egy pöttyet elmaradtam az írással! :) Elég nyomós okom volt rá! De mielőtt azzal kezdeném, hogy magyarázkodom, inkább folytatom, ahol abbahagytam.
Tehát szerdai ebéd helyett ezen a héten csütörtöki ebédünk volt. Minden a szokott kerékvágásban zajlott. Felhívott közeli faluból, hogy mindjárt itt van, bemegy a volt munkahelyemre, majd hív ha végzett és találkozhatunk. Ez a beszélgetés úgy negyed óráig tartott, mert amíg nem érkezett meg volt munkahelyemre, addig végig beszélgettük az utat. Jó hangulatban volt! Tehát találkoztunk. Mondta, hogy sok mosoly fogatta a volt munkahelyemen, említettem, hogy múltkor lebuktunk, találkoztunk F-fel, volt főnökömmel, és hát persze egyből osztották, hogy így-úgy-amúgy menjen velük ebédelni, ő meg persze visszautasította az ajánlatot, hogy hát mással ebédel és kapta a mosolygást mindenkitől... Aztán elmentünk ebédelni. Most egy másik helyre, ahol eddig még nem voltunk, de meg is beszéltük, hogy nem is megyünk többet, mert nem volt csudiklassz. Jó volt vele lenni! Természetesen a mi van köztünk kérdést nem beszéltük meg. Kerülgettük a témát és úgy érzem talán inkább hajlunk a valami felé, mint sem a semmi közünk egymáshoz felé, de tisztázni és kimondani a dolgokat nem sikerült. Arra már nem emlékszem, hogy hogyan, de azért rákérdeztem a dologra, hogy mi ez, amit mi csinálunk és a válasza az volt, hogy hát ő már múlkor megkérdezte, hogy belé tudnék-e szeretni, de én azt válaszoltam, nem én döntöm el. Mert ez így is van, de ettől még nem tudom mire gondolt, főleg, hogy nem is folytattuk a témát, inkább mondtuk beszéljünk másról. Tehát beszéltünk másról... Evés után a szokásos tó volt a következő állomás. Természetesen, mint a szerelmesek... pad, összebújás, csókolózás, simogatás, kedveskedés... Ahhhhh... Hát a vége az lett, hogy hazajöttünk, én beszaladtam, összepakoltam és irány hozzájuk... Bizony, nem bírtunk magunkkal. Tehát az eddigi megszokott forgatókönyv úgy folytatódott, amire egyikünk sem számított! :) De, hogy ez mennyire jó volt! Azért párszor megkérdeztem, hogy biztos nem gáz-e, meg anyukája otthon lesz és mit fog szólni, ha csak úgy beállítunk, meg holnap vissza kell hoznia és sok sok hasonló kérdéssel fordultam hozzá, hogy biztos akarja-e. De akarta! :) Nagyon szeretek vele lenni! (ami megjegyzem nem túl jó, sőt mondhatni nem szabadna, hogy így legyen!) Anyukájának hétig órája volt és addig nem akartunk hozzájuk menni, zavarni. Szóval kávézó, a megszokott kis kávézó. Aztán felmentünk épülő otthonába és háááááát.... ott már nem bírtunk magunkkal... a törmelékek, téglakupacok, meg miegymások között egyszerűen már muszáj volt kufircolnunk... imádtam, élveztem, nagyon jó volt!!!!! Ahhhhhhhhhhhh.................... Persze aztán megállapítottuk, hogy nem vagyunk normálisak (de annyira jó néha bolondnak lenni)! Aztán vártunk, hogy ne olyan csapzottan menjünk az utcára, meg hét óra sem volt még. Az, hogy közben, mármint mondjuk jelen esetben várakozás közben, összebújunk, csókolózunk és kedveskedünk egymásnak, már teljesen normális, csak persze mindig hozzátesszük, hogy nem szabad, mert ilyet a szerelmesek csinálnak :) De én ezt is élvezem! Aztán elérkezett a nagy pillanat! Elindultunk hozzájuk... és találkoztam az anyukájával, aki teljesen normális volt. Kissé meglepődött, mikor meglátott (ez mondjuk teljesen jogos volt), de jól fogadta a jelenlétem. Beszélgettünk pár szót, inkább ő lökte a hülyeségeit, aztán keresték és lement. Szóval összességében azt mondanám pozitív volt a találkozás. Persze nem mintha számítana, nem a leendő feleségét mutatta be a kicsi fia, szóval túléltük mindketten! Aztán elment moziba, vagy valahova az anyukája és mi természetesen