a mai reggelem, hogy iwiw-en egy ismerős megírta, hogy szarok a képek, amiket újonnan feltöltöttem. Hát kösz szépen, válaszoltam. Pedig szerintem tök jók... Egyik délután csináltam unalmamban, meg gondoltam úgysem árt már egy kis frissítés, tudjátok új élet meg minden....
Szóval ez az ismerős lényegében nem is igazi ismerős, exmunkahelyről ismerem, másik cég munkatársaként jelent néha meg. Párszor találkoztunk, pár szót beszéltünk. Ő bejelölt, én vissza. Aztán még külföldi munka alatt írt, hogy sajnálja hogy elmentem, mi lesz most a csokiforrással (mert sokszor kaptam csokikat, mint már említettem szerettek az emberek), meg ilyesmi, aztán enyhe más jellegű érdeklődés megjelenése után én finoman leráztam. Mint mindig mindenkit... Szóval ez történt ma.
A Pasiról semmi hír. Nem érdeklem ez már egyértelmű... Tudom, tudom, vagy legalábbis tudnom kéne, hogy jobb ez így, csak más amit érzek, mint amit tudok... de nem kezdem most megint el ezt!
Sok mindent tanultam ebből a kilenc évből és soha többet ennyire nem leszek benn egy kapcsolatban sem, semmilyen téren, se érzelmileg, se sehogyan... Azt mondják az embernek azért kell sok kapcsolatban benn lennie, hogy tanuljon belőle, hogy milyen szerepeket vállal be és ezekben hogyan érzi magát egy-egy esetben. Azt hiszem nekem ez megvolt ebben az egy kapcsolatban is. Voltam én az áldozat, a mindent megteszek érted, a ragaszkodó, a flegma, a kinemszarjale', meg minden létező... Szóval megéltem minden lehetőséget és tudom, hogy mit fogok másképp csinálni (majd ha egyszer aktuális lesz a dolog).
