Annyi mindent szeretnék, annyi tervem van! És mégsem mozdítom még a kisujjam sem... Mennyire lehet egy ember szánalmas?! Ha pontozni kéne, akkor én 10-ből 11 vagyok. Szerettem volna nem ilyen szempontból túlértékelni magamat, de ez van. Be kell látnom, hogy menthetetlenül nevetséges vagyok. Nevetséges, szánalmas, menthetetlen... Tudnám még sorolni, de inkább nem aláznám magam tovább!
Jelen állapotom: itthon egyedül, magányosan, semmittevésben, unalomban... és természetesen csak a Pasira gondolok... ez a szánalmas mivoltom legfőbb ismérve...
Most írt a huga msn-re, úgy csinálok mintha nem lennék a gépnél, nem akarok vele beszélgetni, nem akarom tudni, hogy Pasi mennyire boldog új csajjal. Így legalább meghagyom magamnak az illúziót, hogy nincs így. Inkább elhitetem magammal, hogy ő is szenved... Boldog tudatlanság!!!
A héten már tényleg rászedem magam a volt munkahely felkeresésére... Kell egy kis élet! Ezt akkor döntöttem el, amikor jöttem hazafelé Exszaktárstól. Azért, mert ugye oda sem akartam elmenni pedig tudtam, hogy jó lesz és így is volt. Ezért elhatároztam, hogy nem mondok vissza semmit ezentúl. Erre fel már másnap nem mentem el anyuékkal a fürdőbe... De ez a munkatárs+újra kisvárosi életbe csöppenés kell most nekem! Szóval az időpont szerda reggel! Felkeresem őket, aztán remélem délután ráérnek majd valahova beülni. Emberek között lehetek!!!!
