Szeretnék végre élni

Csak rólam! Meg hát persze azokról, akik kénytelen kelletlen belém ütköznek és akkorát csapódnak ezalatt, hogy muszáj megemlítenem őket.

Friss topikok

  • Memee: Sajnos a férfiaknak nem mindíg olyan egyértelmű, ami nekünk nőknek igen. Minden felé járhatnak a g... (2009.09.21. 11:38) Ez valahogy egy
  • Memee: De arik vagytok (: Kötődtök egymáshoz. Nagyon. És ha nem is akartok kapcsolatot, úgy látom mégis ... (2009.09.19. 13:48) Annyira szeretném
  • Memee: Szorítok.. látod a 9 év.. nem mersz őszintén megnyílni neki, mert félsz, hogy benne is csalódsz. M... (2009.09.17. 17:44) Egyhangúság
  • Memee: "tehát most bevonzom a munkát" ez mennyire aranyos ^-^ (2009.09.17. 16:41) Szeptember 11.
  • Memee: Dehogy fogod ugyanúgy ölelni. És még csak szeretni sem fogod ugyanúgy. Ahogy a végén is írtad, más... (2009.09.17. 14:20) Nagyon rosszul

Linkblog

El kéne kezdenem

2009.07.09. 12:51 | June | Szólj hozzá!

a már emlegetett fogyás érdekében mozogni valamit. Van egy futópadunk. Nem valami klassz, mert nem pirig-pereg-pörög magától, hanem attól megy ha futsz rajt és lényegében magad hajtod. Szóval így sokkal nehezebb rajt futni. Már pár perc alatt kifulladok, pedig szeretném tovább bírni. Ma csak sétáltam rajt (mentségemül szolgáljon, hogy ma kezdtem az "edzést"), de ugyebár ehhez is magamnak kell hajtani. Szóval öt perc múlva feladtam. Bár eddigre már izzadtam és lihegtem is... Legalább valamit csináltam...

Felkeltem reggel, kimenetem az újságért, elkészítettem a tejeskávém, kortyolgatása közben elolvastam az újságban található álláshirdetéseket. Persze semmi. Semmi nekem való... Pedig már csak két hetem van és munkát kell találnom. Vonzás törvénye :) Nem gondolok arra, hogy nem jön össze. Csak arra, hogy nemsokára munkám lesz!!!! Ami A.M.-et illeti (Újpasi) nem tudom hogyan, de ő is meglesz. Szintén csak a pozitív gondolatok! Gondoltam rá, hogy írok neki valami szexit iwiw-en, elküldöm, aztán gyorsan egy másik üziben bocsánatot kérnék, hogy jaj, hát nem neked szántam... talán elindulna valami... de ez túl szánalmas (ami eléggé illene ugyan mostanság hozzám) és eléggé átlátszó is. Ezt meg nem engedhetem meg magamnak. Van némi tartásom...

Ma van négy hete, hogy este eljöttem a Pasitól...

A szenvedésem semmit sem enyhült. Hiányzik, utálom amiért nem kellek neki és nem keres. Én se keresem, de csak mert ez eddig mindig bejött és ő kezdett el keresni! Ez most nem így van, ugyanis ilyenkorra azért már jelezni szokta, hogy én kellek neki. Ez most nem történt meg. Persze hiszen elfoglalja az új csaja... Próbálom magam nyugtatni, hogy csak miattam van, mert próbál túllépni, meg kilenc év után nem lehet két nap alatt új komoly kapcsolatot találni, meg szerelmes se lehet... de egyre inkább rá kell jönnöm, hogy hát a melléket ábra, miszerint egyáltalán nem keres, igencsak másra utal! Amiért a pici agyam részben hálás, mert segít lezárni a kapcsolatot, amit ugye az agyam akar így, de a kicsi szívem meg tiltakozik és szenved... Tudom-tudom ez a kettősség teljesen normális. De ettől függetlenül rendkívül fárasztó megélni az ezzel járó hangulatingadozásaimat, amitől csak még jobban szenvedek és még jobban és még jobban...

