őt!!!
És ez azt is jelenti, hogy írhatok neki éjjel szülinapos sms-t! Aminek nagyon örülök, mert szeretném köszönteni őt. Elsőként! Talán sikerül!
Ez volt a tegnapi történés vele kapcsolatban. Talán ma is lesz valami, de nagyon remélem, hogy nem összeveszős hangulatú, mert akkor megint nem küldhetem el azt a bizonyos sms-t. Reméljük a legjobbakat!
Mentem!
Enni kell! Éhes vagyok!