kufircolással folytattuk a napot. Előtte még nézegettünk képeket meg elmentünk vacsizni, meg ilyenek. Nagyon jól éreztem magam, nagyon szeretek vele lenni, nagyon szeretek vele mindent csinálni. Reggel már korán csörgött a telója, mármint az ébresztője, fél hétkor, de volt vagy 10 óra, mire elindultunk... A közben eltelt időszakot nem részletezném... De néha telefonált, azaz dolgozott, is... :) Napunk a kávézóban folytatódott, ő reggelizett, én ittam egy tejeskávét. De csak sietve, mert még dolgoznia is kellett aznap. Útban hazafelé is bement egy helyre (munka céllal), én megvártam a kocsiba. Közben meg, amíg vártam, hívott a Kutyasétáltatósember, csak tudnám mi a szarért hívogat állandóan, mondtam neki, hogy nem leszek otthon hétvégén, ne is keressen (persze itthon leszek). Elegem van belőle! Rövid időn belül el fogom küldeni a francba! Na de mindegy, inkább folytatom az M-mel töltött kellemes percek mesélését. Tehát, megérkeztünk haza és mivel ebédidő volt, hát beültünk ebédelni kedvenc helyünkre, ahol a kedvenc pincérünk van, bár nem ő dolgozott, de megjelent és lelkesen üdvözölt minket :) Igazából nem is ismerjük, de jófej és ezért ő a kedvenc pincérünk. Aztán kaja után hazahozott. Pedig mondtam neki, hogy elsétálok, de nem akarta. Csók, visszlát... Ez olyan szomorú! Mindig vele akarok lenni! NEM SZABAD ILYENEKRE GONDOLNOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Apu volt csak itthon. Kis szieszta után fát hordtunk. Félve mentem ki az udvarra, nehogy Kutyasétáltatósemberrel találkozzam, már utálom, hogy hívogat, hívogassa a feleségét! Kiakaszt! Fahordás után az M-től kapott filmet akartam megnézni, de nem játszotta le a laptopom, de csak pont azt az egy filmet nem, ami miatt adta a cd-t. A többi kettőt, ami még rajta van azt igen. Ezért hát megnézetem, amelyiket nem láttam, aztán mikor vége lett felhívtam M-et, hogy baj van, nem tudom megnézni. Úgysem hívtam még soha és mondtam neki most is, hogy baj van, különben nem hívtam volna. Persze röhögött, de már nem mondhatja, hogy soha nem hívom. Aztán segített megoldani a problémát, letöltetett velem valami másik programot, ami majd lejátsza és nagyon büszke vagyok magamra, mert sikerül. A problémamegoldást végigbeszélgettük, majd mikor már kezdődött a film letettük. Mondta, hogy majd felhív este és megkérdezi hogy tetszett. Hát így is volt. Kb egy órát beszélgettünk, a filmről, ami amúgy nagyon tetszett, meg mindenről. Ő meg közben evett :) Tudja, hogy szeretem ahogy jóízűen eszik :) Egy picit megint előjött a mi van köztünk gondolat, de gyorsan továbbléptünk a témáról. Egyszerűen soha nem beszélünk róla. Mondjuk nehéz is lenne bármit mondtani...
Szóval ezért nem tudtam írni tegnap, mert kicsit elhúzódott az ebédünk... olyannyira, hogy még másnap is együtt ebédeltünk...
Ma a mamához mentünk. Munkanap van, szóval anyu nem volt itthon, ezért csak kettesben apuval mentünk. Füvet akart nyírni, de eleredt az eső. Ebéd után jöttünk haza. Azóta már anyu is hazaért. M meg Pesten van. Céges sportnapon.
Jövő héten apu délutános lesz. Ezért bátorkodtam megemlíteni M-nek, hogy mit szólna hozzá ha megmutatnám neki a szobámat?! Persze sok HA kíséretében, ahogyan nálunk az normális, hiszen nem beszélünk meg semmit konkrétan, mert mi van HA alapon tervezünk... Csütörtökre beszéltük meg, akkor jön elvileg legközelebb felénk, mert mondtam neki, hogy szerdán általában itthon van anyu, szóval az valószínű nem jó és akkor mondta, legyen csütörtök. Csak arra nem gondoltam, hogy addigra, ha minden jól megy, menstruálni fogok... Beza... Sajnos! Szóval nem tudom mi lesz?! Pedig jó lenne az én ágyamon is együtt lenni végre!
Hát ennyit a kimaradt napokról!