Biztos említettem már, hogy egy ilyen (illetve nem ilyen, mert most nem lesz békülés, de akkor volt) összeveszés alkalmával lefeküdtem az unokatesójával, mert akkor is utáltam őt és ez okozott akkor némi elégtételt. Lényegében bosszú volt, amiről végülis azóta sem tud. Elmondtam egyszer neki, de mivel rettenetesen szenvedett tőle, végül azt hazudtam, hogy nem igaz csak azt akartam, hogy rossz legyen neki is. Így végülis elértem, amit akartam, ő szívott, de én mégsem lettem hülye ribancnak kikiáltva. Na alényeg, hogy ez úgy négy vagy öt éve volt. A srác az első perctől kimondta, hogy tetszem neki. Nyílt titok volt. Szóval ezen összeveszés alkalmával írogatott a srác, hogy ő mennyire megért és beszélgethetnénk, meg kár, hogy a Pasi ismert meg előbb, mert így soha nem lehet köztünk semmi, meg én ilyen meg olyan különleges vagyok, stb., stb. A lényeg, hogy én ezen "ártatlan" kis üzenetekre a következő választ írtam. Hiába volt oly rég tisztán emlékszem: "Kár, pedig én azt hittem titokban dugunk! :)" Ez persze, mint a kis mosolygós jel is arra utal, csak poén volt. Poén, de persze kíváncsi voltam a reakcióra... Hát volt... Erre már nem emlékszem olyan jól (mint az én azóta is sokszor emlegetett sms-emre. Az emlegetés persze nem a Pasi előtt történik, hanem pl Exszaktárssal, aki jelen volt az ominózus pillanatban). Mindenesetre a vége az lett, hogy találkoztunk és kufircoltunk... Ami ugyan nem fontos, hogy megjegyezzem, de szeretném, nem volt jó. Sőt, szar volt! Nem csak a szex, már a csók is lehangolóan rosszul ment neki... Na mindegy, megtörtént. Akkor jót tett a lelkemnek a bosszú, meg az is, hogy ez a srác úgy odavan értem. Ő még akarta folytatni. Írta a nyálasabbnál nyálasabb szerelmes üzeneteit. Én meg nem győztem elhajtani, mert ekkorra már terhes volt az elején jóleső lekesedés. Aztán egyszer csak megértette. Én Pasival kibékültem, megkértem ezt soha-soha, de soha ne merje elmondani neki. Megígérte és ami a vicc, hogy ekkora (kb 3 hét leforgása alatt) már volt nője. 4 év óta először becsajozott (ha engem nem számolunk...). A csaj, akit természetesen ismerek (hisz családtag), azóta a felesége és gyermeke anyja (sajnos ez is csak azt bizonyítja, hogy van élet utánam, akár elég hamar is). Az egészet igazából csak azért írtam le, mert tegnap felhívott. Nem vettem fel. Persze voltak ennek a dolognak előzményei, mármint a hívásnak. Máskor is írt, ha mosolyszünet volt Pasival, ha nem. Mindig is érdeklődött irántam, Pasinak is nem egyszer mondta, hogy milyen szerencsés és én milyen szép és miegymás vagyok. Tehát csak el akartam mesélni, hogy múlt héten is írt, hogy mi van velem, most meg hívott.

Elég hosszúra sikeredett ahhoz képes, hogy egy fel nem vett telefonhívás volt... még csak telefonbeszélgetés se, hisz nem vettem fel.

Sokszor gondolkodtam azon, hogy a felesége tudja-e, hogy mi volt régen köztünk. Amúgy kedvelem a csajt, aranyos és a srácnak volt egy komoly betegsége, amiben végig mellette állt. Szóval jó feleség, a srác viszont mégsem szerelmes belé. Szereti, tiszteli, becsüli, főleg amiért végig mellette állt, de ez kevés, látom rajt. Szóval nem tudom, hogy tudja-e a csaj, de ha igen, akkor nagyon jól tűri, mert mindig kedves volt velem. Lehet, hogy egyszerűen csak tényleg olyan ember, akit ez nem érdekel. Hát én nem ilyen lennék. Bár a pasi csak velem volt. Eddig! Szerintem az új csajjal már túl van a dolgon... De nem ez a lényeg most és nem is akarom a saját szívemet kalapáccsal ütni. A srác apja viszont tudja, aki a Pasi anyjának a tesója (hisz mint már említettem ők unokatesók) és mindig is rettegtem tőle, hogy így a Pasi anyja is tudja. Tudja csak nem szól a Pasinak. Tehát tőle se tudja meg a Pasi, ami megjegyzem most már tök mindegy, de akkor is tök gáz, ha tudta, ami most már szintén mindegy. Csak eszembe jutott ez az egész a tegnapi telefonról. Amúgy azóta nem hívott. Vicces volt, mert anyuék is hallották, hogy csörög a telóm és amikor nem vettem fel kérdezték ki volt, én meg nem mondtam el. Kíváncsiskodtak, én meg titkolóztam. Nem volt kedvem magyarázkodni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://june.blog.hu/api/trackback/id/tr891236205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása