a tegnap délután. Nagyon ügyesen megérkeztem Exszaktárs városkájába. 120 km-re lakik tőlem, én mentem le, hisz van kisautóm :) Szóval megérkeztem, felhívtam, 10 perc után megérkezett. Megvolt a hűha, de csini vagy :) !!!!!!!! Pedig nem is úgy öltöztem ahogyan terveztem. Simán rövidnaci+póló (de ezekből is a legegyszerűbb, semmi csiniség nem volt bennük). Viszont haver nem volt :( tehát semmi új kapcsolatteremtési lehetőség...
Amúgy ő ugyanolyan volt! Minden úgy alakult ahogyan arra számítottam. Mesélt, meséltem, dumáltunk, röhögtünk.
Először sétáltunk egyet, megmutatta a környéket. Főtér, várkert, ilyesmi, mert én még nem voltam ott. Illetve egyszer Pasival, mert ott vettünk kutyát, vagyis oda hozták le, de akkor csak a vasútállomásig jutottunk, ott volt a találkahely (akkoriban még nem volt Tesco, különben biztos ott lett volna. Milyen fura belegondolni... egy világ, mikor még nem volt Tesco... szinte hihetetlen...). Szóval bemutatta városkáját, aztán a nagy melegben megszomjazva beültünk egy klassz kis helyre. Koktéloztunk (szigorúan alkoholmenteset, mármint én, ő nem ). Ez állítólag új hely volt, még ő sem volt itt, de mondták, hogy jó, ezért kipróbáltuk. Tényleg jó volt! Ott voltunk pár órát, aztán még séta. Fagyiztunk is, leültünk egy padra közben dumálni. Ez közel volt egy templomhoz, esküvő volt... mindketten teljesen elszörnyülködtünk... fiatalok voltak és az egész olyan szánalmas volt! Mondtuk is, hogy fura, hogy mindkettőnkből azt váltotta ki, hogy úristen' szegények és nem azt, hogy odanézz milyen szép, milyen jó...
Tehát nagyon jól éreztük magunkat. Azt leszámítva, hogy tenyérjóslásra is vetemedtünk... Egyszer neki jósoltak és elmondta, hogy reméli nem jön be, mert relatíve fiatalon lesz valami törés az életében, nem konkrétan halál, de valami nagy betegség vagy ilyesmi. Ezen felbuzdulva megnéztük az én tenyerem is... kb fele olyan hosszú az életvonalam, mint neki... :( Mondtam is, hogy lehet már haza sem érek. Hát haza ugyan még hazaértem, de sajnos nem ő volt az első, aki ezt megállapította, többek között már én is néztem egyszer ilyen újságban található útmutatás alapján és sajnos az tényleg az életvonalam... Még szerencse, hogy nem hiszek ilyesmiben! Különben most retteghetnék!
Lényegében tehát ilyen és ehhez hasonló hülyeségekkel telt a délután. Aztán búcsú és indultam haza. Már úton van Spanyolországba. Hívott is, hogy menjek ki. Főleg, hogy nincs munkám meg semmim, ami itt tartson. Aztán, hogy legalább egy hétre nyaralni. Szállást biztosít és tuti nagyon jó lenne. Mondtam neki, hogy ok, majd szerzek valakit, de nem hiszem, hogy lesz belőle valami. Mint már sokszor említettem nem költhetek... Ha összejönne valami munka mostanság, akkor esetleg szeptemberben. Már tényleg jó lenne, nagyon jó, piciny részét látni világunknak, soha nem jutottam el Olaszország, Németország és Ausztrián kívül sehova. Ja, még Szlovénia. Igazából autóval mennék legszívesebben. mondjuk két hét és közben is megnézni egy csomó mindent... Mekkora élmény lenne!!! Be is indultam erre... De munka!!! Mindenhez ez kell!
Amúgy nagyon szar kedvem volt odafelé úton... Persze, hogy a Pasi miatt. Pár napja nem szenvedtem már annyira, de tegnap és azóta már mondhatom, hogy ma is, megint nagyon rossz nélküle. Hiányzik és nagyon szeretnék vele lenni. Mindenről ő jut ezsembe. Tegnap is arra kellett mennem amerre ő lakik. Végig ugyanaz az útvonal, amin 1000szer mentünk végig együtt... csak rá tudtam gondolni, meg arra, hogy mikor lesz már, hogy eltudok arra úgy menni, hogy ne várnám minden percben, hogy lássam, vagy egy motort ne nézzek meg azzal, hogy hátha ő az... mikor nem lesz minden gondolatom ő?! ő és az együtt eltöltött kilenc év, az emlékek.... Az útvonal, amin végigmentem az volt, amin vele mentem először, amikor úgy két hónapja mentünk az új kiskutyáért. Akkor még milyen boldogok voltunk, terveztük a kutyatényészetünket, meg mindent, a jövőnket. Emlékszem azt mondtam neki útban odafelé, hogy milyen sokszor hallani, hogy elválnak emberek és most gyűlölik egymást, veszekednek mindenen, gyűlölködnek... de én soha nem tudnám őt gyűlölni... ezt mondam, hogy ennyi idő után nem tud olyan történni, hogy én ártani tudnék neki, hogy tényleg gyűlöljem... Pedig most gyűlölöm, amiért akkor csütörtökön hagyott eljönni, nem mondta, hogy szeretlek, maradj!!! És két nap múlva már új csaj után futkozott... Hogy tehette ezt?! Tényleg ennyire nem érdeklem?! Nem szeretett?! Tessék, én aki olyan hűdekemény' és nem akar békülni, most is itt bőgök... egyedül, mert még arra se voltam képes, hogy elmenjek anyuékkal abba a fürdőbe, ahol szintén vele voltam utoljára. Anyuék most lubickolnak, én meg itthon szenvedek egyedül... Szóval mégis képes vagyok gyűlölni őt.... Gyűlölni és szeretni...
