egyre inkább győzöm meg magam a szerdai randival kapcsolatban, hogy nem randi. Úgy értem, nem lesz folytatása. Úgy kb. 2 éve ismerem A.M.-et és szinte minden héten találkoztunk, mert jött a volt munkahelyemre a munkájából kifolyólag. A lényeg, hogy tetszettem neki, ezt tudom, rengeteget beszélgettünk. Leginkább, mint az ovisok húztuk egymást, flörtöltünk. Szóval jól elvoltunk mindig. Amikor két hetes "számüzetésben" voltam másik telephelyünkön, akkor oda is kijött hozzám. Szóval egyértelműen jól elvoltunk. Arra akarok mindezzel kilyukadni, hogy mégsem történt soha semmi. Rengeteg lehetősége lett volna, de soha nem lépett. Pedig megtehette volna. Egyértelműen érezhette ő is, hogy bejön nekem. Mégsem volt soha semmi... Nem is értettem miért nem kezdeményez valamit. Jó, tudom, hogy észérvei lehettek ellene, hisz van köztünk úgy 120 km, meg 6 év.... ÉS???? Kit érdekel?! Idegesít ez a gondolat, hogy nem érdekeltem annyira, hogy megpróbálkozzunk valamivel. Ugyanakkor most ő ajánlotta fel, hogy találkozzunk. Megkérdezhette volna e-mail-ben is, hogy mi van velem, de mondta, hogy találkozzunk. Viszont (annak ellenére, hogy biztosan tudja, itthon vagyok) nem vette fel velem a kapcsolatot. Nekem kellett trükköznöm. Miért?!
Majd szerdán kiderül... Mindenesetre megpróbálok nyugodt maradni és nem úgy viselkedni, mint aki többet akar. Megpróbálok olyan lenni, mint múltkor Exszaktárssal. Bár ott egyértelmű volt, hogy nem randi és mivel engem ő (és én se őt) egyáltalán nem érdekel úgy, ezért nagyon könnyen ment a lazaság... de szerdán, hogy fogom tudni megtenni? Előre látom, hogy borzalmas lesz az egész. Amúgy azt is tudom, hogy kb. fél óra lesz az egész, mert ő mindig sietni szokott.
Na, nem kombinálok tovább, mert csak rossz kedvű leszek. Pedig :) pozitív gondolkodás! :) Szóval arra gondolok inkább, milyen jó lesz és el sem akar majd menni, egyből megbeszélünk egy következő találkozást, meg elkéri a számom, egyből sms-t ír, meg ilyenek! És ez így is lesz :)
